Tiltott Szerelem III. Fejezet

III. Fejezet

-        

  Erre nem tudok mit mondani Kazuya, csak, hogy számomra is érthetetlen módon, de én is vonzódom hozzád… ellenben nem sokára becsengetnek, ideje lenne menni - terelte a témát gyorsan

-          Veled lesz az első órám -feleltem nemes egyszerűséggel rá kacsintva

-          Yuya, örülnék neki, ha az órákon és az iskolamm területén meg tudnánk tartani a kellő távolságot egymás között. Nem hiszem, hogy jó szemmel nézik a tanár-diák kapcsolatot – suttogta

-          Wakatta sensei [1]örülök, hogy kapcsolatként tekintesz már is a románcunkra. -suttogtam és gyengéd csókot leheltem puha ajkára, majd felkaptam a táskám és kiszálltam a kocsiból. Szerencsére senki nem vette észre, hogy a sensei verdájából pattantam ki. Ahogy befelé igyekeztem pár régi csoport társammal találkoztam. Az egyik öklözés után megkérdezte, hogy-hogy szakot váltottam, melyre vállat vonva csak ennyit feleltem

-          Unalmas voltak a rajz órák, minek fessem a tájat, ha alkothatok egy gigászi épületet?

-          Jogos bro- ismerték el ők is helyeselve…

-          Na, de léptem csőváz, majd ütközünk… - hadartam nekik és határozott léptekkel elindultam órára. Belépve a terembe megpillantottam Őt… a dobogó tetején állt és az asztal fiókjába matatott. Formás hátsója kecsegtetően mozgott, melytől rögvest hevesebben vert a szívem… nagyot nyeltem és az ajkamba haraptam, hogy eltereljem figyelmem.  

-          Ohayou Takahiro sensei – köszöntem hangosan, mire az osztály is felnézett a tankönyveikből és rám figyeltek.

-          Ohayou Haruko kérem, foglaljon helyett, ahol tetszik – mondta Yoshida kissé zavarba ejtőn. Beültem az első sorba közvelenül a tanári asztallal szembe.

-          Minasan, ő Kazuya Haruko, tegnap csatlakozott csapatunkhoz fogadják szeretettel és reméljük, jelenléte sok pozitív eredményhez hozzá segíti majd a csoportot. – mondta teljes oda adással és mosollyal arcán.

-          Csőváz, Yuya vagyok és azon legyek, hogy segítsem a munkát- mondtam és visszahuppantam a székembe.

-          Akkor kezdjük is az órát. Az előző órán a japán építészetről beszéltünk, melyet ugyebár a zsúpfedeles vagy cserépfedeles épületek jellemzik. A mai órán tervezünk egy ilyen  gyöngyszemet.- mindenki papírt és ceruzát vet elő és rajzolni kezdett . A tanár úr körbe járt és ahol úgy vélte bele- bele javított a rajzokba. Az enyém felett, hosszan elidőzött, majd megfogva kezem együtt javítottuk ki a hibákat és magyarázta, hogy a lényeg a pontosság és a szimmetrikus kialakítás. Majd mikor elengedte a kezem megjegyezte

-          Haruko órák után maradjon itt, hogy megbeszéljük a tovább meneteléhez szükséges korrepetálást. Az osztály felmordult és hangos „mázlista” és ilyesféle mondatok hangoztak fel. Kemény 4óra rajzolgatás után vége lett a napnak és a diákok elindultak haza kivéve engem, aki jó diáként a helyemen maradva vártam a korrepetálást. Amikor az utolsó tanuló is kiment Yuya ránk zárta az ajtót behúzta a függönyöket és elő húzott egy ezer éves projektort, mellyel hosszas bíbelődés után vetíteni kezdett egy filmet az építészet alapjairól… - álmosan bámultam ki a fejemből, mely hatására mellém ült és egy összetekert újságpapírral fejbe vágott

-          Áucs, sensei szadomazo sexet kíván? – morogtam huncutul. Arca elpirult az ingemnél fogva magához húzott és suttogva válaszolt

-          Ha jól viselkedsz, az órán lehet lesz sex is… - ezek hallatán nem bírtam magammal szorosan hozzá bújtam és hevesen csókoltam ajkát. Nyögései jelezték, hogy élvezi így folytattam, majd kezei eszeveszett sebességgel ingem gombolta én meg a nadrágom-toltam le miközben forrón csókoltuk egymást… pár perc múlva mindketten letolt nadrággal és megtépázott ingel támaszkodtunk a padomnak ő előttem én meg mögötte állva csípőjébe kapaszkodva hatoltam be kemény hímvesszőmmel…

