Beteljesületlen Álmok

  

Szereplők:

         Liliien

William Mond

Bell

         Bettina Storck

         Steven

         Miss. Rounde

Amar

Susesan Mond (nagyi)

Nelli

Angelina Strockom

Meredise Mond

Joseph Mond

Bill Mond

Frederick

Agatha

I. Fejezet

Ismerkedés

Történetem egy őszi képpel indul, falevelek keringenek a levegőben. Az idő enyhe mégis csípős.

Liliien egy kanadai lány, aki olyan szép volt, mint egy rózsaszál.

Hosszú fekete haja, a szeme tengerkék arcocskája csodálatosan ragyogott a napfényben, ajka piros, mint a rubin. Sokan csodálták de, Liliien nem értette mért ilyen szép. A kis Kanadai lányka Montrealban tanult. Rendkívül szorgalmas volt. Az iskola egyik legjobb tanulója. Nála már csak egy ifjú fiúcska volt jobb tanuló. William Mond. Liliien legjobb barátnője Bell volt, aki szintén Kanadában nevelkedett. Liliien a melletti kis házban közvetlenül. Kicsi koruk óta együtt voltak. Mindent megosztottak egymással. Ha létezik igaz barátság, akkor ez annak mondható.

William, Liliien és Bell egy korúak voltak, de más osztályba jártak. Titkon Willnek tetszett Lili, de félt elmondani. Liliien számára sem volt közömbös vetélj társa. Innen kezdődik hát kicsiny történetem erről a három Kanadai diákról.

          Egy rendkívül szép napon William meglátta titkos rajongóját a folyosón és még szebbnek látta, mint addig. Oda ment hozzá és megkérdezte, amit már régóta tervezgetett.

-         Lili, lenne kedved eljönni velem a fagylaltozóba ma délután?

Liliien meglepődve nézett rá.

-         Ezt vegyem nemnek? –kérdezte szomorúan Will.

-         Persze, hogy elmegyek veled a fagylaltozóba. Hogy is gondolhattad, hogy nemet mondok? J

-         Nem tudom –pislogott Will.

-         Mikor találkozzunk, és hol William Mond? – kérdezte a lány.

-         Mondjuk suli után a parkban, megfelel szép hölgyem?

Lili meglepődve pislogott.

-         Ám legyen uram. – egyezett bele Liliien

-         Rendben. A viszont látásra addig. – köszönt el a fiú

-         Viszlát, William.

William elfutott. Lilihez oda szaladtak a barátnői és kérdezgetni kezdték.

 Bell a legjobb barátnője faggatta először

-         Mit akart? – kérdezte.

-         Semmit csak beszélgettünk. –válaszolta félénken Liliien

-         Aha, persze és ezt higgyem is el? Na, gyerünk, nyögd már ki!- firtatta tovább a dolgot a kíváncsi lány

-         Lili elmosolyodott és Bell fülébe súgta, hogy legyen a következő óra után a Titkos helyen és elmondd mindent!

Becsöngettek. Liliien elsietett Matematika órára. Bell fizikára.

Kicsöngetés után mind a ketten elindultak a Titkos helyre, hogy kitárgyaljak a dolgot. A titkos hely az udvaron egy eldugott kis zug volt ahol a két lány először találkozott teljesen véletlenül. Liliien azért ment oda, hogy megszabaduljon a fiuktól. Bell meg, azért mert ezen a helyen ásta el a titkos kívánságait és titkait.

Mikor mind ketten megérkeztek Bell leült és várta a mesét.

-         Oda jött hozzám és megkérdezte, hogy elmegyek- e vele a fagylaltozóba.– kezdte Lili

-         Jaj de cuki! És mikor találkoztok? Hol? – érdeklődött Bell

-         Suli után a parkban. –válaszolt Liliien

-         Mehetek veled? – tért a lényegre Bella

-         Hát… téged nem hívott, ne haragudj, de most nem. – tért ki a válasz elöl Lili

-         Hát rendben. Megértem. De ugye mindent elmondasz majd? –kérdezte mosolyogva Bell

-         Hát persze! – mondta Liliien.

A két lány elbúcsúzott egymástól majd elindultak órára.

II. Fejezet

Fagylaltozó

Órák után Lilien ki vette kabátját a szekrényből és elindult a park felé ahol várt rá a rajongója.

Mikor William meglátta a lányt szíve hevesen verdesni kezdett. Nem tudott uralkodni magán. Mindene remegett.

 Majd erőt vett magán és megkérdezte, hogy indulhatnak-e.

A válasz igen volt.

Így két főhősünk elindult a fagylaltozóhoz. Útközben mind ketten hallgattak.

Pár utca gyaloglás után megérkeztek a fagyizóhoz.

William előre sietett, hogy kinyissa az ajtót Liliien előtt.

A lány bement rajta. Will követte.

Leültek az ablak mellé.

Egy fiatal pincér pattant melléjük üdvözölte őket majd megkérdezte

-         Mit adhatok?

-         Én egy epres shaket kérek. – válaszolta Liliien.

-         Én pedig csokisat. – mondta Will.

-         Rendben mindjárt hozom!- sietett el a pincér

Lilien és William csendben ültek, míg meg nem érkezett a fagylalt.

-         Ez egy epres shake – tette le az asztalra a pincér

Lili megköszönte majd, nagyot kortyolt belőle.

A pincér most Will italát rakta le az asztalra és elment.

-         Nagyon finom ez a shake – állapította meg Will

-         Igen szerintem is. - helyeselt a lány.

-         Lilien, ma nagyon szép vagy. –bókol a fiú

-         Köszönöm- mondta Liliien

Will a nagy beszélgetés és magyarázás közben véletlenül a lány ölébe öntötte az italt. A fiú sajnálkozva a lány öléhez nyúlt ahol a két kéz összeért. Mindketten zavarba jöttek.

-         Bocsánat, nagyon sajnálom… Olyan ügyetlen vagyok. – mentegetőzött a srác.

-         Nem baj. - válaszolta a hölgy

-         Biztos ne segítsek? – kérdezte hevülten a fiú

-         Nem, nem kell… megoldom. Most ki megyek a mosdóba. Mindjárt jövök.

-         Rendben.

A lány elindult a mosdó irányába. A fiú sajnálkozva nézett utána, és bánatában kezébe temetette arcát. Mire Lilien visszaért foltos ruhácskájában az idő, későre járt.

-         Kezd sötétedni ideje indulni.

-         Valóban! Mindjárt indulunk, csak előbb fizetek.

Will fizetett majd elindultak a kollégium felé.

-         Köszönöm, hogy meghívtál egy fagyira. Nagyon finom volt!

-         Nincs mit! Örülök, hogy eljöttél velem!

-         Hiba lett volna kihagyni. Nagyon jól éreztem magam veled!- vallotta be Lili

-         Én is jól éreztem magam. Bár a ruhád miatt igazán restellem magam.

-         Ne aggódj majd haza, küldöm anyámnak és kimossa. Igazán nem probléma. – nevet a lány

-         Rendben de az a legkevesebb, ha fizetem a posta költséget.

-         Nem, nem szükséges.

-         De igen ragaszkodom hozzá.

-         Azért vicces egy helyzet, hogy annyira bele éled magad a beszélgetésbe, hogy kalimpálsz, és az ölembe ömlik a shake.

-         Igen valóban.

Az éjszaka csendjét a két diák törte meg hangos kacajukkal. Mit sem gondolva arra, mi lesz, ha megérkeznek.

III. Fejezet

Megrovás

Lilien és Will megérkeztek a kollégiumba. De Miss Storck az igazgató észre vette őket és mérhetetlenül mérges volt a két fiatalra.

-         Maguk merre jártak? - kérdezi mérgesen

-         Mi csak fagyizni voltunk. – válaszolta Will

-         Mért nem jöttek haza korábban. A házi rend kimondja, hogy a diákoknak 9 előtt haza kell érniük! Megszegték a házi rendet! Ezért meg kell, hogy büntessem Önöket.

-         Elnézést kérünk. – felelte bűnbánóan Lili

-         Nem akartuk megszegni a házi rendet… - tiltakozott Will

-         Jól van. Jól van. Meg bocsátok! De legközelebb nem leszek ilyen engedékeny!

-         Köszönjük szépen Miss Storck! – felelte kórusban a két ifjonc

-         Na menjenek lefeküdni! Jó éjszakát! – köszönt el az igazgatónő

-         Jó éjszakát Miss Storck! – búcsúzott Lili

Az igazgató elment. Léptei még sokáig hallhatóak voltak a kollégium kövezetén, majd egy ajtócsapódás után megszűntek a hangok.

Lilien és Will is elbúcsúztak egymástól. Majd elindultak a háló termek felé.

Lil jobbra indult, Will pedig ballra.

IV. Fejezet

Éjféli mese

Mikor Lilien belépett a szobába Bell kíváncsian felpillantott ágyából és faggatni kezdte barátnőjét.

-         Na mi volt? Mesélj!

-         Hát… találkoztunk és elindultunk a fagyizóba. Beszélgettünk egy csomót és ettünk fagyit. Nagyon finom volt a fagylalt.

-         Jó de ne a fagylaltot meséld már… Kit érdekel, hogy milyen volt a fagylalt? – vágott vissza kicsit flegmán Bella

-         Jó bocsi. – mondta Lili

-         Na folytasd! - türelmetlenkedett Bell

-         Szóval beszélgettünk majd teljesen véletlenül a nagy beszélgetésben Will az ölembe, öntötte a csokis shaket. Hirtelen felindulásból az ölemhez kapott és a kezünk találkozott, pár percig néztük egymást majd észbe kapott, h mit csinál és bűnbánóan sajnálkozni kezdett.

-         Erre te?

-         Én elnézést kértem és kimentem a mosdóba kezdeni valamit a ruhámmal… de amint látod nem igazán jött ki.

És valóban a ruhán ott virított a fagyi maradéka.

-         És?

-         Hát mire visszajöttem már elég késő volt. Will udvariasan kifizette a fagylaltomat és elindultunk haza. Útközben kéz a kézben sétáltunk és dumáltunk. Jaj Bell úgy izgultam. Biztos vagyok benne, hogy még a kezem is izzadt volt! – meséli Lil

-         Jaj olyan izgi! Úgy örülök, hogy van végre valakid! Legalább nem lesznek olyan unalmasak a mindennapok! Na és smároltatok? – érdeklődött Bell

-         Nem, dehogyis! Minek nézel te engem? – méltatlankodott Lil

-         Jól van, na… és utána mi volt? – faggatózott tovább Bell

-         Megjöttünk és Mis Strock nagyon mérges volt meg akart minket büntetni amiért későn jöttünk haza!

-         NEM NORMÁLIS AZ A NŐ! Alig késtetek pár percet. – háborodott fel Bell

-         Várdd ki a végét és ne szólj mindig közbe. Szóval Elnézést kértünk és Miss Strock meg bocsátott és így nem kaptunk büntetést. Utasított minket, hogy menjünk lefeküdni majd elviharzott. Elbúcsúztunk és innen, meg már tudod. – fejezte be a kanadai lány

-         Hogy búcsúztatok el? – érdeklődött Bell

-         Hát egyszerűen! Olyan hülye kérdéseket tudsz feltenni.

-         Elnézést kérek csak gondoltam volt valami csók vagy ilyesmi.

-         Nem, nem volt de már mondtam.

-         Ja tényleg!

-         Aludj, mert ha feljön Miss Strock akkor büntetést kapunk!

-         Igaz. Jó éjszakát Lilien

-         Jó éjt Bell.

V. Fejezet

Miss Strock irodájában

Másnap Lilien és Bell korán keltek, mert azt tervezték, hogy kimennek a titkos helyre. Felöltöztek és elindultak. Mikor oda értek szomorúan tapasztalták, hogy a titkos hely eltűnt. Egy tavacska állt a helyén. Bell zokogni kezdett és ezt hajtogatta

-         Miért? Ez a MI titkos rejtekhelyünk volt és most ez a ronda tó áll itt. Miért? Kinek ártott a mi helyünk? – siránkozott Bell

-         Nem tudom, de nyugodj meg! Keresünk másik titkos helyet. – nyugtatta barátnőjét

-         De az nem lesz ilyen jó. – panaszkodott Bell

-         Nem, mert jobb lesz és azt is, tudom, hogy hol lesz. – győzködte tovább a lányt Lil

-         Hát rendben. De mit csináltak a cuccaimmal?

