Tempting Angel: Mert a szárnyas angyalok is lehetnek olykor Démonok

Eve Taylor & Eclair Ryuu (közös szerzemény) 

Tempting Angel

Ha az álmok nem is valósak

Az angyalok boldogságot hoznak

S elvisznek egy olyan helyre

Ahol fakad a vágyak tengere

Gyönyörfakasztó az öröm

Szíved furcsán zörög

Az égen végig futó hullócsillag zápor

Teljesít minden csodás mámort.

Tokyo szeptember 1.

         A nap, fényesen ragyog fent az égen. Tokyo utcáit beborítja az iskolatáskás fiatalok ezrei. Hosszú kígyózó sorokban igyekeznek az év első tanítási napjára frissen mosott egyenruhájukban. Ki-ki a maga tempójába és a maga baráti társaságával igyekszik a Johoku Fiú Gimnáziumba. Elöl gyors léptekkel haladnak diplomata táskával az akta kukacnak csúfolt egyedek, melyekből szerencsére igen csak kevés jár. A kis stréber csoport arról duruzsol, hogy mennyire várják a suli kezdést és, hogy már halálra unták magukat otthon a gép előtt. Hát nem szánalmasak? Most őszintén csodálkozunk, hogy senki se szereti őket, amikor eltelik úgy egy napjuk, hogy semmi izgit nem csinálnak? Mögöttük kicsit már nagyobb létszámba a kevésbé utált hétköznapi diákok, akik azért egy két akcióban benne vannak, de nem igazán lényeges őket sem részletezni. Aztán körülbelül 1m távolságra tőlük haladnak azok, akik már szinte a piramis tetején vannak. Ők igazán jó kedvűek már és azt taglalják, hogy milyen állati bulikon vettek részt a nyáron. De akik olvasóim számára igazán ajánlok, azok csak most következnek. Úgyhogy figyelem! Újabb 1m-re 4 igazán dögös egyéniség. Ők az iskolában a legkedveltebbek. Mindenki velük akar ebédelni. A Johoku Gimnázium melletti lány részlegből minden csaj ő értük eped és őket tanulmányozzák szünetekben az udvarról. Mivel az udvar közös területnek számít. Középen Eliot, aki egy 2méter magas, fekete felzselézett hajú, kreol bőrű, csokoládébarna szemű sportos alkat. Sokatok számára kicsit ijesztően festhet, de higgyetek nekem nem az. A Jobb oldalon Leon, akinek tejföl szőke kicsi göndör fürtjei félig bele lógnak gyönyörű szép tengerkék szemébe. Bőre fehéres, állában éktelenkedik egy hegyes kiálló piercing. Bal oldalt egy sötét barna hajú, szürkés szemű srác. Ő Mamio névre hallgat. Elmélyülten babrál a legújabb telefonjával és a mellette lévő 190cm magas izmos fekete hajú és sötétbarna szemű agyon tetovált srácnak mutogatja legújabb szerzeményeit hozzá fűzve azt, hogy melyik műben milyen bigét írt le. A tetovált srác vállán átvetve egy fekete gitár csapódik neki izmos farára. Egy szó, mint száz, mind a négyen a maga nemében lélegzetelállító. Ők négyen immáron 5éve elválaszthatatlan barátok és mindent megbeszélnek egymással. Arany szabályuk egyike, hogy még egy nő miatt sem adják fel barátságukat.

Az iskolapadok szépen lassan megtelt izgatott és unott fejű arcokkal. Négy főhősünk a negyedik emelet 666-os termében a legutolsó padban tanyázott, hátra dőlve és lábaikat lazán keresztbe vetve az asztalon pihentetve. Hangos dallam jelezte, hogy az első tanítási óra kezdetét vette. A sok stréber az első padokban egyenes háttal és hátra nyalt hajjal, tökéletesen igazított nyakkendőben várta a tanárt. A folyosóról behallatszódó kopogás jelezte, hogy az oktató már úton van, de a hangos magas sarkú női cipő mellett egy másik zaj is megütötte a diákok fülét, mely nem volt más, mint egy csoszogás. Mindenki tudta, hogy egy tanár van, aki csoszog és az nem más, mint az igazgató. Nem sokára kitárult a terem ajtó és egy alacsony kövér férfi lépett be csúnyán pillantva a hátsó sorra. Mögötte betipegett egy igazi bombázó. Padlizsán vörös egyenes haja szépen omlott le karcsú vállára. Nem volt túl magas termetű mindössze csak 160cm. Sötét barna szeme örvényként vonta le azt, akinek szemébe nézett. Minden szempár hirtelen a nőre összpontosult. Fehér mély dekoltázsú blúz és egy fekete kis szoknya fedte le tökéletes idomait. Az első sor természetesen nyál csorgatva fejezték ki, hogy milyen jó nő. Ahogy egyre beljebb került egyre többen ettek figyelmesek tökéletes alakjára. Eliot és társai is jól megnézték, de semelyikük arcán nem látszódott az, hogy odáig lennének a látványtól.