-          Yuya… Yuya, ahh -sóhajtozta halkan, közben farkával játszott. Annyira finom volt és szenvedélyes, hogy kénytelen voltam ajkamba harapni miközben elmentem nehogy torkom szakadtábol ordítani kezdjek… rajta is látszott a gyönyör és a visszatartott sikolyok, annyira közel voltunk a végéhez mégsem akartuk abba hagyni utolsó lökésembe farkam megdermedt és folyni kezdett a popsijába ragadós nedvem elégedetten kihúztam és nyugtázva vettem észre a padlóra zuhanva, hogy ő is sikerrel járt. Mellém zuhant és mellkasomba furta arcát, így pihentünk és bámultuk a filmet, melyet benyomott az elején…

-          Ez csodálatos volt –törte meg a csendet… és simitott végig testemen.

---

[1] értettem Tanár úr

Sea of Desires X. Fejezet

X. Fejezet

Nao POV

Másnap reggel úgy ébredtem fel, mintha kutya bajom lenne. Kedvesen megcirógattam Saga arcát, mire fél szemével rám pislogott és gyengéd csókot lehelt ajkamra. Megdörzsölte álmosan szemét és felült, hogy kikászálódjon az ágyból. Követtem példáját és az órára pillantottam.

-          Basszus mindjárt fő próba, aztán meg este a koncert, húzzunk bele! – kiabáltam. Ő is az órájára nézett, de csak kómásan ennyit felelt

-          Jobban vagy Macikám? Ha nem pont nem érdekel a koncert, az a fontos, hogy meggyógyulj nekem. – Bólogatni kezdtem, mint azok a kutyák a kocsi kalaptartóján. Bele bújtam a házi mamuszomba és kicsoszogtam a konyhába. Két tálba öntöttem müzlit és hozzá adtam a tejet, tálcára dobtam két kanállal és visszaegyensúlyoztam a hálóba. Saga valakivel már erős veszekedésbe kezdett a telefonja túl oldalán

-          MI AZ, HOGY Nem veszi fel? Ne basszál fel agyilag korán reggel. Máris indulunk – felelte azzal gatyát rántott és zsebre vágta a kütyüt

-          Csipkedd magad Maci. Hiro eltűnt –

-          Mi? De hát a reggeli?. – toporogtam az ajtóba. Oda jött és elvette a tálcát letette az asztalra és a tál tartalmát egy laza mozdulattal a szájába öntötte. Gyorsan felvettem egy pólót meg egy gatyát és én is habzsolni kezdtem a müzlit. Ilyen se volt még, hogy Saga kávé nélkül induljon el reggel… gondoltam magamba. Na majd biztos út közbe valahol vesz egyet, de meg se álltunk barátunk lakásáig. Olyan gyorsan sietett, mintha repülne, futó lépésben próbáltam tartani vele a tempót. Tora a kapuba várt és a telefonon lógott. Oda érve elcsíptünk egy részletet belőle

-          NEM ÉRDEKEL RUKI , hogy mikor láttad utoljára. Este konci van ember. Kerítsd elő a gitárosom, mert megkeresles és addig verlek amíg élsz… hallod??? – ordította. Saga ki vette a telefont a kezéből és bele szólt

-          Szeva Ruki. Mikor láttad utoljára? – kezdte olyan higgadtsággal, ami rám abszolút nem volt jellemző. Tora idegesen a falba verte az öklét. Oda mentem és szorosan megöleltem. Saga hosszasann beszélt én közbe faggatózni kezdtem.

-          Mi történt? Mit tudsz?

-          Semmit baszki. Tiszta ideg vagyok. Reggel 5-kor hívtam Hirotot, hogy akkor jöjjön valaki felvette, de nem szólt bele, csak sutyorgást és nyögéseket hallottam. Azt gondoltam, hogy biztos csak rá feküdt vagy valami. Fél óra múlva újra hívtam ugyan ez. Majd megint újra. Mire valaki benyögte, hogy nem tudja, hogy ki vagyok de ez már nem Hiroto telefonja. Nem értettem elsőre így elbeszélgettem az ürgével hosszadalmasabban, de annyit tudtam meg, hogy Rukival voltak valamilyen meleg bárba és, hogy ott találkoztak. Hiro kölcsönadta a telefonját neki, hogy elérje valami csicskását, de nem tudta neki vissza adni mert mire befejezte a telefonást a fószer. Rukiék eltűntek. – hadarta idegesen

-          Értem tehát a telefonja másnál van. Ruki meg nem tudja, hol van? – összegeztem a dolgokat

-          Igen Nao és kibaszott ideges vagyok, hogy mi a fasz van. Shou meg fent hangol egész reggel óta. Semmit nem aludtam a kibaszott koncert miatt. Tiszta idegzsába vagyok.