Mielőtt Lili válaszolt volna a kérdésre a rádióban megszólalt Miss Strock hangja.

-         Lilient és Bellt várom az irodámban.

-         Vajon mit akarhat? – kérdezte Lilien

-         Nem tudom de, siessünk, hátha megtalálták az eldugott kincseimet.

Lili és Bell megérkeztek Miss Strock irodájába. Kopogtak majd bementek.

Az igazgató széles mosollyal köszöntötte őket és így szólt.

-         Elnézést kell kérnem a titkos hely lerombolás miatt. Nem sejtettem, hogy valakiké. - sajnálkozott az igazgató

-         Nem baj Miss Strock. – válaszolt illedelmesen Lil.

-         Miss Strock, véletlenül nem találták meg az elásott kincseimet a mozgatható kő alatt? – érdeklődött Bell

-         De igen. Elzártam a szekrényembe. Ugyanis ezeket nem használhatják a mi diákjaink. Az Irina Lazareanu iskola nem engedheti meg magának, hogy ilyen primitív tárgyak rossz kezekbe kerüljenek. Nem is értem miféle felindulásból jutott Bell kisasszony eszébe, hogy cigarettát és egyéb intim szerkezeteket hozzon be az iskola területére. - háborgott Miss Strock

-         Az én cuccom és oda viszem, ahová csak akarom. Örülhetne az igazgató nő, hogy nem kezdtem elárusítani a cigarettámat. – feleselt Bell.

-         Még csak az kéne, hogy árulja a portékáját, mint valami koldus. Ezért már rég kicsaphattam volna magát! - fogta rövidre a témát az igazgató.

-         Haha, ugyan már Miss Strock. Ön engem? Hisz maga is tudja, hogy ha kirúg az iskolából apám egy fityinget se fog többet fizetni az iskolának és ez rendkívüli nagy pénzveszteség lesz az iskolának. Röviden jobban jár, ha nem rúgat ki, és visszaadja a tulajdonom.

-         Magának nagyon ki nyílt a csipája. Csak tudnám mire fel ilyen szemtelen! – ordítozott Miss Strock

Bell vállat von, majd elveszi a holmit az igazgató asztaláról és távozik.

-         Felháborító! Hogy merészel ilyet tenni? – zsörtölődik a diri

-         Miss Strock, elnézést kérek Bell helyében is. Most egy kicsit zaklatott. – sajnálkozik Lilien

-         Zaklatott? Miért? Mi történt?- érdeklődik Miss Strock

-         Sajnálom, de megígértem, hogy nem mondom el. – válaszolta hűvösen Lili

-         Rendben. Most pedig KIFELÉ AZ IRODÁMBOL!- kiabálta Miss Strock

Lilien kisiettet.

VI. Fejezet

Tűzvész

Lilien szomorúan ballagott végig a zsúfolt folyosón mikor Will elépattant és megkérdezte.

-         Mi a baj kicsim?

-         Most voltam az igazgatónál.

-         Miért? Mit csináltál? Csak nem miattam?

-         Nem dehogy. Nem miattad.

-         Akkor?

-         Tudod a titkos hely. Bellé és az enyém.

-         Mi van vele?

-         Lebontották.

-         Lebontották, de miért?

-         Nem tudjuk.

-         Sajnálom

-         Nem ez a legrosszabb...

-         Ezt még lehet fokozni?

-         Igen. Bell ott dugott el egy csomó titkos kincset. Az igazgató megtalálta…

-         Miféle kincsek azok? Netán valami tiltott dolog?

-         Igen. De nem mondom el mi az ugye nem baj?

-         Nem dehogy.

Will odahajol Lilienhez és átöleli. Lilien könnye végig csordul William hátán.

William és Lili szorosan egymás karjaiban álldogálnak még pár percig a folyosón. A többi tanuló tátott szájjal nézi a fejleményeket. William gondolatai a fellegekben járnak. Azon elmélkedik milyen jó, lenne most megcsókolni Lilit ugyan akkor fél, hogy a lány ezt rosszul tűrné. Mikor William erőt vesz magán és elhatározza, hogy megteszi… megszólal a csengő. William visszatér a való világba, még mindig fogja a lány kezét. Lil megkéri, hogy engedje el mire Will kicsit vonakodva ugyan de, elengedi a lányt. Lili megfordul és elsiet Etika órára.

William áll a folyosón és nézi Lili hűlt helyét. Mikor rájön, hogy még nem ment be órára már késő… a csengő újra megszólal… Máshogy hangzik, mint az első.

Szaggatott és erőteljesebb. A folyosón szerte kitárulnak az ajtók és a tanárok vezetésével, elkezdenek levonulni az udvarra. William csak áll és bámul maga elé. Egyszer csak egy kéz ragadja meg és húzza lefelé a lépcsőkön. Nem tudta mi történik. Semmi másra nem tudott gondolni csak Lilienre. William magához tér és eszeveszetten keresi szerelmét. Sehol sem látja. Üvöltözi a nevét, de választ nem kap. Majd egy váratlan pillanatban meglátja Lili pulcsiját az ablakban. Olyan gyorsan, ahogyan csak tud az épületbe, szalad, felmegy a lépcsőn körbe, néz, bár nem lát túl sokat, hisz minden gomolygó ködben burkolózik. Végül meglátja a lányt ájulva a padlón mellette Bell-t, aki sír. William felsegíti Bellt és megragadja az ájult lányt. Pár perc múlva leérkeznek az udvarra. William kezében Lil. Az igazgatónő oda siet Willhez és ráparancsol, hogy azonnal tegye le a lányt a padra. Will így is tesz. Bell legyezgetni kezdi Lilit. Szerencsére a lány magához tér. Mikor William észre veszi, h felébredt Lilien és egészséges oda rohan és megcsókolja. Ott az udvaron mindenki előtt. Nagy ujjongás és tapsvihar csendül fel.

Miss Strock az ujjongás hallatán is felfogja a dolgot, oda rohan és motyog valamit de, Lilient és Willt nagyon nem érdekeli. Bell ujjong örömében.

 Majd így szól

-         Miss Strock én vagyok az oka a tűznek. Nagyon mérges voltam ezért rágyújtottam a Wc-ben és kigyulladt valami… bocsánat.

-         Nos, hát remélem, tanultál az esetből, és nem gyújtasz rá többet az iskola területén.

-         Igen kérem. Egy életre megjegyeztem. Itt van a cigaretta.

-         Köszönöm. De volt ott még valami… azok hol vannak?

-         Azokat nem tarthatnám meg?

-         Na jó rendben… elvégre amint látom Lilnek és Willnek szüksége lesz rá…

-         Igaz… majd oda adom nekik nekem nem lesz rá még szükségem.

Hamarosan megérkeztek a Tűzoltók és eloltották a tüzet. Mindenki visszatért az órára. Még a két szerelmes gerlice is.

VII. Fejezet

Vallatás

Mikor véget ért az a bizonyos utolsó óra. Bell Lili elé sietett és faggatni kezdte.

-         Na, hogy csókol? - érdeklődött a lány

-         Jól. Nagyon kellemes.

-         Nyelves volt?

-         Igen és nyálas

-         Jaj ez egyértelmű.

-         Láttad a diri fejét, amikor meglátta, hogy smároltok?

-         Nem mivel nem vele voltam elfoglalva.

-         Ki gondolta volna…- gúnyolódott Bell

-         Várom már a holnapot.

-         Miért mit csináltok holnap?

-         Nem tudom, de gondolom, kitalálunk valamit.

-         Ja jut eszembe, ezt oda adom. Az igazgató szerint hamarosan szükséged lesz rá.

-         Te ilyenekről beszélsz Miss Strockal?

-         Nem. Ezt ő fejtette ki… hosszú majd egyszer elmondom.

Bell oda adta Liliennek a táskát benne a sokszínű és illatositásu védekező lehetőségekkel.

Lili megköszönte és elrakta a táskájába.

Nem sokára megjelent William is.

-         Szia cicám! Mi legyen? Menjünk el megnézni egy filmet vagy bízzuk magunkat a sors kezére? – kérdezte Will

-         Mind kettő jól hangzik. – válaszolt Lil

-         Szerintem bízzátok magatokat a sors kezére. – avatkozott bele Bell

-         Lehet azt kéne tenni. –egyezett bele William

-         Ám legyen akkor sulin belül maradunk, ülünk, dumálunk és smárolunk, vagy van egyéb terved is?

-         Ki tudja… majd jön magától.

-         Ácsi azért ne ilyen gyorsan azzal még várjatok… - kapta fel a vizet Bell

-         Bell nyugi. – mondta Lil

-         Igaza van Liliennek. Úgy ismersz minket, aki most így pikk pakk elintézi a dolgot?

-         Nem tudom már komolyan… ez az egész dolog olyan zavaros. Nem rég még csak néztétek egymást aztán hirtelen randi aztán, meg már smárolás érti ezt a fene … a következő már az lesz.

-         Nem előtte még tervezünk pár dolgot… de az még csak terv és még később vár ránk.

-         Na jó jobb lesz, ha én megyek. – búcsúzott el Bell

-         Na már csak ketten maradtunk. – válaszolta Lili.

-         Jaja. – értett egyet Will

VIII. Fejezet

A fondorlat mestere

Will Lilienhez hajolt és megcsókolta. A lány a fiú fülébe súgta a világ legszebb szavát:

-         Szeretlek.

-         Én is szépséges hercegnőm

-         Sajnálom de, mennem kell. Nem sokára kezdődik a fakultációm.

-         Oly szép vagy, ó maradj, ne menj!

-         Bár maradhatnék hős szerelmem. De hív az óra.

-         Rendben hercegnőm, ha menned kell, hát menj, de egy utolsó csókot még kérhetek?

Lilien megcsókolja Willt és elmegy

Will felmegy a szobájába, leheveredik ágyára, és álom országba megy.

Álmát csak barátja Steven zavarja, meg aki idegesen betoppan a szobába.

-         Mért vagy ily feldúlt?

-         Már megint kaptam egy 1est matekból!

-         Hogyhogy? Mit nem tudtál?

-         Semmit pont ez volt a baj.

-         Segítsek?

-         Megtennéd?

-         Persze. Gyere, menjünk le a könyvtárba.

-         Köszönöm Will.

-         Nincs mit! Erre valók a barátok.

A két jó barát elindult a könyvtárba, hogy tanuljanak.

-         Hogy van Lili?

-         Jól.

-         Az jó.

Mikor leérkeztek a könyvtárba neki láttak a matek elsajátításához.

Szépen haladtak. Stev sok dolgot megértett, amit addig nem tudott.

2 óra gyakorlás után Willnek órára kellet mennie.

Stev is elhagyta a könyvtár szobát, és a folyosón megpillantotta Liliant, aki sugárzott a boldogságtól. Oda ment hozzá és beszélgetést kezdeményezett

-         Szia Lilien! Ma nagyon szép vagy!

-         Köszönöm Steven. Hol van Will?

-         Órán.

-         Jaj szegénykének még ilyenkor van órája?

-         Ja. Fizika fakultáció

-         Azt szeretem.

-         Én nem.

-         Lehet, hogy be kéne mennem hozzá.

-         Nem tudom, mit szeretsz Willben

-         Azt, hogy kedves, aranyos, okos és helyes is

-         De én helyesebb vagyok nála.

-         Nekem ő a helyes.

-         Ő? De miért?

-         Lényegtelen nekem ő kell. – szögezte le Lilien

-         Hmm… hát jól van! Csak vigyázz nehogy más karjaiban lásd!

-         Will nem olyan ő hűséges és kedves hozzám. Ellenben veled. Most pedig ha meg bocsátasz, megyek.

-         Persze menj csak. De ne feledd, amit mondtam. Félre ismerted Willt

Lilien elmegy. Steven a folyosót járva magában gondolkodik

-         Mért pont Will kell neki? Mit csinálhatnék, hogy Lili engem szeressen? Itassak vele szerelmi bájitalt? Nem! Á meg van, ha Will beleszeret egy másikba, lányba és ezt Lil megtudja mérges lesz Will-re és akkor én, majd megvigasztalom. Nagyszerű! Egy zseni vagyok. Várjunk csak… de ki legyen az áldozat? Lehetne… egy olyan lány, akibe Lil megbízik… Bell ő megfelelő préda lesz erre az ügyre! A kérdés csak a h hogyan vegyem rá…

-         Nem hiszem, h önként megtenné elvégre a barátnője pasija… hmm... nehéz ügy.