         - Kedves végzősök. Figyelem! HÉÉ! Ne viselkedjetek már gyerekek módjára. Bemutatom nektek új tanárnőtöket és egyben osztályfőnökötöket. Rie - kisasszonyt. – próbálva túl harsogni a diri a lármás osztályt. Majd legyintve fejezte ki, hogy feladja. Oda fordul a tanárhoz és annyit mondott búcsúzásként: - Sok sikert hozzájuk! –majd csoszogva kiviharzott a teremből.

Rie fellépkedett a dobogóra és kezében lévő könyveit a dobogó közepén lévő emelvényhez csapta. A teremben hirtelen néma csend lett. Minden szempár a fiatal nőre szegeződött. Aki egy fél oldalas mosolyt eleresztve elő lépett és csendes lágy hangján így szólt.

-      Üdvözlök mindenkit. A nevem Rin Rie. Én leszek idén az osztályfőnök. Én fogom tanítani az Irodalmat és Biológiát. Elég sokat fogunk találkozni. Úgyhogy lesz bőven időnk jobban megismerkedni. Kezdetnek pár hasznos információ 23 éves vagyok, friss pályakezdő. Ez nem azt jelenti, hogy lehet velem szórakozni és, hogy bármi esélyt adok arra, hogy átvágjatok. Azt szeretném, ha tegeznénk egymást, de kihangsúlyoznám, hogy bár tegezzük, egymást elvárom, hogy tiszteljetek. Azaz nincs vissza beszélés, pofavágás. Aki megszegi, azt kivágom. Érthető voltam? – kérdezte nyomatékosan. Az osztály kórusban skandált „Igen Rie!”.

-      Helyes. Akkor kezdjük azzal, hogy a hátsó sorban lévő fiatal emberek helyet cserélnek az első sorban ülőkkel. – szögezte le Rie.

-      Tanárnő, akarom mondani Rie. Nem szeretünk, elöl ülni. Úgy gondolom, hogy amíg nem vagyunk, rosszak addig maradhatnánk itt is nem? – reagált Eliot.

-      Mi a neved?

-      Eliot vagyok.

-      Eliot az előbb elmondtam, hogyha valamit mondok, akkor azt te úgy csinálod. Úgyhogy utoljára kérem, üljetek előre. Hidd el jobb lesz itt nektek előttem. – Parancsolta a tanár.

Eliot intett három barátjának és beültek az első sorba. Rie egy mosoly eleresztésével köszönte meg az engedelmességet.

-      Nos, akkor most mutatkozzatok be és mondjatok magatokról pár dolgot. Kezdjük veled Eliott. – fecsegte édes hangján Rie.

-      Eliot vagyok. Hideki Eliott. 4 éves korom óta úszom, kendó-zom és karate-zom. – mondta a sportok királya.

-      Hmm, izgalmas. Ez tetszik. – incselkedett a tanárnő

-      Echiko Mamio vagyok. Szenvedélyem az írás. – fogalmazta meg Mamio

-      Manami Leon. Kedvenc időtöltésem a rajzolás festés. - nyögte lazán a srác fel se nézve a füzetéből.

Rie oda sétált és hangosan megállapítva egy szólt.

-      Igen ez feltűnt! Főleg, hogy alkotásodból fel se nézel. Mit ábrázol a kép? – érdeklődött

-      Még nincsen kész, de egy sárkánygyík lesz. – válaszolt Leon.

-      Takaki Nobu a nevem, s gitáron zenélek. –rímelte a zenész.