-          Nyugodj meg Tora- nyugtattam. Majd csatlakozott hozzánk ismét Saga is, aki arréb sétált telefonáls közbe

-          Kösz Tessa. Hívj ha van valami – mondta azzal lecsukta telefont. Mély levegőt vett és mesélésbe kezdett

-          Megtudtam, hogy melyik bárba voltak. Oda kéne mennünk átfésülni a helyet. Tudja a fickó nevét is akinek oda adta Hiro a telefonját a bár tulaja az és felhívja nekünk, hogy találkozhassunk vele. Induljunk máris. – sürgette a többieket

-          Shou hangol –mondtam neki

-          Maci menj fel, akkor Sou-hoz mi elmegyünk a bárba – adtam ki a parancsot nekem és Tora a kezembe dobta a kulcsokat. Gyorsan megcsókoltam Saga- samat és felsiettem az énekeshez ők meg beültek Tora kocsijába.

Saga POV

Beültem a volán mögé mert úgy véltem, hogy barátom nincs abban az állapotban, hogy körültekintően vezetni tudjon. Egészen a bárig csendben ült mellettem és kezét ökölbe szorítva tördelte. Amikor megérkeztünk a megadott címre felé fordultam és így szóltam

-          Haver, nyugodj meg! Megtaláljuk Hirot – bólintott együttérzően, de szólni nem szólt így tovább utasítgattam

-          Bemegyünk hagyd, hogy én beszéljek. – mondandóm a telefon csörgése zavarta meg. Felnyitottam és bele szóltam

-          Igen tessék? Aha, oké kösz, cső. – és újra a zsebem mélyébe süllyesztettem a mobilt…

-          Szóval bemegyünk már vár minket. Elmondja, h mi van, hogy mikor mentek el aztán elkérjük a telefont és aztán elindulunk a nyomon.

Az épületbe érve egy körülbelül velünk egy idős szőke hajú srác fogadott.

-          Sziasztok. Timothy vagyok a bár tulaja – mondta

-          Hello én Saga vagyok és ő Tora- böktem barátom felé, aki csak bólogatott

-          Most hívott Ruki, hogy Hiroto eltűnt?  - kérdezte megrökönyödve a hír hallatán a srác

-          Igen és elképzelni se tudjuk, hogy merre induljunk a keresésére. Van esetleg ötleted vagy információd, hogy mikor mentek el innen? Beszéltem Rukival azt mondta, hogy nála hagyta a haverom a mobilját.

-          Igen- Igen itt van – felelte és a kezembe nyomta a készüléket

-          A bár nyitva tartási ideje 8-tól van hajnali 6-ig. Ruki rendszeresen ide jár, úgyhogy törzs vendég. Általában mindig valai új fickóval szóval nem néztem meg nagyon a barátotok arcát, de emlékszem, hogy alacsony kis rövid hajú. Fel kellet hívnom a rendőrséget tegnap este és ő adta oda telefonját mivel az enyémet a pincérnőm leöntötte vodkával és totál káros lett. Ki tört egy kis zűrzavar tegnap – újságolta én meg koncentrálva figyeltem Torával

-          Tudod, hogy mikor ment haza Ruki? – kérdeztem

-          5 óra fele mentek el a barátoddal, mert rosszul lett valaki a társaságából – vakarta a fejét, miközben próbált vissza emlékezni az eseményekre és a nevekre

-          Aha, szóval ötkor köszönjük szépen. Szia – köszöntem el keze nyújtva felé. Majd kimentünk és beültünk a kocsiba. Tora értetlenül nézett rám. Megszólalt a telefonom. Nao volt.

-          Bocs ezt fel kell vennem Nao az – dörmögtem Tora irányába, aki éppen azon volt, hogy ki faggasson.

-          Ciao – kezdtem mézes mázos hangon

-          Igen? Zsír akkor meg van minden…. – feleltem

-          Igen itt van. Rendben megyünk. Csók én is – fejeztem be a beszélgetést és barátom felé fordultam

-          Most ért oda Hiroto a lakásotokba. Totál K.O. Siessünk. – Azzal gyorsan kocsiba szálltunk és vissza mentünk a főhadi szálláshoz. Felérve Tora a basseros torkának esett és úgy rázta az ingénél fogva mint valami zakkant pszihopata az áldozatát. Közbe idegességébe káromkodások hagyták el a száját

-          Hogy a kurva kibazott anyád ember. El tudod képzelni, hogy halálra aggódtam magam miattad? Te köcsög. Faszt adogatod oda telefonod idegeneknek? Azért van, hogy eltudjalak érni ha van valami nem pedig, hogy jótékony estet tarts valami buzi bárba faszfej… - hadarta volna még tovább is a mondandóját, de Shou és Nao lefogták, amikor meglátták benne az ingerületet amivel, már súlytott volna le a kölyökre. Aki úgy állt mellettem mint valami szar kupac, aki teljesen össze zuhant, majd elkeseredve rogyott a padlóra

-          Haver jól vagy? – kérdeztem türelmesen. Felsegítettem a földről és a kanapéhoz kísértem, majd mind leültünk körbe és fürkésző tekintettel néztünk

-          Ruki… - kezdett bele a mesébe a cimbink.