-         Szia Stev! – köszöntötte Bell

-         Szerbusz Bell… éppen rád gondoltam – incselkedett Stev

-         Rám? Hmm… ez érdekes

-         Igen az! Téged nem idegesít Will és Lilien kapcsolata?

-         Nem engem egyáltalán nem zavar… sőt. örülök neki…

-         ÖRÜLSZ? ENNEK? De tökidegesítő, hogy mindig nyalják egymást

-         Ez a SZERELEM te…

-         Jól van én akkor is, fogok valamit tenni… ez így nem állapot

-         Ha megpróbálod őket szétszedni, kitekerem a nyakad!

-         Na mekkora pofád lett hirtelen! Azt hiszed, félek tőled? Ugyan már egy érintés és lent vagy a földön…

-         Gusztustalan, undorító féreg vagy… és én még azt hittem, hogy te normális vagy. Tévedtem.

-         Én is pontosan ezt hittem rólad… De tévednem kellet, mert pont olyan nyálas, kényes cafka, vagy mint Elli… Hánynom kell tőletek.

-         Hogy te milyen egy… egy… nem találok szavakat rád. Te arrogáns seggfej! Meg áll az eszem

Még mielőtt Stev szólhatott volna Bell duzzogva és emelt fővel, mint aki jól végezte dolgát távozott.

Steven a folyosón egyedül magányosan megsemmisülten állt.

IX. Fejezet

A Terv

Stev merengve a történeten, alattomos módon kitervelte újabb gonosz tervét.

-         MEG VAN A TERVEM!! – kacag felhangosan

-         Ha sikerülne rávennem Willt, hogy jöjjön ki este a tóhoz és sikerülne rá vennem Lilient is ugyan erre… akkor sikerülhetne. Lilit könnyű lesz elhívni, majd arra hivatkozom, hogy bocsánatot akarok tőle kérni, azért amiért csúnyán és mogorván bántam vele… Will meg a legjobb barátom ő is könnyű lesz… Most, hogy ezt így elterveztem már csak a kisebb gondok, vannak, mint például, mikor hajtsuk végre az Akciót? Hmm… úgy vélem minél előbb annál hamarabb lesz enyém a lány… holnap… este! Igen a holnap este kiváló lesz! És az, hogy mit fogok tenni Lilivel? Hát… erre is lenne pár frappáns tervem… de tekintettel leszek… és csak egy szenvedélyes csókot fog kapni belőlem, hogy megtudja milyen egy profi csókja! Más nincs… Minden eltervezve. – Ú… milyen alattomos és sunyi fiú ez a Stev… így csőbe húzni egy ártatlan párt…

Mi lesz a vége ennek?

Másnap reggel hétágra sütött a nap. Két főhősünk Liliien és Will korán keltek mivel mindkettőjüket fűtötte a másik iránti vágy. Mivel csodálatos idő volt és szombat, amikor is nincsen tanítás a szerelmesek, elhatározták, h elmennek hajókázni. Will a hajóért felelt és a megfelelő segédeszközökről, míg a lány az elemózsiáról. Mikor már indulni akartak Steven lépett eléjük és előállt tervével…

-         Lilien beszélhetnék veled egy kicsit? – fogott hozzá

-         Épp indulni szándékoztunk – vágott közbe Will

-         Jól van Stev kapsz 2percet… de aztán siess, mert fontos dolgunk van Willel

-         Rendben. Szeretnélek megkérni, h este gyere le a tóhoz, szeretnék mondani valamit.

-         Feltétlenül szükséges ez? Mért nem mondod el most?

-         Most nincs rá időm, Gyere le, kérlek

-         Rendben lemegyek.

-         Köszönöm

-         Most engedj

-         Hé várjatok!

-         Mi az már megint? – türelmetlenkedett Will

-         Will gyere ide… szeretnék kérni valamit

-         Igen mondd…

-         Van kedved este pecázni velem?

-         Persze miért ne haver. – egyezett bele a fiú

-         Remek. A tónál találkozunk… hozz mindent nekem még el, kell majd valamit intéznem.

-         Oké. Viszek mindent!

-         Szia

-         Sziasztok!

A szerelmesek elindultak. Stev arcára egy kárörvendő mosoly került.

A szerelmesek a kikötő felé vették útjukat és kibéreltek egy kis hajót. Belepakoltak és árbocot bontottak. A szél enyhén fújdogált és a két kisgerle pár csendesen egymás karjaiba omolva élvezték a vizet. Sodródtak a kéklő tavon, mint madár az égbolton. Esteledett a Nap lenyugvóban volt.

Liliien megtörte az éjszaka csendjét

-         Will annyira boldog vagyok melletted elmondani, nem tudom mennyire, szeretlek.

-         Én is pontosan így érzek irántad.

-         Nézd de szép a Naplemente

-         Látom tényleg csodálatos… és nézd ott a Hold is, ami ma este csak nekünk világít.

-         Igen mily csodálatos.

E remek pompás nap után haza tértek elbúcsúztak mit sem sejtve arról mi vár még rájuk…

X. Fejezet

Tavi találkozó

Lilien a tó felé vette az irányt. Will a szobájába igyekezett, hogy összeszedje a horgász felszerelést. Mikor minden megvolt ő is elindult a tó felé ahol megpillantotta szerelmét Stev karjaiban. Kezéből kiesett minden és bámult.

Lilien ellökte magától Stevet aki görcsösen, fogta.

-         Eressz már el… - makacskodott Lili

-         Nem engedlek… SZERETLEK… és te is szeretsz engem, tudom, h szeretsz – Válaszolta Steven

-         NEM! NEM SZERETLEK WILLT SZERETEM

Lilien letérdelt Will mellé, aki időközben szintén a földön kötött ki.

Lil át akarta ölelni a fiút de az eltaszította magától. Stev felkacagott és elviharzott. Az egykori pár a földön térdelve az eget nézte.

A csendet a tóból egy béka törte, meg aki szívszaggató brekegésbe kezdett… az eddigi egy szólamú halk zenéhez csatlakozott egy tücsök is. A tücsök és béka páros szomorú dalt játszott aznap.

A Két Főhősünk meg néztek a semmibe.

Bell, akinek már nagyon gyanús volt, h barátnője még nem jött fel a szobába. Háló Köntöst öltött és elindult megnézni, h Will itthon van- e már. Mikor oda ért benyitott és bánatára Stevet látta csak ott, aki gonosz mosollyal az arcán ennyit mondott…

-         Ennyi volt… a szerelmesekből… Ellenségek lettek

-         Mit tettél?

-         Én semmit

-         Hol vannak?

- A tónál keresd őket

Bell futott, ahogy csak bírt.

Oda érve látta, h Lilien keservesen zokog a fa tövében. Will a földön kuporog és remeg… bizonyára ő is sírt.

A lány Lilihez sietett és faggatni kezdte. A lány annyit mondott vége van.

-         De mi történt?

-         Stev lehívott ide és megcsókolt… próbáltam védekezni de nem tudtam le fogott… és… - a mondat sírásba torkollott

-         Értem. Megjött Will és látta, h te Stev karjában vagy.

-         Igen

-         Próbáltad neki elmondani?

-         Persze… de minden hiába… vége van

-         Dehogy van vége… ne légy buta… szeret téged

-         Gondolod?

-         Tudom

-         De ezek után is?

-         Igen

-         Hát jól van

-         Jaj Lilim! Menj fel a szobába… Pihenj egy kicsit…

-         Ilyen állapotban?

-         Menj… majd megyek én is.

-         Rendben

Lil elindult felfelé. Bell pedig Willhez ment.

-         Will…

-         Igen?

-         Haragszol Lilire?

-         Nem csak… csalódtam benne… azt hittem ő más… de nem…

-         Will… szólnom kellet, volna nem… nem Lilien hibája volt ez az egész. Stev tervelte ki. Direkt így.

-         És te tudtad?

-         Azt nem, hogy így lesz… csak, hogy tervez valamit… ne haragudj

-         Nem haragszom… de nem tudom, meg tudok e bízni mostantól benne

-         Persze, h megtudsz! Hisz SZERETED

-         Szeretem.

-         És ő is SZERET TÉGED

-         Ő is szeret engem

-         Így van. Ti egymásnak lettetek teremtve.

-         Igen. Igazad van

-         Látod. Na menj fel és mondd el neki.

-         Igen ezt fogom tenni

-         Helyes

-         Köszönöm Bell… nélküled nem tudom, mit tennék.

-         Will… várj

-         Igen Bell?

-         Stevvel mi lesz?

-         Vele utána számolok.

-         Rendben, szia! Sok sikert

-         KÖSZÖNÖM MÉGEGYSZER!

-         Igazán nincs mit!

        

XI. Fejezet

Az első közös este

/FELHÍVOM AZ OLVASÓK FIGYELMÉT, H EZ NEM AZ A JELENET…ARRA, MÉG VÁRNI KELL ;)/

Lilien a szobájában az ágyon zokog, mikor kopogtatnak.

Lili sírós hangja hallatszik: „szabad”

Az ajtón Will lép be, aki az ágyhoz megy, felemeli a lányt, letörli könnyeit és megcsókolja.

-         Hét te?

-         Én hozzád jöttem

-         De hisz haragszol rám

-         Nem, nem haragszom

-         Bell elmondta, hogy Stev műve volt az egész és te kedvesem semmiről nem tehetsz.

-         Örülök, hogy beláttad. De tudnod kell, hogy soha nem tudnálak megbántani

-         Tudom, tudom kicsim!

-         Szeretlek

-         Én is téged

-         Lili lenne kedved eljönni velem a karácsonyi szünetben a Nagymamámhoz?

-         Igen persze. Szívesen

-         Remek.

-         Hol lakik?

-         Londonban

-         London? Az nagyon messze van… és elég drága oda az út…

-         Ezzel te ne törődj. A Nagymamám magán gépével fogunk utazni.

-         Magán gép? Elég gazdag Nagymamád lehet

-         Hát igen! Eléggé gazdag.

-         Jól van! Alig várom már!

-         Akárcsak én baby!

Will aznap este úgy döntött, hogy nem megy át a saját szobájába. Így Liliiennel aludt. Bell pedig átment Annehez a szomszédba.

XII. Fejezet

Az első hó eljövetele

A kollégium hófehér takaróba burkolózott. Leesett az első hó. A diákok az udvaron hóembert építenek, angyalkákat festenek a csillogós puha hóba, az ügyes akrobata csoport a korcsolyapályán mutatkozik meg, a hoki csapat is nagy edzésben van, hiszen készülniük kell a Világ Bajnokságra. A kis udvaron 5 ifjú gigantikus hó csatát játszik. Nagy sikolyok és röhögések következtében. Látszik rajtuk, hogy élvezik az év első havazását. Rájuk is fér a mulatás, hiszen a téli szünet után elkezdődik a vizsga szezon, amikor már keményen minden erőt a tanulásba kell fektetniük. De most még ennek a rémes gondolatnak halvány szikráit se látni. Egy távoli kis padon egy szomorú és keseredett srác ül magányosan. Nem véletlen, hogy senki sem áll vele szóba a történtek után. Miután Will tett róla, hogy az iskola diák serege megtudja a fiú, hogyan akarta tönkre tenni őt és Lilient. Azóta a fiú minden idejét egyedül tölti. A másik sarokban az iskola kutató csoportja elemzi a hőfokszabályozó szerkezetet, amit nem rég találtak fel. Mis Strock az ablakból csodálja a sok visongó gyerkőcöt. A jóságos mégis szigorú igazgatónő elrendelte az év első hónapi semmi tevést. Amit szó szerint kell érteni nincs tanítás csak önfeledt játék és móka. J Így ment ez a semmit tevés még egy ideig. Egészen a téli szünetig.