Sorra mindenki bemutatkozott, majd az órának vége lett. Hangos székhúzogatás következtében a terem lassan kiürült. Rie neki dőlve nézte a kifelé szálingózó fiatalokat és fejbiccentéssel elköszönt. Utoljára a négy jó madár állt fel és Eliot kivételével a kijárat felé indultak. Eliott három társához fordult és így szólt.

         - Mindjárt megyek. Várjatok meg a kapu előtt.

A három srác elindult kifelé ügyet se vetve hátrahagyott társukra. Mögöttük az ajtó becsapódott.

Eliott megindult az ekkor már háttal álló nő irányába. Mögé állt és hátulról karját átfonta Rie derekán. A nő hátra pillantott sötét szemével és lágy hangjába meglepődést nem érzékelve így szólt.

-      Számítottam arra, hogy ide fogsz jönni. Volna valami kérdésed?

-      Igen volna. – vágta rá gyorsan a srác.

Majd felkapta a tanárt és az emelvényre ültette. Majd bármiféle engedély nélkül ajkával a nő finom puha ajkát súrolva így felelt:

-      Eszméletlenül dögös vagy. Randiznál velem?- fakadt ki belőle a kérdés.

-      Ez nagyon kedves Eliot, de nem randizhatok a diákjaimmal. Bár meg kell hagyni, hogy ahogy rám nézel, attól teljesen elolvadok. – habozott a tanár.

Eliot ügyet se vetve a válaszra. Nyelvével a nő szájába hatolt és hosszú percekig ölelkeztek. A smárolásnak Eliot telefon csörgése szakított véget. Rá nézett a kijelzőre majd zavartan így szólt.

              - Sajnálom mennem, kell. Nobu-ék várnak.

Majd sietve elviharzott. Rie az emelvényen próbált magához térni. Öt perc után össze tudta magát annyira szedni, hogy leugorjon, és cuccait összeszedve elinduljon haza.

Másnap az iskolában Eliott úgy viselkedett az órán, mint, aki semmit nem csinált. Rie kerülte diákja tekintetét, nehogy véletlenül megint magára vonzza a tekintetet. Aznap a diákok három magyar órán keresztül élvezhették a tanár társaságát. Aki meglepődve nézett, amikor kiderült, hogy az osztály nem foglalkozott a William Shakespeare Romeo és Julia művel. Gyorsan elküldte az egyik talpnyalót a könyvtárba, hogy hozzon fel mindenkinek egy példányt. Addig ő hosszan ecsetelte, hogy a mű mennyire fantasztikus, és hogy minden fiatalnak ismerni kell. Amikor már mindenki előtt ki volt nyitva a könyv. Rie hosszas mélázás után felkérte Mamio-t hogy fáradjon ki hozzá és olvassák fel belőle a tanárnő kedvenc részét.

Ez nem volt más, mint a 2. SZÍN Capuleték gyümölcsöskertje.

„ROMEO- szerepében Mamio
Csak a sebetlen gúnyol így sebet.
De csitt, mi fény nyilall az ablakon?
Ez itt Kelet és Júlia a Napja! …
JÚLIA- szerepében Rie
                Jaj nekem.
ROMEO
                        Szól: -
Szólj újra, fényes angyal, mert az éjben
Fejem fölött nekem oly glóriás vagy,
Akár a mennyek szárnyas hírnöke,
A visszatorpanó, döbbent halandók
Fehéren-égre-ámuló szemének,
Míg nézik őt, hogy száll a lusta felhőn,
A lég hullámain és elvitorláz.
JÚLIA
Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?
Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el,
S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé
És nem leszek Capulet én se többé.
ROMEO
Hallgassak-e vagy szóljak-e neki?
JÚLIA
Csak a neved ellenségem, csak az: -
Te önmagad vagy és nem Montague.
Mi az a Montague? se kéz, se láb,
Se kar, se arc, se más efféle része
Az embereknek. Ó, hát légy te más név!
Mi is a név? Mit rózsának hívunk mi,
Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.
Így hogyha nem hívnának Romeónak,
E cím híján se volna csorba híred.
Romeo, lökd a porba a neved,
S ezért a névért, mely nem a valód,
Fogd életem.
ROMEO
        Hadd, fogjalak szavadnál.
Hívj, édesednek s újra megkeresztelsz.
Így nem leszek már Romeo soha.
JÚLIA
Ki vagy te, ki az éjbe burkolózva
Megloptad az én titkomat?
ROMEO
                        Nevem
Nem mondhatom meg a számodra, nem.
Utálom a nevem, te drága szentség,
Mert néked ellenséged a nevem.
Ha írva volna, nyomban összetépném.
JÚLIA
Nyelvedről a fülem még nem ivott
Száz szót se, mégis ösmerem a hangját:
Nem Romeo vagy, nem egy Montague vagy?
ROMEO
Egyik sem, édes, hogyha nem óhajtod.
JÚLIA
Hogy jössz be hozzánk, mondd nekem s miért?
A fal magas, megmászni is nehéz
S halál e hely - hiszen tudod, ki vagy -,
Ha rokonaim rád találnak itt.
ROMEO
Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által:
Kőgát sosem riasztja a szerelmet,
Mit megtehet, meri is a szerelmem,
Nem szeghetik utam rokonaid.
JÚLIA,
De hogyha észrevesznek itt, megölnek.
ROMEO
Ó, több veszély van a te két szemedben,
Mint húsz kardjukban: nézz reám szelíden,
S nem árt nekem ádázkodó dühük.
JÚLIA
Jaj, a világért meg ne lássanak.
ROMEO
Az éj palástja eltakar előlük,
S ha nem szeretsz, hadd leljenek meg ők.
Hadd haljak inkább a haragjuk által,
Mint hogy szerelmed nélkül haldokoljak. …”