-          Ruki, megcsalt a bárban. Összefeküdt Reilával – közölte teljesen összetörve. Átkaroltam és barátságosan vigasztaltam.

-          Sajnálom, de képtelen vagyok ma játszani- folytatta.

-          Mi van? Játszani fogsz és élvezni fogod – sipítozta Tora kikelve magából

-          TELT HÁZAS KONCERT LESZ. ITT A NAGY ESÉLY, HOGY VISSZA TÉRJÜNK TE MEG ITT NYÁVOGSZ MERT MEGCSALTAK. DUGJ FÉLRE TE IS AZT MUTASD MEG ANNAK A ROHADÉKNAK – kiabálta de Shou visszarántotta maga mellé és befogta a száját… halkan suttogta

-          Nyugodj le… - de a gitáros úgy tűnik nagyon bal lábbal kelt ki, mert megharapta élettársa kezét, mire az jajveszékelve felpattant

-          Normális vagy baszod? – emelte fel a hangját. Ekkor Nao állt fel és bele kezdett ő is.

-          Kussoljatok el mindannyian. Tora te menj, vegyél egy hideg zuhanyt, mert egy állat vagy. Shou te pedig irány a konyha csinálj Teát, reggelit és egyetek, hozzátok magatokat rendbe, mi hárman meg elmegyünk sétálni – Mindenki pislogva nézte, ahogy az én Macikám kioszotott mindenkit dagadtam a büszkeségtől… és bús komor hangulattal elindult mindenki a dolgára. Felálltunk és lementünk a parkba Hiroval… közben hallgatunk, ahogy mesélia történetet. Azt tanácsoltuk neki, hogy hívja fel Rukit és beszélje meg a dolgot így is tette. Leültünk egy padra. Amíg Hiro telefonált én oda suttogtam Naonak

-          Nagyon ügyes voltál Maci oda fent.

-          Köszönöm – vakarta meg feje búbját… mgecsókoltam piros pozsgás arcát és felálltam

-          Megyek, veszek energia üccsiket. Kérsz te is?

-          Hozzál mindenkinek egy Monstert – mosolyodott el és a kezembe adta a pénztárcámat. Pislogva néztem rá… vállat vont és ennyit felelt

-          A dohányzó asztalon hagytad én meg elhoztam… - halkan suttogtam neki „Imádlak” és elindultam a boltok irányába. Megvettem az energia löketet és visza mentem a parkba… ugyan ott ültek de Hiro már nem telefonált mesélte, hogy mit mondott neki Ruki

-          Tessék ezt idd meg – adtam oda mindenkinek a cuccot

-          Na miről maradtam le? - kérdeztem

-          Azt mondta, hogy nem volt köztük semmi, csak Reila rá tapadt mert részeg volt és, hogy haza kellet kísérnie csak én meg lemaradtam idő közbe a nagy sietségbe és amikor konzultáltam, hogy elhagytak haza mentem…ledőltem aludni 1kor ébredtem arra, hogy valaki ezerrel csönget…a postás jött valami küldeményt hozott - mesélte. Megkönnyebültünk mind, hogy tudtuk barátunk ép és egészséges. Toráékhoz érve nekik is adtam egy Monstert és együtt elmentünk a próbaterembe, ahol megkezdtük a fő próbát majd együtt elmentünk a kocsmába, ahol olyan jól szóltunk, hogy a kocsmáros még megfejelte zárás után a díjunkat a bevétel felével. Rég fogtunk ennyi pénzt a kezünkbe úgyhogy úgy döntöttünk el is megyünk elkölteni másnap reggel a  plázába ahol vettünk új dobverőket Nao-nak a legújabb szépséget kapta meg. Tora vett magának új húrokat én hozzá adtam a megspórolt pénzem és vettem egy új gitárt, mivel amivel ma este játszottam sikeresen tönkre vágtam a lendületemmel… Hiro valami szado mazo cuccot vett amit majd tesztelhet Rukin… Shou pedig egy ezüstösen csillogó mikrofont választott amibe bele glavíroztatta hogy „A9 4ever”