XIII. Fejezet

Londoni kaland

Eljött hát a téli szünet. A diákok családjaikhoz utaznak szünetben, hogy otthon töltsék az Ünnepeket a meghitt családi környezetben. Liliien és Will is a csomagjaikat készítik. De Liliien idén nem a családjával tölti a karácsonyt, hanem Williem nagy mamájánál Londonban. Az utazás előtt sok munka vár még a két fő hősre. Első és talán a legfontosabb beszélni Miss. Strock-al az utazást illetően. Másodjára pedig ott a pakolás. Lilii ennek a pakolás igen bonyolult és nehéz hisz nem tudja milyen ruhákat, vigyen egy ilyen vakációra. Ha túl lengén öltözik, kinézhetik, viszont ha túl kirívóan szintén rossz benyomást kelthet. Így Bell segítségét kéri.

-         Milyen ruhákat csomagoljak drága Bellem?- kérdezi aggódva Liliien

-         Mindegy milyen ruhát viszel. Mind nagyon csodásan áll neked. De vettem neked valamit. Szeretném, ha elfogadnád.

Bell átnyújt egy hatalmas dobozt Liliiennek.

Liliien forgatja, nézegeti. Majd így szól

-         Köszönöm barátnőm, de ezt én…

-         Egy szót se nyisd ki. Gyerünk J

-         Jól van.

Liliien óvatosan ki nyitja a dobozt és egy király kék bársony ruhát pillant meg benne. Kiemeli és csodálja. Szemében könnycseppek jelennek meg és Bell nyakába borul.

-         Oh Bell ez csodálatos. Hogy háláljam meg ezt neked?

-         Sehogy. Érezd jól magad Londonban. És szórakozz sokat helyettem is. Ha már nekem nem lesz lehetőségem kimozdulni innen.

-         Nem mész haza?

-         Nem. Apu üzleti úton van. Úgy látszik az én károcsonyi szünidőm Miss. Strock-al fog eltelni. Nagyon fogom élvezni az öreglányt.

Liliien gondolkodóba esik, majd kirohan a szobából. Egyenesen Will szobájához siet.

-         Will nem lehetne esetleg, hogy Bell is velünk jöjjön Londonba? Szegény egyedül lesz itt ebben a nagy épületbe Miss. Strockal.

-         Kedvesem. Persze, hogy jöhet Bell is a magánrepülőben elfér. Szoba akad számára is nagyinál.

-         Tényleg jöhet? Oh, köszönöm.

-         Nem kell megköszönnöd.

-         Megyek, közlöm Bell e csodás hírt. Nagyon oda lesz.

A szerelmesek gyengéd csókkal búcsúznak el.

 Ismét Bell és Liliien szobájában.

Liliien hangja messziről hallatszik már a folyosón. Bell elébe rohan.

-         Bell, Bell, Bell

-         Igen? Mit sikoltozol, zeng az egész folyosó. Ha Miss. Strock meghallja, leharapja a fejed.

-         Sajnálom. De nagy jó hírem van, Nem kell itt maradnod a suliban.

-         Már hogyne kéne. Nincs hova mennem.

-         De most már van. Jössz velem és Willel Londonba.

-         MI? NEM HSIZEM EL? KOMOLYAN?

-         IGEN, igen

-         EZ FANTASZTIKUS. Menjünk gyorsan csomagolni. Gyere már.

Amíg a két lány a csomagjaikat pakolják Williem Miss. Storck irodájában a papírokat tölti ki, hogy másnap el tudjanak indulni.

-         Nos ha jól értem Londonba mennek hárman.

-         Igen.

-         Ön, Bell, és Liliien

-         Pontosan.

-         Nem vállalok felelősséget, ha a szüleik rajtam keresnék magukat.

-         Emiatt ne aggódjon Igazgató nő. Liliien anyukájával meg van beszélve a dolog. Bell meg épp most beszél a szüleivel.

-         Hát rendben. Mehetnek. De vissza kell érniük mire a tanítás kezdődik. Meg tudják oldani a dolgot vagy küldjek magukért kocsit?

-         Meg tudjuk oldani. Köszönöm szépen.

-         Rendben.

-         Viszlát!

-         Viszlát! Jó utat és kellemes ünnepeket.

-         Magának is Miss. Strock

XIV. fejezet

Az utazás és megérkezés

Péntek 9: 00. Irina Lazareanu iskola főterére egy repülőgép érkezik. Will, Liliien és Bell a poggyászukkal a felszállásra várnak. A repülőgépből egy középkorú magas barna hajú ember lép ki és a csomagokat a csomagtartóba pakolja. Egy másik fiatalember pedig felsegíti a járműre a hölgyeket. A gép a levegőbe emelkedik és a felhők között, eltűnik. Miss. Strock az igazgató az ablak mögött állva a teret lesi ahonnan nem régen tűnt el a repülő a három kedvenc diákjával együtt, majd elindul az iskola folyosóin élet után keresve. Egy óra sétálás után szomorúan jegyzi meg, hogy mindenki elment. Visszaballag hát irodájába, ahol Miss. Rounde várja.

-         Mit keres maga itt? Nem kéne a családjával lennie?

-         Oh drága Miss. Strock nem gondolja, hogy a családommal töltöm a téli szünetet tudván úgy, hogy maga itt van ebben a nagy épületben teljesen egyedül.

-         Akkor hát itt marad?

-         Nem és maga sem.

-         Nem igazán értem mire akar kilyukadni

-         Természetesen arra, hogy maga velem jön haza.

-         Haza? Magához?

-         Igen. Hozzám. Tán van ellene valami kifogása?

-         Oh, nem nincs. Nagyon hálás vagyok önnek. El sem tudom képzelni mit tettem, volna itt két hétig egyedül ebben a nagy épületben.

-         Ezzel ne törődjön. De gyorsan csomagolásra fel nincs sok időnk.

-         Tényleg. Hisz a vonat nem sokára indul.

A két tanár csomagol. Eközben a repülő London felé tart. Sok szép tájon mennek át melyet Bell tágra nyílt szemekkel les. Liliien és Will egymás karjaiban önfeledten élvezik, hogy Miss. Strock nem szól rájuk azért, hogy túl közel hajolnak egymáshoz és, hogy élvezik egymás társaságát.

Két óra múlva Miss. Strock és Miss. Rounde megérkeznek a kis tanyasi házikóba. Számukra is elkezdődik a pihenés. Négy és fél óra múlva Londonban a repülő leszáll a nevezetes és híres King Cross repülőtéren.  A három utasunk leszáll a gépről, elébük siet egy idősödő forma, és egy limuzinhoz kíséri őket. Egy óra múlva hátra szól a sofőr, hogy megérkeztek a Kingsbary Kastélyba.

A bejáratnál egy ősz hajú, sápadt arcú, tengerkék szemű, szemüveges idős hölgy kezét tördelve áll. William száll ki először az idős hölgy a nyakába, repül és csókolgatja Will nyúzott arcát. Bell és Liliien is kiszáll a járműből.

- Amar kérem, vigye fel a hölgyek poggyászait a keleti szárnyas hálókba.                    Williét pedig a nyugati szárny első szobájába.

         - Rendben asszonyom.

Amar elhalad.

-         Hogy utaztatok kedveskéim? Biztosan nagyon fáradtak vagytok, és nagyon fáztok ide kint. Gyertek mennyünkbe, a meleg nappaliba, és Will mutasd majd be nekem e két kedves hölgyeményt.

-         Igen is nagymama.

A nappaliban a lobogó tűz mellet Bell melegszik. Liliien a fekete bársony kanapén keresztbe font lábbal és egyenes háttal ül. Williem mellette.

Susesan nagyi pedig egy karos székben üldögél.

-         Nagyi, bemutatom Liliient a barátnőmet és barátnőjét Bell-t

Bell és Liliien pukedlizve üdvözlik a hölgyet.

-         Nagyon szépen köszönjük, hogy itt tölthetjük a karácsonyt magánál Miss. Susean

-         Igazán semmiség drágáim. Tényleg. Örülök, hogy valakivel ünnepelhetek. De szólítsatok egyszerűen Suesan nagyinak.

-         Will a szüleid holnap érkeznek. Tudom, hogy nem akartad, hogy itt legyenek de, amikor megtudták, hogy ide jössz, ragaszkodtak, hogy találkozz velük. Nem mondhatom azt, hogy nem lehet. Sajnálom drágám.

-         Nagyi nem akarom, hogy megint elkezdjék a szokásos vitát arról mennyire, nem vagyok megfelelő ebbe a családba, és hogy bezzeg a bátyám Bill milyen okos és szorgalmas volt az én időmben.

-         Oh, jut eszembe, jön a bátyád is.

-         De nagyon örülök neki.

-         WILLIAM csend legyen. Nem lesz semmi vita. Ez az én házam. Ha valaki is, egyszer is vitába keveredik, azt kirakom. Remélem megértetted fiatalember. Ők a szüleid. Nekik köszönheted, hogy élsz.

-         Igen is nagyi.

Bell és Liliien csendben figyelték a beszélgetést, melyhez semmit nem tudtak hozzá fűzni.

-         Nelli. Hozd a teát és a süteményt. – ripakodott rá Suesan az ajtóban álló szolgálóra.

-         Igenis Miss.

Nelli pár perc múlva megérkezett egy arany tálcával rajta négy csészével, négy kiskanállal, egy cukortartóval és két kiskancsóval.

-         Ki is öntsem Miss.?

-         Igen én kérek. Ti?

-         Én is- szólt mély és sértődött hangon Will.

-         Kérek szépen. Köszönöm- felelték egyszerre Bell és Liliien

-         Williem úrfi, hány cukorral parancsolja és a hölgyek?

-         Kettővel kérem és tejjel. - szólt Will

-         Én csak tejjel. – Szólt Liliien

-         Három cukor tejjel. – szólt Bell

-         Meséljetek valamit. Milyen a suli? Még mindig a vén Miss. Strock dirigál?

-         Igen. Honnan tetszett tudni? Csak nem ön is oda járt?

-         De kedvesem. Én is oda jártam. Sőt a lányom is Will édesannya, meg az én anyám is. Bill is. A mi családunk évszázadok Óta abban az iskolában nevelkedett.

-         És végig Miss. Strock volt az igazgató?

-         Természetesen.

-         De akkor ő már több mint 100 éves.

-         Bell ne légy buta. A mi Miss. Strockunk nem az a Miss. Strock aki, nagyi idejében volt. – Szólt ridegen Will.

-         Nem? Akkor?

-         Az én Miss. Strockom Angelina volt. De ő már meghalt. Bettina Strock anyukája volt.

-         Ki az a Bettina Strock?

-         Bell Miss. Strock az. – mondta Liliien.

-         Áh már értem.

Egy hatalmas óra a kandalló mellet éjfélt ütött.

-         Hu de sokat beszélgettünk. Ha társaságban van az ember. Milyen gyorsan repül az idő. Na jól van gyerekek. Késő van. Ideje lefeküdni. Mennyünk, megmutatom a szobátokat.

Elindultak hát fel a barna lépcsőn az emeletre. A falon festmények csüngtek rajtuk sok ismeretlen emberrel.

Nem sokára megálltak egy szoba előtt. Az ajtaja barna bükkfából készült és érdekes faragásai voltak. Susesan nagyi benyitott és így szólt.

-         Ez Liliien szobája.

Liliien elé egy csodálatos látvány nyílt. A szobának hatalmas ablakai voltak rajta vakító fehér függönyökkel. Az ajtó mellett dívány előtte kis asztal fotelekkel. A szoba túl oldalán egy hatalmas francia ágy terült melynek oldalait egy fehér selyem vászon takart.

-         Remélem, tetszik a szoba kedvesem.

-         Igen. Csodálatos.

-         Örülök. Jó éjszakát

-         Jó éjszakát mindenkinek. – búcsúzott el Liliien

-         Mennyünk tovább.

Most Bell szobájába nyitott be az idős hölgy. Ez a szoba fenségesen szép volt.

-         Köszönöm szépen Susesan nagyi. Jó éjszakát – szólt Bell

-         Nincs mit, jó éjt. Reggel találkozunk.

-         William tudod, hogy hol a szobád.

-         Tudom nagyi. Jó éjt. Szeretlek, szia.

-         Én is unokám. Jó éjt.

Susesan nagyi lement a lépcsőn a szobájába. Mely szintén hatalmas volt. Az ágyon egy fehér perzsa macska álmodta az igazak álmát. A nagymama átöltötte háló ruháját és a macska mellé feküdt. Pár percen belül már ő is aludt.