A rész végére érve hangos tapsvihar rázta meg a termet. Majd mindenki távozott szünetre. A kis Romeo persze feltétlen szükségét érezte annak, hogy közölje a tanárnővel, hogy ez a kis felolvasás őt teljesen lázba hozta és azt hiszi képtelen uralkodni érzésein. Meg fogva Rie kezét mélyen a szemébe nézett és gyengéden belecsókolt a nő nyakába, mire az beleborzongva bele túrt a fiú barna hajába és vadul megcsókolta őt. A fiú megdöbbenten állt, és engedte, hogy tanára a szájában a nyelvével matasson. A tanár látva diákja arcán a megdöbbenést abba hagyta és sajnálkozón lesütötte a szemét. A fiú gyengéden felemelte tanára arcát magához húzta erősen és kezével rámarkolt a fenekére. Tenyere teljesen rá illet a formás hátsóra. A románcnak az elő csengetés vetett véget épp időben eszméltek fel, hogy mindjárt becsöngetnek még mielőtt bárki rá jött volna, hogy mit műveltek ketten a terembe. Mamio gyorsan kiszaladt és a mosdó felé vette az irányt. Megmosta vörös arcát hideg vízzel és kifelé jövet pont barátiba botlott. A három barát nem is sejtette, hogy Mamio arcáról miért csurog végig a víz. Eliott szigorúan nézett barátjára, majd kérdőre vonta

- Neked mi bajod? Miért vizes az arcod? Már megint lenyomták a víz alá? Mondtam neked már, hogy ha meg kell verni azokat a barmokat, szólj. - szólt a nagydarab védelmezően.

         - Áh, semmi baj igazán már kezdem megszokni a víz alatt. – nevette Mamio, aki kapva kapott az alkalmon, hogy ez legyen a védő sztori az igazi helyett.