A kocsma tulaja annyira elégedett volt, hogy szerződést írtunk alá vele, hogy minden héten, pénteken, a legforgalmasabb napján fellépünk nála. Alig játszottunk nála pár alkalommal a banda egyre népszerübb lett… A Közönség imádott minket és sorra kaptuk a jobbnál jobb turné ajánlatokat és évekkel késöbb csak összehoztuk a világ körüli turnét is…

Tokióból indultunk, elmentünk Svájcba, Angliába, Spanyolországba, meg látogattuk az Eifel Towert is ahol akkora bulit csaptunk alatta, hogy a tűzszerészek aggódtak, hogy ránk omlik az egész kóceráj… majd ellátogattunk a kicsi, de imádnivaló Magyarországra is és felléptünk a Puskás Ferenc stadion-ba legalábbis azt hiszem, hogy így ejtették ki, amit arról a focistáról neveztek el.

Szó ami szó beindult a szekér és mi ezerrel rajta voltunk…

Tiltott Szerelem II. Fejezet

II.                    Fejezet

Átiratkozás az építész szakra

Kazuya POV

Hazafelé sétálva végig azon járt az eszem, hogy mi módon kerülhetnék közelebb a tanárhoz. Tudtam, hogy az eddigi élettársaim fele ennyire se voltak fontosak számomra, mint most Yoshida. Ahogy haza értem, felsiettem a szobámba ügyet se vetve anyámra és húgomra, akik szokásos napi ebédjüket fogyasztották és élménybeszámolójukat mesélték egymásnak.  Halkan mormogtam egy hello-t választ nem is várva csaptam be a szobám ajtaját és terültem el hatalmas két személyes francia ágyamon. Lehunyt szemmel próbáltam feldolgozni a mai nap történéseit, de valahányszor becsukom a szemem Yoshida arc képe tűnik fel vagy valami más izgató test része, mint például a feneke. Ilyenkor szívem hevesebben kezd el verni és erős merevedési zavarok törnek rám. Nagy nehezen feltápászkodtam és magamhoz vettem a tabletemet és nyomkodni kezdtem.

Nem sokára el is nyomta az álom, nem is kelt fel csak más nap reggel arra, hogy dörömbölnek az ajtaján.

-          Yuya ébredj, El fogsz késni – kiabálta a húga

-          Kussolj már el és ne dörömbölj, csak dél-re megyek – mormogtam fél kómásan.

-          Örülök neki, de fél egy van te marha. – felelt. Hirtelen kipattantam, ránéztem az órámra, mely tényleg fél egyet mutatott, gyorsan magamhoz vettem a táskám és elindultam szaladva az ajtó felé, feltéptem húgom előre bukott, mivel két kézzel neki volt támaszkodva, így szépen összekoccantunk és lefejelt. Meglepettségemre hátra ugrottam és ő csak úgy koppant a padlón. Jó testvér módjára átléptem rajta és kettesével vettem a lépcsőket lefelé. A konyha felől hallottam anyám hangját, amint aggódva kérdezi, megint ebbe a göncbe mész? Ideje lenne tiszta ruhát venned. – de én mit se törődve vele, kiviharzottam az utcára felpattantam a motoromra, szélsebességre váltottam és beszáguldottam a suliba. Amikor beléptem ötlött fel bennem a gondolat, hogy át iratkozom Takahiro szakára, így lesz lehetőségem arra, hogy több időt töltsek vele. Első utam az igazgatóiba vezetett, ahol hosszas várakozás után végre bementem és az asztalra csapva határozottan kijelentettem

-          Át akarok iratkozni építészetre. – meglepetten nézett rám a diri. Nem volt sok kérdése így szerencsémre egy csomó lap kitöltése után közölte, hogy holnaptól járhatok oda. Megbeszéltük a részleteket és megkért, hogy beszéljem meg mindkét tanárral, hogy elkerüljük az esetleges incidenseket. Megköszöntem a segítőkészséget és elsiettem a volt művészeti tanáromhoz és elmondtam neki, hogy változatosságot keresek így átiratkoztam. Meglepetten nézett rám és szomorúan így szólt

- elvesztem az egyik legtehetségesebb diákom, de ha erre van szüksége Kazuya tegye, amit a szíve diktál

- Köszönöm szépen tanárnő - azzal ki fordultam az irodájából és egyenesen az Építészeti Központ felé futottam. Hevesen vert a szívem nem is figyeltem arra merre megyek így aztán bele botlottam az én drága senseimbe pár centire voltam a szájától. Majd kiugrott a szívem a helyéről, a sensei elvörösödött, de mégis könnyed hangon üdvözölt

-  Ohayo , mi ez a nagy sietség? - kissé kényelmetlenül éreztem magam, ahogy mellkasához simultam és éreztem arcomon lélegzetét. Hirtelen hátrább léptem de azzal a lendülettel éreztem, hogy a szívritmus zavaraim miatt le eshetett a vérnyomásom és egyenesen ő rá estem, mely hatására eldőltünk próbáltam feltápászkodni, de nem jött össze és vissza zuhantam a mámorító illatú testére. Kezemet merő véletlenségből farkára helyeztem de ő mit se törődve ezzel aggódva kérdezte

- Jól van?  