Az emeleten Bell, Liliien és Will a folyosón beszélgetnek

-         Nagyon kedves a nagyid- mondta Liliien

-         Valóban, és igazán gazdag. Ha nem látom, el se hiszem. – helyeselt elképedve Bell

-         Haha. Gazdagnak gazdag. De egyedül van szegény.

-         Most ha nem haragszotok meg én megyek aludni.  Nagyon fáradt vagyok. –mondta Bell

Bell bement a szobájába és bezárta maga mögött az ajtót.

William Lilihez lépett és a falhoz nyomta a lányt. Forró és heves csókolózásba kezdtek. Pár perc múlva Will szobájában voltak az ágyon feküdtek.

- Csodálatosan szép vagy kedvesem. – hízelgett a fiú

A lány fölé hajolt és levette a lány pólóját. Végig csókolta Liliien forró testét. A lány bele remegett az élvezetbe.

- Mit művelsz cica? – kérdezte a lány

-          Szeretlek. – válaszolta Will

-          Azt tudom. De mit csinálsz most?

-         Félsz?

-         Nem. Kéne?

-         Nem akarom, hogy félj de, nem tudok neked ellen állni.

-         Akkor most mi…

-         Nem szeretnéd?

Liliien felül az ágyon.

-         Nem tudom, hogy kész vagyok-e arra, hogy oda adjam magam neked.

-         Ha nem szeretnéd, nem teszem.

-         Haragszol?

-         Nem. Dehogy. Ha majd kész leszel bele, vágunk. Ne búsulj. Gyere, feküdj ide mellém. Aludjunk.

-         Nem kéne átmennem a szobámba?

-         Nem. Nem foglak bántani ne izgulj már. De ha szeretnél, átmehetsz.

A lány oda fekszik a fiú mellé. Betakaróznak. A lány pár perc múlva elszenderül. Williem gondolkodóba esik, hogy vajon miért nem akarta a lány őt. Nem jut dűlőre, így ő is álomba merül.

XV. Fejezet

Egy új románc kibontakozása

Másnap reggel egy limuzin ér a ház elé. Benne Will szüleivel és bátyával.

Susesan nagyi összehívja a családot és két vendégét a nappaliba, hogy üdvözöljék egymást. A konyhában közben készül a finomabbnál finomabb ételek sokasága.

-         Szia anyu, apu és Bill.

-         Fiam. De rég láttalak.

Will anyukája keblére öleli fiát és hatalmas puszikat nyom arcára.

-         Olyan sápadt vagy fiacskám. Alszol te rendesen?

-         Anyu. Hagyjál.

-         Gyere ide te nagy melák. Hát mi van veled öcsi?

Bill és William kezet ráznak. Az apa közben szúrós tekintettel Bellt és Liliient figyeli a szeme sarkából.

-         Apu. Bemutatom Liliient és barátnőjét, Bellt. – mondta az ifjú Will

-         Örvendek. – szólt hidegen az ellenséges apuka

-         Uram. Lenyűgöz kedvessége. – szólt gúnyosan Bell.

-         Hölgyem. Ne haragudj meg de, utálom a családi összejöveteleket. Ennél már csak az új tagokat utálom az így is nagy családunkban. Szóval örülnék, ha nem avatnának be a dolgokba.

-         Drágám. Hagyd abba ezt azonnal. Örülj inkább, hogy a fiadnak vannak barátai. Még pedig ilyen csinosak és intelligensek.

A család az ebédlőbe vonul, hogy elfogyasszák a remek és fenséges lakomát. Amit ezüst tálcákon tálalnak fel. Susesan nagyi ül az asztalfőre. Jobb oldalán lánya Meredise mellette férje Joseph. A túl oldalon Bill és Bell. Will és Liliien.

Bill a tálalás közben Bellhez fordul és így szól:

-         Bájos, és merész kiállásod már az első látásra magával ragadott. Reggeli után légy az edző terembe. Beszédem van veled.

Bell fenn akadt szemöldökkel és tágra nyílt szemekkel próbálja értelmezni a hallottakat. Ami szemmel láthatóan nehezére esik. Reggeli után Susesan nagyi a könyvtárába vonult olvasgatni. Joseph és Meredise a városba mentek vásárolni. Will és Liliien a függőkertben az esti eseményeket tárgyalják. Eközben Bill maga után vonszolja a bájos Bell-t, aki a sietség közben levegőt is alig kap.

-         Miért sietünk ennyire? És mi elől futunk?

-         Nem mi elől. Ki elől.

-         És ki elől?

-         Susesan nagyi elől.

-         Bolond vagy te? Utol se ér minket. Menni is alig bír.

-         Ő igen. De a macskája. Vérszomjas és furfangos. Mindent elárul az öreglánynak.

Egy sötét szobába léptek be. Bill tapsol egyet mire a villany, felgyullad és a szemünk elé tárul egy hatalmas szoba hatalmas polcokkal, amelyek tele vannak érdekesebbnél érdekesebb, tárgyakkal. Üvegek melyekben pókok, lenyúzott kígyóbőr és egyéb egzotikus és hátborzongató ereklyék látszódnak.

-         Hol a fenében vagyunk?

-         A titkos helyemen. Itt senki nem talál ránk.

-         Nem csodálom. Épelméjű ember be nem teszi veled a lábát egy ilyen helyre.

-         Hé. Kicsi lány. Ne beszélj így velem.

-         Mit akarsz tőlem? Nem fogok meg semmit innen.

-         Nem kell semmit megfogni. Azért hoztalak ide, hogy kettesben és nyugodtan tudjunk beszélgetni.

-         És mégis miről. Arról, hogy elmebeteg vagy és, hogy dili házban lenne a helyed?

-         Imádom, amikor gúnyosan szólsz hozzám.

-         Te tényleg beteg vagy.

-         Nem. Csak szerelmes.

-         Szerelmes? Belém?

-         Naná. Amikor megláttalak lejönni a lépcsőn, tudtam, hogy te kellesz nekem.

-         Álljunk csak meg. Hány éves vagy? Nem vagy te túl idős hozzám?

-         Ugyan már. A kor nem számít és egyébként is 21, vagyok. Te 18 leszel. Nem gond.

-         Idősebbnek néztelek.

-         Kösz. Mind1. Lényegtelen. A lényeg az, hogy kellesz nekem. És ne mondd, hogy közömbös vagyok neked, mert láttam, hogy megnéztél, amikor a reggelihez mentünk. És nem véletlenül ültél mellém.

-         Igazad van. Tényleg megnéztelek.

-         Tudtam.

-         De nem fogok neked esni.

-         Azt majd meglátjuk kicsi lány.

-         Ahh. De magabiztos valaki.

-         Szivi ez nálam alap dolog. Ahogy az is, hogy akit akarok azt meg is szerzem.

-         Lehet. De nem engem.

-         Pedig pont téged szemeltelek ki. Ugyan már ne gyerekeskedj. Tudom, hogy a szíved mélyén kellek neked.

-         Tényleg jó pasi vagy nem mondom, hogy nem.

-         De?

-         De nem azért jöttem ebbe a házba, hogy bepasizzak. Liliienre vigyázok.

-         Mi vagy te bébi csősz? Kicsi szívem Liliien is 18 nem?

-         Igen.

-         Akkor meg tud magára vigyázni.

-         De az öcséddel jár.

-         Jaj, édesem az öcsém egy lénynek se tudna ártani. Előbb öli meg magát mint, hogy Liliienhez érjen.

-         Hát az este pedig bepróbálkozott nála.

-         De nem tette meg. Túlfélős ő ahhoz. Lazíts baby.

Bill gyengéden megharapja, Bell ajkát majd megcsókolja őt. Bell átadja magát a kényeztetésnek és Bill karjaiban-biztonságban érzi magát.

-         Látod te kis buta. Nem olyan nehéz ám csak egy kicsit magadra gondolni.

-         Látom. Őrült jól csókolsz.

-         Nem véletlenül neveztek a gimiben „Csókkirálynak”

-         Haha. Egoista vagy tudsz róla?

-         Még szép. Egyébként csendben megjegyezném, hogy az idomaid innen nézve nagyon ott van.

-         Ez mit akar jelenteni? Úgy érted, hogy sexy?

-         Úgy értem, hogy szívesen megkóstolnám őket.

A távolban egy éles csengő szó hangzik fel.

         - Ez Susesan nagyi csengője. Valami fontosat akar. Menjünk. – Szól Bill.

Felfutnak a nappaliba ahol már mindenki csak rájuk várt. Minden szám kettőjükre szegeződik és az érdekes arckifejezésekből ítélve mindenkiben ugyan az a kérdés tükröződik az arcán. „Ezek most járnak?” Elképzelhető, hogy amiatt kérdezik ezt magukban mert a két személy addigra már helyet foglaltak ugyan de egy elég extrém pózban. Hiába volt elég hely kettőjük számára a kanapén. Bell mégis Bill ölébe foglalt helyet és Bill egyik keze bizony elég szorosan magához húzta a lányt.

-         Nagyi miért is hívtál ide minket? – Törte meg a csendet Will

-         Ja, igen. Köszönöm kicsim. Arra gondoltam, hogy ha már ilyen jól összejöttünk elmehetnénk megmutatni a lányoknak a várost.

-         Anyu most voltunk a városban. Rengetegen vannak.

-         Lányom. Már meg ne haragudj, de én unatkozom itthon.

-         Én benne vagyok. Felőlem mehetünk. – mondta Bell

Bill, Will és Liliien is helyeselt.

-         Bolond vagy Susesan nagyi. Nem vagyok hajlandó újra bemenni a városba! De ti menjetek csak nyugodtan. – mondta csúfosan Joseph

-         Vagy mindannyian megyünk, vagy senki sem megy. – szögezte le Susesan nagyi.

-         Mit szólnátok egy mozihoz vagy egy színházhoz. – érdeklődött Meredise

-         Az igazán fantasztikus lenne. Régen voltam már színházba. Mit adnak mostanság? – kérdezi Susesan nagyi.

-         Figaro házasságát biztos adják az alap mű egy színházban. – állapítja meg Liliien

-         Igen. De azt én már háromszor láttam. – vágja rá Bill

-         Mit szólnátok egy romantikusabb darabhoz? – veti fel kíváncsian Bell

-         Mire gondolsz egész pontosan kicsim? – kérdezi Bill

-         Jó tudom alap mű, de a Rómeó és Júliáról azt hallottam, hogy most újra át dolgozták és fantasztikusra sikerült.

 Az ötlet mindenkinek tetszett. Elhatározták tehát, hogy bemennek a városba és megnézik a Nemzetközi Köz színházban a Rómeó és Júliát. Az elő adás kezdete 18:00. De az óra még 15:06 –ot mutat. Így aztán még van egy órájuk az indulásig. Mindenki a szobájába vonul vissza és megkezdik a készülődést az esti

Színházra. Liliien és Bell a szobájukba érve rögtön visítozni és izgatott ugrálásba kezdenek. Fontos kérdések hegye hangzik el közöttük, mint pl.: „Mit vegyek fel?”, vagy „Ez a ruha nem túl kirívó?” Igazi női dolgok. Miután mindketten kiválasztották a megfelelő ruhadarabot csevegésbe kezd Liliien. Első kérdése egyértelmű mi volt…

-         Bell mi van közted és Bill között? Jártok? – kérdezte hatalmas vigyorral arcán

-         Úgy tűnik igen.

-         Ez annyira pompás.

-         Igen. Annyira jól érzem magam vele, ha vele vagyok, nem érdekel, semmi mellette az lehetek, aki vagyok. Szeretem őt és tudom, hogy viszont szeret és ez fantasztikus érzés.

-         Tudom milyen érzés én is így vagyok Willel. De mi egy idősek vagyunk. Köztetek van 3év különbség. Nem túl sok az?

-         Liliien a szerelemben a kor nem számít. Ha igazán szeretjük egymást. Márpedig szeretjük.

-         Értelek.