A következő órát tűz riadó miatt félbe szakították. Eliot aggódva pillantott Rie-re, aki gondosan ügyelt arra, hogy mindenki ki jusson az épületből. Eliot a tanárnő közelében ólálkodott, és amikor már osztálytársai elég messze jártak tőlük oda súgta a tanárnőnek, hogy találkozzanak a kivonulás után a garázsban, mert mutatni akar valami nagyon érdekeset. A tanárnő nem tudta pontosan, hogy fogja ezt elintézni, de szerencsére a nagy tömegben senkinek nem tűnt fel, hogy Eliott és Rie kisasszony elvesztek. Eliott maga után ráncigálva oktatóját a garázs felé tartott sietősen. Oda érve felkapcsolta a lámpát eltorlaszolta az ajtót, majd egy fekete dzsiphez lépett és kinyitotta az ajtót a nő követte és beszálltak az autóba. Eliott bekapcsolta a bele épített zenelejátszót és a hangszórókból halkan lágy romantikus zene kezdett ki szűrődni. Oda hajolt Rie-hez és ajkával megérintette a nő homlokát. Rie keze szépen átfonta magas diákja nyakát és édes hangjával suttogni kezdett. A srác a suttogásra hevesen kezdte csókolni tanára nyakát, aki közben diákja nyakkendőjét rántotta le és dobta el. A nyakcsókolgatásból cirógatás lett. Abból csókolózás és szépen lassan minden ruhadarabtól megváltak. A nő lenézett diákja farkára és széles mosoly kíséretében lehajolt a szájába vette és keményen elkezdte szopni. A fiú elégedetten hátra dőlt amennyire tudott és átadva magát az élvezetnek néha elégedetten annyit mondott „Ez az!”. Amikor a tanárnő már úgy érezte, hogy kellően lázba hozta a fiatal 19évest elégedetten hátra dőlt. Lábát feltámasztotta az ülés szélére és ujjával a csiklóját kezdte el simogatni. Eliot közbe avatkozva lágyan cirógatni kezdte a már nedvesedő csiklót és időnként ujját felnyomta a nő hüvelyébe. Finoman ki-be húzogatta az ujját. Időnként feltekintett és halkan az kérdezte „Jól esik?”. Rie válaszként halkan nyögdécselni kezdett majd zárt ajkain keresztül suttogta „Hatolj belém Eliott”. Nem kellet kétszer mondani a fiúnak. Felkapta a tanárt elégedetten hátra dőlt az ülésben és merevedő hímvesszőjére húzta. A nő hangos nyögésbe kezdett és fel lemozgott. Eliot szorosan magához húzta Rie-t és megcsókolta, hogy elhallgattassa. Eliot és Rie is elélvezett. A nő szeméből könnyek csordultak ki. Eliot a kemény menet végére érve felsóhajtott és ziháltan levegő után kapkodott. A tanárnő még mindig a fiú farkán ülve szintén levegő után kapkodott majd az órájára pillantva gyorsan leszállt. Keze lába remegett. Vadul kereste a bugyiját és a többi ruha darabját. Észrevette h a bugyija a hátsó ülésen van így hát áthajolt érte, ekkor Eliot még mindig álló farkát Rie fenekébe mélyesztette és gyorsan keményen hatolt be. A nő kicsi formás mellei ringatóztak a nagy lökések ütemére. Eliot nem bírt megállni a nő előre szólt, hogy sietni kéne, mert már biztos vége van a riadónak és az osztály vár rá, de a fiú elengedte a füle mellet, amikor már érezte, hogy megint készül elmenni megragadta a lányt maga felé fordította és farkát szájába nyomta majd elégedetten elélvezett benne. Rie elkezdte nyeldesni a szájában lévő anyagot. Majd elkezdték keresni az elveszett ruhadarabokat. Eliot a nőnek oda adta a bugyit és a szoknyát ő maga meg felvette a nadrágot és az inget. Szépen lassan felöltöztek. Kiszálltak a kocsiból és búcsúzás gyanánt a kocsinak préselődve hevesen csókolóztak. A riadónak még nem volt vége a tűz még mindig égett és az tűzoltók oltották. Úgyhogy senkinek nem tűnt fel a dolog. Mindketten csatlakoztak az osztályhoz.

Másnapra sikerült a tüzet eloltani, de egy hét szünetet rendeltek el, hogy mindenki kipihenhesse magát. Eliot a szüleivel vonakodva, ugyan de elutazott a nagyszüleihez. Pedig azt tervezte, hogy egész szünet alatt Rie-vel lesz. A dolog nem jött össze. Eliot felkérte barátait, hogy tartsanak velük. Nobu és Leon örömmel mentek, de Mamio gyomorrontásra panaszkodva elmulasztotta a kirándulást. Kapott az alkalmon és az iskola felé vette az irányt. Hatalmas szerencséjére a tanárnő épp akkor jött az iskolából és meglepődött, hogy ott találja Mamiot.
         - Mit keresel itt Mamio? – kérdezte
         - A tanárnőt.- válaszolta

-      Baj van? Rosszul vagy? – aggodalmaskodott Rie.