- Igen minden rendben van csak megszédültem. - gyorsan elvettem a kezem és felültem ő is lassan felkelt a Földről és nagy szemekkel nézett rám.

- Hova szaladtál ilyen gyorsan - kérdezte kíváncsiskodó hangon.

-  Hát, ami azt illeti pontosan téged kerestelek - feleltem, hangom rejtett némi kacérkodást.

- valóban és milyen ügyből kifolyólag?

- Átiratkoztam így az utolsó szemeszterre, az építészet szakra.

- Igen? Örömmel hallom és minek köszönhetem ezt a hirtelen érdeklődést a tantárgyam iránt?

- Igazából az, ahogy bemutattad az első napon a tantárgyat, kedvet kaptam, hogy ki próbáljam magam és mivel a művészeti szak annyira nem nyűgözött le eddig gondoltam váltok.

- Értem, hát nincs akadálya, hogy hozzám járj, de úgy gondolom szükséges lesz számodra némi külön óra. Holnap reggel várlak az órámon és akkor Megbeszéljük a részleteket a külön órákról is. - mondta nagyon kedves hangon

- Rendben tanár úr, alig várom és köszönöm szépen.

- igazán nincs mit Kazuya. - ahogy ki mondta a nevem hevesen kezdett verni a szívem. Emlékszik a nevemre... Gondoltam magamba. Mivel mára már nem volt több elintézni valóm így ki mentem a vízpartra leheveredtem a fűbe beraktam a fülembe a fülhallgatót és max hangerőre állítottam a telefonomon a zenét. Élveztem, ahogy sütnek rám a nap sugarai. Kis idő elteltével egy eddig ismeretlen lakáson találtam magamat. Egy bőr kanapén üldögéltem teát szürcsölgetve es mellettem ült Yoshida is és tervrajzokat mutogatott meg valami halál unalmas könyvet, amin tökéletesen el tudtam volna aludni, egész idő alatt a száját bámultam és azon járt az agyam, hogy milyen tökéletes és, hogy mennyire jó lenne csókolgatni. Aztán valami hideg érzés öntött el és felriadtam álmomból, arra lettem figyelmes, hogy csurom víz a ruhám… zuhog az eső szuper gondoltam magamba, így gyorsan összeszedtem a cuccom és elindultam haza. Mire haza értem a ruhám teljesen elázott a fehér ingem rám simult és kiemelte testem vonalát. Édesanyám aggódó pillantásokat vetett rám az ajtóba és elém rohant

- Yuya kicsikém, tiszta víz vagy, menj, gyorsan vegyél egy forró fürdőt, vedd le a vizes ruhákat, addig én csinálok neked teát. A végén még megfázol nekem. – mondta aggódva és a fürdő felé lökött. Nem volt mit tennem bementem, levettem az ingem és kigomboltam a nadrágom. Ott álltam a tükör előtt. Eszembe jutott az álmom, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy megint képzelgek. Nem tudom, miért van mostanában velem, hogy ennyire vonzónak találjam a saját nememet. Hisz pár évvel ezelőtt, volt egy barátnőm is igazán jól megvoltunk mind addig, amíg nem került sor arra a bizonyos napra. Nem! Nem akarok arra a napra visszagondolni, a fájdalom és a megalázottság mostanáig kísér, hogy nem tudtam… nem tudott lázba hozni a női test látványa. Talán ez a sorsom? A férfiak hoznak lázba? Ilyesfajta kérdések sokasága fordult meg fejembe, hogy elhessegessem őket beálltam a zuhany alá és hagytam, hogy a vízcseppek végig gördüljenek arcomon egészen le a hátamon át és a fenekem vonalán át majd végül a sötétségbe veszve eltűnjön a lefolyón keresztül. Csodálatos érzés fogott el, ahogy ez megismétlődött, hirtelen megjelent előttem Yoshida arca, ahogy az álmomba magyarázott… lehunytam szemem és átjárt a varázsa nem tudom, hogy és miként történt, de a kezem magától mozgott ficánkoló farkamon és életemben először sikerült a magazinok nélkül vagy az internet nélkül a fantáziám segítségével erekciót kiváltani. Fantasztikus érzés volt, teljesen felfrissültem és megkönnyebbültem tőle. Megfürödtem és ki kászálódtam a fürdőből, anyám felparancsolt a szobámba és kis idő múlva beállított a vacsorámmal és egy gőzölgő kancsó teával