Miután ezt így megbeszélték felvették csodaszép ruhájukat. A túl oldalon eközben szintén ezen az emeleten Will izgatott rohangálását lehet hallani és Bill erőteljes hangját Willhez szólva… „Öcsi maradj már nem igaz mit vagy úgy bezsongva?”. Fél óra elteltével Will és Bill a nappaliban várakoznak az indulásra. Pár perc múlva egy erős citromsárga ruhában Susesan nagyi is felbukkan jobbján lányával, akin egy mély kivágású tűz piros estélyi pompázik. Mellette a férje, aki úgy döntött mégis csak elmegy megnézni a darabot csokornyakkendőt tűz piros inget és fekete zakót viselt. Bill és Will is csinosan és apjuk hasonlóan öltöztek csak az ing volt némileg más színű… Willen egy mályvaszínű Billen egy fehér színű díszelgett. Susesan nagyiék előre mentek a kocsihoz. A két ifjú megvárták párjukat. Amikor a lányok egymás mellet sétáltak lefelé a lépcsőn elakadt a lélegzete mind két srácnak. Liliien egy habos babos mályvaszínű ruhácska volt. Bellen egy pánt nélküli fekete szoknya mely kiadta a pompás és csodás idomait, nyakában egy fehér gyöngysor és egy fekete magas sarkú cipő. Az óra pontosan 16:00 –át ütött így elfoglalták helyüket a limuzinba és elindultak.

        

XVI. Fejezet

Az előadás

A család sokkal előbb ért oda, mint ahogyan számítottak rá így a kezdésig van még fél óra. Susesan nagyi fáradtan ül le egy padra lányával és beszélgetni kezdenek. Bell és Bill az udvarra mennek. Will Liliient nézi

             - Mért nézel ennyire?

             - Nem tudok betelni veled. Olyan csodálatos vagy kicsim.

             - Ugyan már. Ne hozz zavarba. – mondja pirulva Liliien

             - Nem állt szándékomba-zavarba hozni téged. De Liliien mondd csak szeretsz te engem?

             -  Persze, hogy szeretlek.

             - Csak emésztem magam pár napja valamin.

             - Azt észrevettem rajtad, hogy valami bánt. Elmondod mi az?

             - Emlékszel arra, amikor tegnap előtt együtt aludtunk?

             - Igen. Le akartál velem feküdni. 

             - Pontosan és te olyan elutasító voltál és nem, tudom miért… netán az én hibám? Túl erőszakos vagyok? Túl sokat kérek tőled?

             - Nem. Csak ez számomra nagydolog. Nem olyan egyszerű ez.

             - Kicsim fél éve járunk.

             - Igen tudom és ez szerintem még elég rövid idő ahhoz, hogy idáig jussunk el.

             - Még alig tudunk egymásról valamit.

             - Lehet, hogy igazad van. Sajnálom, hogy erőltettem.

Eközben kint a kertben Bill nem tud uralkodni magán. Bell előtt áll simogatja, csókolgatja a száját és a nyakát. Keze Bell combját simogatja. A lány halk nyögéseket hallat ki magából és erősen fogja, Bill-t mintha attól félne, hogy eldőlnek. Bill hirtelen abba hagyja és így szól

-         Cica. Akarlak. Most.

-         Itt és most?

-         Most igen, de lehet nem itt kéne

-          Mindjárt kezdődik az előadás

-         Ahh engem nem érdekel annak a két szerencsétlenek a szenvedése.

-         Különösen engem se. Inkább lennék a tiéd.

Susesan nagyi kiszól a párnak, hogy jöjjenek, mert kezdés van 10 perc múlva. Mindenki elfoglalja helyét. A színház legelőkelőbb Páholyaiba ülnek le. Mivel nem csak Susesan nagyi, Meredise, Joseph, Will, Liliien, Bell és Bill vannak jelen, hanem még a családnak pár jó barátja is, hogy név szerint kik az nem lényeges. Így nem elég egy páholy mindenkinek ezért két páholy lett bérelve. Bill erőszakosan kijelentette, amikor látta, hogy két páholy van, hogy az egyik az övé és Bellé. Nem igazán értették a többiek, hogy minek nekik egy egész páholy, de bele egyeztek, hogy legyen a kettőjüké. Így Susesan nagyi, Meredise, Joseph, Will, Liliien és a család két barátja Frederick és Agatha ültek az egyik páholyban, a másikban pedig Bell és Bill. Az előadás elkezdődött. Mindenki érdeklődő szemmel nézte az eseményeket kivéve Belléket. Bill kulcsra zárta a páholyt elhúzta a függönyöket és vetkőzésbe kezdett. Bell is követte példáját és lekapta a ruháját. Ebben a pillanatban kopogásra lettek figyelmesek. Bill káromkodva magára vette a nadrágját és az ingjét félig begombolva nyitott ajtót. Will és Liliien volt az.

-         Mit akartok itt?

-         Átküldtek ide, mert nem férnek el

-         Tudtok várni 5 percet?

-         Igen.

Bill bezárta az ajtót segített felöltözni Bellnek, aki időközben lecsúszott a székről röhögésében. Majd az ajtó újra kinyílt.

-         Tessék, oda adjuk nektek a páholyt.

-         Köszönjük, de ti nem nézitek?

-         Nem. Rosszul vagyok… szédülök, és hány ingerem van, haza megyek. – nyafogott Bell

-         Gyere, haza kísérlek. – vágta rá rögtön Bill.

-         Bell menjek veled? – kérdezte Liliien aggódva…

-         Nem, nem nézzétek csak az előadást. Igazán sajnálom, nem tudom, mitől érzem magam ilyen rosszul.

-         Biztos ne menjek veled haza? – folytatta Liliien.

Bill türelmetlenül dobolni kezdett lábával a padlón. Will ekkor döbbent rá, hogy mi ez a nagy sietség haza. Majd így szólt.

-         Drágám gyere. Nézzük, az előadást Bill haza kíséri Bell-t és vigyáz rá. Ugye bátyókám?

-         Igen öcsi. Haza viszem és ágyba dugom. Ki se engedem addig, amíg jobban nem lesz.

Bell elvörösödött és most már Liliien is tudta mire készülnek.

-         Jól van mennyetek. Jó szórakozást!

-         Nektek is!

Liliien és Bell puszit adtak egymásnak a két testvér pedig kezet ráztak búcsúzásképpen.

-         Aztán csak óvatosan! ;)

Bell és Bill elindultak hát haza.

Willék meg elfoglalták a páholyt, de nem húzták szét a függönyt abban a pillanatban már egyikőjük se tudott másra gondolni csak arra, hogy akarják egymást. Így történt tehát, hogy a kanadai lány elvesztette kislányosságát és véglegesen is nőnek mondhatta magát. Eközben Bill és Bell a limuzinban ülve hazafelé tartottak. Bill ült a bőr karosszérián Bell előtte térdelt és lágyan kényeztette Bill péniszét. Bill annyira élvezte, hogy még arról is elfeledkezett, hogy nincsenek egyedül a kocsiban. Egyszer csak a jármű megállt és egy hang hívta fel a figyelmet az utasok számára, hogy megérkeztek. Ekkor gyors öltözködésbe kezdtek kiszálltak és berohantak a házba. Mindketten ziháltak voltak és csapzottak. Bill meghívta a liftet beléptek megnyomták a gombot a lift becsukódott és elindult felfelé. Ekkor már szintén lekerült a ruha mindkettőjükről. Bell a lift falnak volt szorítva és lábai a fiú dereka köré voltak kulcsolva. Halk pityegéssel jelezte a lift, hogy megérkeztek a kívánt emeletre. Ki nyitódott az ajtó. Bell még mindig Bill ölébe lógva hangosan nyögdécselt Bill pedig őt cipelve araszolt lassan a háló irányába. Egy hatalmas puffanás jelezte, hogy elérték a szobát. Bill erőteljesen berúgta az ajtót mely a lendülettől be is csapódott a szerelmesek mögött. Ekkor Bell leugrott Bill öléből és a fürdő felé vette az irányt intve párjának, hogy kövesse. Belibegett a fürdőbe levette az alsóneműjét és beállt a zuhany alá Bill egy ideig habozott, de nem volt más választása hipp hopp rajta sem volt már semmi és Bell mellet landolt a zuhany alatt. Mindkettőjük hátán végig folyt a víz. Bell beletúrt Bill rövid barna hajába és a foga közt motyogta, hogy légy az enyém. Nem kellet kétszer mondani a fiú magára húzta a lányt és érezte, hogy a lány nem áll a lábán az élvezettől így kénytelen volt felpakolni a lányt a falra. Bell hangos nyögései jelezték a fiú számára, hogy élvezi nagyon, amit csinálnak. Fél óra múlva, amikor testüket kiszárította a sok víz kiszálltak a zuhany alól, de nem jutottak messze a lábuk annyira elzsibbadt az egyhelyben állástól, hogy szó szerint kidőltek a zuhany alól és a szőnyegen folytatták akciójukat. De hamar rájöttek, hogy ez így elég kényelmetlen így aztán besiettek a hálóba és lehuppantak az ágyra. Így aztán az ágyon folytatták tovább a sexet.

Az óra már hajnali 2-őt ütött. Az előadásnak már vége volt. A ház elé érkezett a limuzin benne a család többi tagja. Meredise, Joseph, Susesan nagyi, Will és Liliien. Liliék gyorsan elbúcsúztak és felosontak az emeletükre. Ők is a másik iránti sexuális vágytól égtek úgyhogy Bellékhez hasonlóan sokáig szeretkeztek. Susesan nagyi is nyugovóra tért macskájával. Meredise és Joseph szintén a szobájukba mentek aludni.

A 2 szerelmes pár két külön szobába hajnali 4-ig nyomták…

XVII. Fejezet

Igazság

Másnap reggel a késői fennmaradás miatt a család csak délben gyűlik össze a nappaliban megbeszélni az aznapi teendőket. Azzal mindenki egyet értett, hogy a tegnapi kiruccanás után senkinek nem áll szándékában elmenni otthonról. A késői kelés miatt az ebéd elcsúszott így a megszokott helyett csak 3-kor élvezhették a házi koszt pompás örömeit. Ebéd közben tálcára került a család élete. Joseph és Meredise között egy kisseb ellentét ütötte fel fejét, ami más embernek igazán piti dolog, de az ő kapcsolatuk szempontjából igenis fontos. Nevetséges dolog, hogy emberek képesek azon vitázni, hogy mikor menjenek haza. Susesan nagyi persze próbálta oldani a feszültséget némi vicces történettel, de az ebéd után Joseph sértődötten össze pakolt. Meredise próbálta megállítani őt, de hajthatatlanul makacs volt férje és idősebbik fiával elment. Ez a cselekedet persze némi aggályt okozott egy bizonyos hölgyeménynek. Bell a hideg márvány lépcsőn ülve sírt és a távolba merengett ahol egykor még szerelme állt. A hirtelen távozás mindenkit megrázott, de leginkább Bell sínylette meg. Az idő igencsak hidegnek minősült. Az eső esett, mintha dézsából öntötték volna. Bell nem így képzelte el a téli szünete hátra lévő pár napját. Susesan nagyinak hála sikerült megmenteni a „nyaralás” pár napját. Bill és apja 4óra csavargás után visszatért a tett szín helyére és Bill szomorúan észlelte, hogy kedvese még mindig a hideg kövön ül és sír. Oda ment hozzá karjaiba vette és bevitte a jó meleg nappaliba ahol pattogott a tűz a kandallóban. Joseph felemelt fővel követte fiát. Felesége, aki halálra aggódta magát karjaiba zárta férjét, aki kicsit érdekes fogadta a szeretet, de hamar mosoly derült arcára és évek után végre ki mondta azt az egyszerűnek tűnő szót, amitől minden pasi retteg „SZERETLEK”. Bill kiment a konyhába főzni egy meleg teát.  Liliien pedig lekuporodott barátnője mellé. Halkan suttogta a lány fülébe „lefeküdtem Williammel…” Bell arcára kacér mosoly ült felpattant a tűz mellől és felrohant a lépcsőfordulóba maga után húzva Lilit.

-         Mindent tudni akarok. Mesélj el mindent részletesen.

-         Jajj Bell. Életem legszebb estélye volt. Minden olyan volt, mint egy álom.

-          Mikor és hol?