- Addig egyél és idd a teát, amíg még meleg – suttogta és egy gyengéd anyai csókot lehelt homlokomra. Gyorsan megettem a kis rizs gombócokat és a főtt husit hozzá, majd lekísértem a teával és elbújtam a takaróm alatt. Anyu egy ideig még a szobámba tett-vett, majd ki sétált és halkan rám csukta az ajtót.

Másnap már 6-kor ébren voltam. Listát írtam, hogy mit kéne vinnem az első tanórámra. Úgy döntöttem, hogy kihegyezem az összes ceruzám… furcsa érzés volt, hisz eddig sose érdekelt a tompaságuk úgy voltam vele, hogy aki tud rajzolni annak, megy tompa ceruzával is. Elpakoltam kivételesen mindent a táskámba, majd a tükör előtt belőttem a hajam, fogat mostam és megmostam csipás arcom. Izgatott voltam, hogy az első 4 órát vele tölthetem. Dalolva rohantam le a lépcsőn és elraktam anyám által gondosan előkészített sushi tekercseket és elsiettem az iskolába. Ugrándozva sétáltam az utcán, amikor meg pillantottam a kereszteződésbe, a kocsiba őt, ahogyan épp kanyarodni akart át rohantam az úton és a lehúzott ablakon beköszöntem neki

-          Ohayo sensei

-          Haruko ohayo szállj be elviszlek. – Nem kellet kétszer mondani behuppantam mellé az anyós ülésre ő pedig kifordult.

-          Nem is tudtam, hogy erre laksz – feleltem kicsit habozva

-          Itt lakok pedig egy utcára. Utálom a reggeli forgalmat. – Alig hallottam amit mondott, hisz tekintetem a kéz fejét figyelte, ahogyan lazán a kormány keréken pihent, majd végig pásztáztam arc vonásait és szemem megpihent dudorodó ölén.

-          Haruko figyelsz? – kérdezte gyöngéd hangon

-          Tessék? Elkalandoztam elnézést. – mondtam zavartan

-          Azt mondtam, hogy megjöttünk ki szállhat. – mondta erőteljesen, de nem bírtam moccanni

-          Sensei… - kezdtem

-          Hívj csak Yoshidának, de az órán kérlek, ne tegezz – felelte könnyedén. Közel hajoltam hozzá és gyengéden megérintettem ujjhegyemmel ajkát

-          Yoshida – leheltem alig hallhatóan érintésemtől megborzongott és közelebb húzódott hozzám ajkunk gyengéden összeért és mindketten egyszerre nyitottuk ki résnyire, majd éreztem, hogy nyelvem magától kúszik át hozzá és keresi az övét. Annyira mámorítóan édes volt csókja, mint álmomban. Talán még fantasztikusabb. Hirtelen elhúzódott és elpirultan ennyit mondott

-          Ezt nem kéne – lehelte zihálva, de mit sem törődve vele magamhoz húztam és újra megcsókoltam, majd zihálva feleltem

-          Ne haragudj, de annyira vonzódom hozzád, amióta megpillantottalak az aulába, hogy az óta minden percben rád gondolok, és nem bírom ki az érintésed nélkül vagy a látványod nélkül… - megfogtam kezét és ágyékomra helyeztem, hogy érezze kemény férfiasságom. 