-         A színházban miután ti elmentetek. Bementünk ő elkezdte a nyakam csókolgatni, ami annyira lendületbe hozott, hogy letéptem róla a ruhát és mintha nem is én lettem volna, de neki estem Willnek… ami még érdekesebb, hogy ezen ő meg se lepődött. Úgy viselkedett mintha előre tudta volna minden lépésem. Szóval a heves csókolózásból taperolás lett abból kényeztetés és petting, amit persze a megérdemelt sex követett. Remélem nem voltam hangos. Elég ciki lett volna, ha lebukunk…

-         De nem buktatok le és így még izgalmasabb volt a dolog. Jajj Lili úgy örülök, hogy neked is összejött…

-         Tényleg. Veletek mi volt az este? Elég gyorsan és ziháltan távoztatok a színházból.

-         Amikor kopogtattatok pont elkezdtük a dolgot.

-         Sajnálom. Ezek szerint rosszkor mentünk.

-         Igen. De nem baj. A limoban felizgattam Billt annyira, hogy ne tudjon várni addig, amíg fel, érünk a szobába, úgyhogy lényegében majdnem az egész házat végig dugtuk. Úgy éreztem magam, mint egy nyúl párzás idején.

A komoly beszélgetés hangos kacajba torkollott. Bill és Will is egy komoly beszélgetést folytattak a tegnap estéről. De megnyugtatom, a kedves olvasót nem kell újra végig olvasni a részleteket. Csak röviden említenék pár fontos mozzanatot belőle.

         - Védekeztetek? – kérdezte idegesen Bill

         - Igen. Nyugi.

         - Huh! Jó. Legalább ti igen.

         - Mért ti nem?

         - Nem! Hülye vagy? A gumi a nyápicoknak való. Egyébként sem gyártanak a méretemben gumit – vágta rá önbizalom dúsan Bill.

XVIII. Fejezet

Búcsúzás

A téli szünetből már csak pár nap maradt. Ami remekül telt. Mindenki nagyon sajnálta, hogy már csak egy nap és vissza kell menni a zord négy falközé. A búcsúzást mindenki másképp dolgozta fel. Volt, aki magába fordult és egész nap szomorú arckifejezéssel koslatott és volt, aki változatlanul mosolygósan járkált fel alá elrejtve álarca alá az igazi érzéseit. Egy biztos mindenkit nagyon megviselt az, hogy ilyen hamar eljött a szünet vége. Susesan nagyinak az fájt nagyon, hogy szeretett család tagjai elmennek… újra üres, sivár és kacajmentes lesz a ház. Bell, Liliien és Will az elmúlt időket bánták. Lelkiekben próbálnak felkészülni arra, hogy mostantól még keményebben kell majd tanulniuk, hiszen nyakukon van az érettségi, ami hatalmas előre lépés életükben. Bill rendkívül sokat gondolkodott a jövőn. Tudta, hogy ha Bell visszamegy az iskolába más lesz. Kevesebbet és nehezebben fognak tudni találkozni és komoly kételyei támadtak… tudta azt, hogy sok srác körül ugrálja a lányt és sokan akarják megszerezni őt maguknak felkészült a legrosszabbra is, arra, hogy vége lesz a kapcsolatuknak. Sok- sok gondolkodás után arra a tényre jutott, hogyha leköti a lányt, akkor csak nem lesz probléma a jövő.

- Liliien! Van rám egy órád?

- Igen.

- Remek. Gyere velem.

- Hova?

- Ne beszélj, gyere. Útközben elmondom.

Így Bill és Liliien elindultak a városba. Amikor kiszálltak a kocsiból és egy hatalmas ékszerbolt mellet álltak. Liliien tudta már, hogy mire készül a fiú. Bementek.

-         Jó napot. –köszöntek Billék

-         Jó napot. Miben segíthetek? – kérdezte az eladó

-         Gyűrűt szeretnénk nézni.

-         Pompás. Igazán pompás. Milyen alkalomra?

-         Eljegyzés céljából.

-         Ilyen fiatalon?

-         Igen. Talán probléma?

-         Nem, nem dehogy. Milyen típusút szeretnének?

-         Lili te is mered Bellt jobban. Mi az ízlése?

-         Hát szereti a feltűnést. Szeret a központba lenni.

-         Akkor ezt nézzék meg! – vágta rá az Úr

Az eladó elővett egy kék párnát, amin sok méreg drága köves gyűrű pompázott. Kivett egyet és Liliien kezébe adta. Majd hozzá tette:

-         16karátos arany, a kő benne hegyi kristály, ami igazán ritka hisz az egész világon csak három példány készült és az utolsó, ami még kapható.

-         Csodálatos. – ámuldozott Liliien.

-         Valóban szép. Lili jó lesz a méret?

Liliien felhúzta az ujjára a gyűrűt és megállapította

-         Szerintem igen. A középső ujjam olyan vastag nagyjából, mint az ő gyűrűs ujja.

-         Pompás. Akkor ezt meg is vesszük.

Lili oldalba bökte a fiút és oda súgta.

- Nem túl drága ez?

A válasz rövid volt és tömör.

         - Nem.

Az eladó szép kék dobozba helyezte majd rázárta a tetőt.

-         11000 euró lesz. – mondta

Bill kifizette, elvette a dobozkát, visszaültek a kocsiba és haza mentek. Mire visszaértek a család épp vacsorához készülődtek. Billnek gyorsan kellet cselekedni, hiszen ez az utolsó este, hogy együtt van a család. Így aztán amikor meglátta Bellt. Oda szaladt hozzá felkapta a lányt a karjába megölelgette, csókokkal halmozta el és a kert felé indult vele. Letette a szökő kút kávájára és letérdelt elé. Bell szeme tágra nyílt épp szólni akart, de a fiú nem hagyta szóhoz jutni. A zsebébe nyúlt és elővette a kis ékszerdobozt. A lány felé nyújtotta és így szólt:

-         Bell, kincsem! Sokat gondolkodtam. Nem éreztem még így senki iránt sem. Minden porcikádat külön imádom. Minden édes szavad mely elhagyja csodás ajkad áldás fülemnek. Félek, ha elmész, holnap soha többet nem találkozunk. Nem kérhetem tőled, hogy ne menj vissza, mert az érettségi fontos. Akár mit is mondasz mindig szeretni foglak, mindig kívánni foglak és tudnod kell, hogy kész vagyok arra, hogy életem végéig csak téged szeresselek. Bell hozzám jönnél feleségül?

Ahogy ezt ki mondta felnyitotta a doboz tetejét.

-         Szívem! Szeretlek örökkön örökké. Igen. Hozzád megyek!

Bill felhúzta a gyűrűt Bell ujjára és hatalmas csókot nyomott a lány szájára. Amikor a jegyesek megfordultak észrevették, hogy ezt a kis előadást végig nézte a család. Mondani se kell, hogy mindenki meghatódottan nézte az eseményeket. Ezek után nyugodt, békés, meghitt és családias körülmények között megvacsoráztak. Vacsora közben megbeszélték, hogy a holnapi nap folyamán ki mikor hagyja el a házat. Meredise és Joseph ragaszkodtak ahhoz, hogy ők 10-kor elindulnak haza. Bill közölte, hogy szeretne Willékkel menni az iskolába. Így végül másnap reggel 8-kor Susesan nagyi magán repülőgépe felszállt Will, Liliien, Bell és Bill társaságában. Joseph és Meredise pedig limuzinba ültek 10-kor. Így történt tehát, hogy Susesan nagyi végleg egyedül maradt macskájával a kis Pamacskával.

XIX. Fejezet

Visszaérkezés

Susesan nagyi repülőgépén bőven volt hely a két párosnak ahhoz, hogy kedvükre szórakoztassák egymást. Will és Liliien ültek egymással szemben és beszélgettek Bill és Bell eljegyzéséről. Bell és Bill szokásuk szerint egy utolsót szeretkeztek, hiszen ha megérkeznek, az iskolába Bill nem maradhat ott és nem lehetnek együtt, ahogyan Will és Liliien. 4 óra utazás után megérkeznek az iskola főterére és leszállnak a gépről. Bill segít felvinni szerelme csomagjait. A már visszatért diákok összesúgnak mögöttük. „Látod ezt? Ő Bill. Will bátyja. A híres jó tanuló és a sportok csapatkapitánya.” – súgták a fiúk. Míg a lányok valami hasonlót „Itt van Bill a Csókkirály ahh elolvadok. Bill csókolj meg!!” Bell szúrós tekintetével végig mérte a lánykákat Bill ezt látván oda fordult hozzá letette a kezéből a csomagot lehajolt és a lányok előtt egy heves forró csókot nyomott Bell ajkára. A lányok újabb sugdolózásba kezdtek „Milyen szerencsés ez a Bell.” Fő hőseink megérkeztek a hatalmas épület elé. Bementek és felmentek a hatalmas lépcsőkön egészen a második emeletre, ahol a lányok szobája volt. Liliien benyitott ledobta a csomagját a földre és fáradtan az ágyra huppant. Will elköszönt bátyától és ő is elment a szobája felé. Bell szomorúan állt az ajtóban és Bill- t nézte.

-         Mi baj kicsim? – kérdezte a csókkirály

-         Elmész, és nem látlak többé.

-         Ne butáskodj kicsim. Azért vettem neked a gyűrűt, hogy emlékezz rám fogunk mi még találkozni. Amikor csak tudok, elszabadulok az egyetemről és ide jövök hozzád. Beszélünk majd telefonon meg minden.

-         De az nem ugyan olyan.

-         Lehet. De a hangod telefonban is sexy és imádni való.

-         Megígéred, hogy nem felejtesz el? – kérdezte hatalmas könnyek közt Bell

-         Ígérem. – válaszolta Bill a lány könnyeit törölgetve.

-         Azt is megígéred, hogy ha kikerülök innen első dolgod lesz eljönni értem és egy hatalmasat szeretkezünk?

-         Mindent megígérek, amit csak akarsz. De most mennem kell.

Bill egy utolsó szenvedélyes csókot nyomott a lány szájára. Amibe a lány beleremegett. Majd távozott. Bell állt és nézett utána. Liliien kisietett hozzá… pont időben, hogy elkapja a zokogó barátnőjét.

-         Bell. Gyere ide, nyugodj meg! – mondta Liliien vigasztalóan

-         El fogom veszíteni őt! – zokogta Bell

-         Nem fogod. Na, gyere, menjünk be és pakoljunk ki.

Bementek a szobába és kicsomagolták a ruháikat.

XX. Fejezet

A levél

A szünetnek vége lett és elkezdődött a hajtás. Hőseinkre hatalmas teher nehezedett, hiszen itt volt az ideje a félévi vizsgáknak a főbb tantárgyakból. Matematika, angol, irodalom és nyelvtan, történelem, és a választott tantárgyuk. Ez hatalmas felelősség volt számukra, hiszen ezek százalékai már szükséges volt a tovább tanulásukhoz. Mindenki keményen készült a vizsgákra. A diákok az önfeledt szórakozás helyett a könyvtárban töltötték a szabad idejüket és különböző könyveket bújtak, avagy egymás segítségét kérték azoktól, akiknek kicsit jobban ment az a tantárgy, ami neki esetleg nehézséget okozott. Így alakultak ki kisebb nagyobb tanuló körök. Külön-külön szakonként. A matematika szakkör okosai közé tartozott Liliien és Will. Mindketten önfeledten magyarázott és járta körbe a kisebb csoportját és magyarázta a bonyolultabb képleteket, tételeket és feladatot. Bell az egyikek közé tartozott az olyan csoportnak, akinek nehézséget okoztak ezek a feladatok így Liliien rá különös oda figyeléssel segített megértetni vele őket. Két-három óra gyakorlás után Bell elvonult korrepetálni társait biológiából. Itt is sok ismerős arcot tudunk felhozni leginkább Liliien és Will ültek egymás mellet közvetlenül egy nagy kerek asztal mellett és Bell állva magyarázta nekik és értetlen társaiknak az emberi test működését, hogy megérthetőbbé tegye egy táblára különböző ábrákat rajzolt fel és azon mutogatva és kiegészítve magyarázta. Így ment ez napokig. Amikor átvettek egy leckét egy nap és senkinek nem volt kérdése a csoportok feloszlottak és eltűntek szobájuk rejtekében. Liliien William kíséretében a tóhoz ment. Ami a szünet alatt más jelleget és formát vett fel. Valahogyan más volt, mint annak idején. Liliien meglátta és könnybe lábadt a szeme a szépségtől. A tó nagyobb volt és a közepe felé egy híd húzódott mely végén egy kunyhó állott. A kunyhó oldalán szépen ívelt betűkkel két név és egy szó díszelgett. „Lili és Bell tiszteletére”. Lili lassú léptekkel áthaladt a hídon végig húzta kezét az íráson és belépett a kisajtón. Egy kis szobába toppanva találta magát mely tényleg elég mini volt, de pont minden volt benne, aminek lennie kellett. Egy kis fürdő és egy kis szoba melyben egy francia ágy volt berakva. William a házba lépve szintén tátott szájjal nézett körbe. Észre sem vette, hogy Liliien fut ki. Az iskolába lépve hangosan szajkózva Bell nevét. Bell a neve hallatán Lili elé sietett és a folyosón egymásnak ütköztek.