Tiltott szerelem I. Fejezet

Tiltott szerelem

I.                    Fejezet

Találkozás

Tokyo belvárosában egy zord komor hideg télies napon a diákok hosszú kígyózó sorokban mentek az egyetemi sétány felé majd le-lefordultak az egyes hatalmas épületek mellett és eltűntek bennük, mint szürke szamár a ködbe. Így volt ez a mi kis főhősünkkel is elsőre teljesen átlagosnak mondható fiatalemberrel állunk szembe, de ha jobban megismerjük, rájövünk, hogy az átlagosságtól fényévekre van. Rövid fekete haja enyhe kis göndörséggel kicsit kesze - kuszán áll, mintha valaki nem használt volna reggel fésűt. Az olvasók persze tudhatják, hogy barátunk haja direkt ilyen és nem csak a véletlen műve vagy talán mégis? Ezt döntse el mindenki maga. Na de térjünk vissza a történet valódi cselekmény szálához. Ahogyan a többiek is ő is egy épület felé bandukolt kezében egy kis fekete arany csatos aktatáskával, ami csak a látszatra való tekintettel volt nála, hisz az ebédjén kívül mást nem tartalmazott. Lassan és kómásan haladt a cél felé. Oda érve megtorpant mély levegőt vett majd kis idő elteltével kifújta és bement. Mindeközben azon gondolkodott van-e értelme bejönni vagy menjek inkább haza, de mivel kicsit sok volt a hiányzása úgy döntött bejön, és majd itt alszik, hisz úgysincs semmi, amit ne tudna és újdonságként szolgálhatna neki az iskola. A portánál egy vállig érő hajú egy-két évvel idősebb úriember állt egy tollal és papírral. Friss diplomásként régi iskolájában toborozta az építészet szenvedély iránti diákokat újonnan induló kurzusára. Ahogyan elhaladt a tanár mellett tekintetük egy pillanatra összeért és mindketten éreztek egy belső bizsergető érzetet. Szerényen és mégis határozottan kérdezte a professzor

- Érdekel az építészet?

- Ő tessék? - kérdezett vissza a fiú összepréselt fogai között. Furcsa érzés fogta el, ahogy a tanár smaragdzöld szemébe nézett. Olyan volt mintha egy viperával néznél szembe olyan igéző, mégsem érzed ugyanakkor azt, hogy félni kéne, menekülj. Meredten állt és nézett végül elvette a szórólapot, amit nyújtott felé a tanár és az orra alatt morogta

- Átgondolom az ajánlatot. - azzal tovább sétált. A tanár tágra nyílt szemekkel nézett a fiú után, azon járt az esze, hogy mikor is érzett utoljára intenzív szenvedélyt egy férfi iránt, vagy, hogy egyáltalán mikor is lángolt fel benne a szerelem utáni vágy utoljára. Kazuya lassan haladt előre, majd hirtelen visszafordult és kezet nyújtott, mély, de ugyanakkor mégis lágy hangján így kezdte.

- Haruko Kazuya vagyok, és festészet szakon vagyok jelenleg.

- Örvendek Kazuya, én Yoshida Takahiro vagyok, itt végeztem tavaly építész szakon és erre a tanévre megpályáztam az iskolába tanítói állást, hisz Hideki professzor nyugdíjba vonult. Remélem, fogjuk még egymást látni.

- Én is nagyon remélem. – mondta Yuya aranyos kis fél oldalas mosollyal arcán. Beszélgetésüket a csengő szó zavarta meg. Kazuya fejét felkapva, hebegve-habogva elsietett órára. Szerencséjére tanára még nem volt a terembe így gyorsan besurrant és beült a legutolsó sorba. Elővette a legszebben fogó tollát és az előtte heverő vázlat füzetébe rajzolni kezdett, fel sem tűnt neki, hogy közben tanára megérkezett és kiadta az aznapi óra anyagát, mely egy tájkép festése. A papíron lassan kirajzolódott egy férfi arc jellemvonásai… meghökkentésig hasonlított a professzor arcához, hisz gondolatai nem tudtak máson járni, csak is ő rajta. Képzelgéseiből tanára ébresztette fel azzal, hogy megkocogtatta a vállát és így szólt kissé idegesen.

- Haruko nem portrét kértem, hanem tájképet. Ebben semmi tájkép nincsen. Nem ábrándozni vagy itt, hanem tanulni, ha úgy véled ennyire jól megy a rajz és nem kell már mit tanulnod ki is mehetsz az óráról. – Kazuya szépen összepakolta a táskáját vázlat füzetét és tollát és kisétált a legnagyobb lelki nyugalommal a teremből. Nem igazán tudta mit kezdjen most. Tudta, hogy tettével magára haragította tanárát, de valahogy nem érdekelte. Lassan sétált az üres szürke folyosón és gondolatai messze magasan szárnyaltak a fellegekben. Azon képzelgett, hogy milyen édes lehet Hiro száját csókolni. Bele remegett az érzésbe, és ahogy haladt előre a folyosón hirtelen meghallotta gyengéd lágy hangját. Nagyon halkan oda osont a nyitott ajtó mellé bekukucskált. Szíve hevesen vert, mint egy öreg rossz gőzmozdony úgy zakatolt, mély levegő vételekkel próbálta lenyugtatni, de nem igazán sikerült kizárni a fejéből a férfi hangját. Hátra dőlt a falnak, lehunyta szemét és csak hallgatózott. Kicsengetés előtt pár perccel nagy nehezen felkászálódott és haza ment. Alig várta a holnapot, hogy újra lássa a tanárt.

SweetHeart

Love

Hold