         - Bell! Végre! Gyere! Siess! – préselte ki a száján Liliien szapora légzéssel.

         - Hova? Minek? Lili!

De válasz nem érkezett. Lili futásnak eredt maga mögött ráncigálva Bellát. Williammel összetalálkozva annyit mondott.

-         Később felmegyek hozzád. – mondta Liliien.

A választ meg se várva rohant tovább. A tóhoz érve lelassított Bell hátulról neki ütközött hirtelenjében.

         - Na, végre! Mi történt? – kérdezte Bella

         - Nézd! – válaszolta Lili a kunyhóra mutatva.

Bell oda nézett és elakadt lélegzettel bámult. Liliien barátnőjét előre felé lökdösve araszolt át újból a hídon be a házba. És a falra mutatott. Bell elolvasta a feliratot és hangos zokogásba tört ki. Bementek egymás kezét fogva leültek a kanapéra melyen két párna volt elhelyezve rajta a két névvel. Előttük az asztalon egy levéllel. Az írás kusza volt, de mégis fenségesen szép és oly ismerős.

Kedves Lili, Bell ás William!

Köszönöm, hogy ráébresztettek arra milyen fontos a barátság. Köszönöm azt is, hogy ilyen sok ideig lehettem a tanárotok és igazgatótok. Büszke vagyok rátok és a sok szép sikerre, amit együtt éltetek át. Sajnos, amikor ezt a levelet olvassátok, én már nem fogok köztetek, lenni. A ház a ti emléketekre készült. Vigyázzatok helyettem is az iskolára és a diák seregre. Biztosan sok kérdés kavarog bennetek és remélem a levél végére érve valamennyi válaszra is talál. Beteg vagyok. Igen súlyosan. Az orvostudomány nem talált még ellenszert a betegségemre egy igazán ritka betegség rabja vagyok. Az orvosok se tudják mi ez pontosan csak azt, hogy 1-2 éven belül meghalok.  Azt még megvárom, amíg ti levizsgáztok és leérettségiztek, de nincs sok már hátra az életemből. Örülnék neki, ha a levelet nem említenétek senkinek. William azért tudjon róla. Neki is szól ez, hiszen ö is a kedvenc diákjaim közé tartozik. De ezt úgy is tudja. A levelet elolvasván nem kívánom, hogy az irodába gyertek és tiszteleteket tegyétek nálam. Eltekintek tőle. Ahhoz viszont Bell ragaszkodom, hogy TE vidd tovább az iskolám vezetését. Nem is tudnék nálad jobb igazgatót találni ilyen rövid idő alatt. Ne aggódj Bell! Fogod bírni és Bill miatt se aggódj. Értesült a betegségemről és a szavát adta, hogy amint vége van, az évnek ott hagyja mostani állását és a szolgálatodba áll, mint igazgató helyettes. Liliien és William titeket arra kérlek, hogy maradjatok ti, is mint tanárok az iskolában. Azért szükséges ez, mert drága és szeretett Mr. Philip matematika tanárunk és Miss. Eleonóra a fizika tanár is benyújtotta felém a nyugdíjba vonulási kérelmét. Így hát William Miss. Eleonóra helyébe te pedig kedveském Mr. Philip helyébe léphetsz. Kérlek szépen William és Lilim NE hagyjátok egyedül Bellát. Tudom nagy felelősséget bíztam mindannyitokra de biztos vagyok abban, hogy megvan bennetek minden szeretett iskolám irányításához. A válaszotokat a vizsgák után kérem, jelezzétek nekem. Addig ne rágódjatok ezen. A legfontosabb az érettségitek. Sok sikert kívánok nektek! Szurkolok értetek!

Köszönettel és szeretettel:

Miss. Strock

Végig olvasván a levelet Bell és Lili komoly és mély gondolatok fogják el. Pár perc után egyszerre szólalnak meg:

-         Meg kell tennünk Miss. Strock – ért. Elvállalom az állást. – dadogta Liliien sírva.

-         Meg kell tennünk Miss. Strock – ért. Elvállalom az igazgatóságot. – sírta Bell.

A levelet felkapván Willhez rohantak és a kezébe nyomták, hogy olvassa el. Így is tett. A válasza neki is ugyan az volt. Futva rohantak le Miss. Strock irodájába. Kopogtak. Majd beléptek. Miss. Strock az asztala mögött ült és sápadt arcán mosoly derült fel. Először a kis cserfes mindig nagyszájú Bell szólal meg.

         - Miss. Strock nagyon sajnáljuk, ami Önnel történt. Nagyon szívbe markoló levelet tetszett írni számunkra és egyben rémisztőt is. Nem tudom elhinni, hogy ránk tetszett gondolni, hogy mi vigyük tovább a Híres és neves Irina Lazareanu iskolát. Ez hatalmas felelősség.

         - Igen drágám tudok róla. De mint említettem jó kézbe adom át. Mi a válaszotok?

Kórusban hangzott el a válasz: „IGEN”

E egyszerű szép szó hallatán Miss. Strock könnyes szemmel ölelte magához kedves diákjait. Az ölelés után mosolyogva, de anyai szigorral parancsolt rá a három diákra.

         - Nyomás tanulni! Mert ha nem teszitek le az érettségiket verést kaptok nem iskolát.

A három diák kacagva hagyták el az irodát. Ilyen se fordult még elő az 50 év alatt, míg Miss. Strock volt az igazgató.

XXI. Fejezet

A nagy érettségi napja

A diákok az idő elteltével és a vizsgákhoz közeledvén egyre nyugtalanabbak, idegesebbek lettek. Mindenki lázasan tanult a vizsgák eljöveteléig. A nem kívánt esemény egy szürke unalmas és sivár Hétfői napon kezdődött. A diákok türelmetlenül várták a sorukat. Volt, aki még az utolsó pillanatban is a könyvét lapozgatta és azon sopánkodott melyik az a tétel vagy rész, amit át se tudott nézni. Mások a mosdóban töltötték az idejüket a WC kagyló fölé görnyedve. Az idegesség mindenkin mutatkozott. Bell a telefonján lógott és félig sírva panaszkodott valakinek. A vonal túlsó végén Bill mély hangja szűrődött ki. „Kicsim nyugodj meg. Át fogsz menni a vizsgán. Ne haragudj, de most le kell tennem a főnököm már háromszor ide nézett! Sok sikert! Ha végeztem hívlak! Szeretlek! Csók!”, és a kapcsolat megszakadt. Bell még idegesebben rohangált fel s alá. Három óra idegeskedés után hőseink is sorra kerültek. Mind hárman virult arccal húzta ki minden tantárgyból azt a tételt, amit tudott, vagy amiről volt némi sejtése. Leültek hát kidolgozni a tételüket, ami nem kis időt vett igénybe majd a bizottság előtt elmondtak. Majd mindhárman büszkén felemelt fővel vonultak ki egymás után a teremből. Az érettségi eredményeket másnap reggel az aula falán tekinthették meg az érettségiző diákok. Liliien, Bell és William az elsők között voltak, akik megnézték a listát, de még előttük is olyan sor állt, hogy a kistermetű Bell a nagy tömegben semmit sem látott így aztán Will a tömeg fölé hajolt és leleste a tábláról a hármójuk eredményét. Liliien jegye mindenből 5-ös, úgy ahogy Williamé is. Csak a kis Bellnek lettek kicsit rosszabbak a jegyei a matek és a töri nem úgy sikerültek, ahogy azt elvárta, de örült, hogy túl van rajta. Az érettségit így hát letudták az idei érettségizők.

XXII. Fejezet

A bál

Az érettségit letudva az iskola diákjai egy hatalmas bált rendeztek, hogy kellően megünnepeljék az iskola befejeztét. A megjelenés kötött volt. Csak és kizárólag jelmezben lehetett megjelenni. A jelmeznek pontosan el kellet takarnia az arcát az illetőnek. Rengeteg kaját és piát szolgáltak fel. A bálon részt vettek alsós évfolyamba tartozó diákok is. Hangosan szólt a zene. Mindenki táncolt. William és Liliien a jelmezük ellenére egymásra találtak és a terem közepén rázták. Will egy félszemű kalóz jelmezben bújt el akinek a fél arca bevolt fedve egy fekete halál fejes kendővel a másikon pedig egy rakat smink pompázott. Liliien pedig egy cigánylánynak öltözött. Bő szoknyáján egy kendő volt keresztbe kötve, amire apró fém érmék voltak varrva. Arcát egy lila félig átlátszó kendő fedte. A lépcsőn egy fura alak távcsővel bámészkodott. Messziről csak egy halom feketeséget lehetett belőle látni. Közelről megnézve egy hatalmas fekete bő palást libegett a hátán a szája vörös volt és két nagy fog lógott ki két oldalról, hogy titkolja mivoltát, az egyik kezét a szája elé helyezte és magára húzta sötét leplét, így aztán csak a szeme látszott ki. Aki meglátta mindenki sikítva rohant el előle. Ő csak állt és távcsövével a tömeget fürkészte. Már épp fel akarta adni a reményt, amikor valaki hátulról a nyakába ugrott és egy hangos nyávogás kíséretében a vámpír tudtára adta, hogy megjöttem. A vámpír egyből tudta kit rejt a macska jelmez. Felkapta a cicust és pörgött vele hosszú percekig. A csöndet a cicalány törte meg

-         Olyan dögös a szerelésed.

-         Akárcsak neked cicám. Meg kell mondani én birtoklom a legszebb formájú és tapintású feneket az egész világon.

A hölgy hangos nyávogásba kezdett. Mire a félelmetes Vámpír Gróf nem tudott ellenállni letépte a lány állarcát és csókolgatni kezdte azt majd egy heves mozdulattal a nyakába harapott a lánynak, amiből szivárogni kezdett a vér… a buli röviden szólva eszméletlen volt. Mindenki táncolt és mulatott. Más nap a diákok haza utaztak és elkezdték az életüket élni. Mindenki haza ment oda ahonnan jött kivéve 5 embert. Liliien, Will, Bell, Bill és Miss. Strock – ot. Az igazgatói irodában gyűltek össze és megbeszélték a jövő évet. Bell véglegesen is igazgatóvá lett nyilvánítva Bill lett az igazgató helyettes. Will és Lili pedig a fizika és a matek tanári állást kapta meg. Ami Miss. Strock –ot illeti visszavonult csendes kis vidéki nyaralójába a Hawaii szigeteken és utolsó hónapjait tölti ott békében. Négy főhősünk tehát véglegesen is az Iskola jogos utódai lettek.

XXIII. Fejezet

Tíz évvel később

Tíz év elteltével Hőseink immár felnőtt tapasztalt polgárokká cseperedtek. Ahogy megígérték vezetik és igazgatják Miss. Strock volt iskoláját. Valami még is meg változott. Gondolom mindenki sejti már, hogy micsoda. Will és Liliien összeházasodtak és egy kisfiút várnak. Ami Bellt és Billt illeti, nos, ők is egybe keltek és két gyermekük mellé Eliza és Denise mellé nem sokára megszületik még két kis csemete. Az iskola továbbra is áll és elmondhatjuk róla, hogy az egyetlen olyan iskolai intézmény Montreal-ban, ami a legtöbb jól képzett diák sereget engedett ki a keze alól. A szigorú neveltetésben részesült diákok, fegyelmezettek és pompás magatartással, egytől egyig mindenki KIVÁLÓ érettségi bizonyítvánnyal került, és kerül is még reméljük sokáig ki innen.