-      Nem nincs semmi bajom, csak gondoltam megkereslek és, ha gondolod, együtt lehetünk egy kicsit. – kacérkodott Mamio

-      Hát nem tudom, hogy jó ötlet-e. – tétovázott a tanárnő

-      Rie, amióta a teremben smároltunk nem tudok másra gondolni csak rád. Kívánlak. Kérlek légy az enyém. – suttogta a fiú

-      Gyere erre a címre este 7-re. – mondta Rie és egy kis cetlire írta a címét: Hold utca 29.

-      Ott leszek. – felelte Mamio, majd haza futott.

Rie beszállt fekete színű nyitott tetejű cabrio kocsijába és hazáig vezetett. A zene csak úgy bömbölt a hangfalakból. Amikor haza ért kinyitotta a kaput. Kutyája örömmel várta és kis híján ledöntötte örömében a lábáról gazdiját.
A derekáig érő barna és fehér színű, hegyes fülű boxer körül ugrálta Rie-t és hangos ugatással próbálta magára vonni a figyelmet.

-      Szia, Gyilkos, Én is örülök neked. Gyere!

A kis kerti csaphoz lépett és egy ezüst tálba öntött vizet a kutyának. Aki hosszú nyelvével csapdosta a kerti csapból ki szivárgó vizet. Összevizezve ezzel gazdáját. Majd amikor elé került a kajával teli tál abból próbálta beporszívózni a tál tartalmát. Rie kutyáját megsimogatta, majd a házba lépett. A kis fürdőszoba felé igyekezett. Fürdő vizet engedett, levette ruháit és elmerült a tökéletes habok között. Felnyúlt a falon lévő kispolcra és egy szivacsot vett le. Ahogy a hatalmas sarok kádban ült, hátát a szélének támasztva elnyomta az álom. Mamio pontosan érkezett. Belépett a kertbe, ahol Gyilkos hangosan ugatva és morogva vicsorított a számára idegennek. Hiába próbálta nyugtatni Mamio a kutyát. A dög csak hangosabban ugatott. Rie a fürdőszobába felébredt a ricsajra és kikászálódott a kádból. Magára vett egy mályvaszínű törölközőt, bele lépett a hozzá színben passzoló mamuszba és a bejárati ajtó felé sietett.

         -  Mamio szia! Már vártalak!- szólt széles vigyorral az arcán
         - Leszednéd rólam a kutyádat? – aggodalmaskodott Mamio
         - Jaj persze. Bocsánat.

Oda sietett a kutyához és a nyakörvénél fogva lerángatta a fiúról. Mamio szemeivel végig mérte a csajt, akin nem volt más csak fél panyókára tekerve a törölközője. Fél kézzel a kutyát tartotta, aki harciasan küzdött, hogy kiszabaduljon és fél kezével a törölközőt tartva, hogy ne essen le csupasz testéről. Lassan hátra felé kezdte húzni a kutyát, majd pórázára egy láncot erősített a nyakörvébe és a kutyaházhoz is rögzítette. Mamio tekintetével végig követte a lányt.

-      Mamio gyere ide, most már nincsen semmi baj. Látod kikötöttem. Gyere, ide ne félj. – kérlelte Rie.

A félénk fiú lassan haladva oda sétált a lány mellé, ügyelve h jól kikerülje a rá vicsorgó dögöt. Rie átkarolta a fiú nyakát és gyengéden csókolgatni kezdte Mamio ajkát. Rie megfogta a fiú kezét és a jakuzzi felé húzta. A pezsgőfürdő előtt ledobta törölközőjét és a lépcsőn lépkedve elmerült a pezsgő vízben. Mamio tétovázva levette az ingjét és a nadrágját, majd alsó nadrágját magán hagyva beült a buborékoktól hemzsegő kádba. Rie rosszalló pillantást eresztett a fiú felé, majd egy merüléssel lerántotta az alsót és felbukkant pontosan mellette. Mamio zavarodottan nézte a nadrágját, ami a víz felszínén lebeg és lenézve magára zavarba jött. Rie hátra döntötte a fiú fejét és hevesen csókolgatni kezdte a nyakát. Mamio szíve eszeveszett tempóban a dobogott. Csók csatába kezdtek majd a tanár a barna hajú herceg ölében landolt és a fogai között azt suttogta:

         - Mamio, Gyere, hatolj belém!

A fiú fülig pirulva elhúzódott és bután nézett a kívánatos hölgyre. Rie ekkor döbbent rá, hogy partnere még bizonyára szűz így gyengéden megcsókolta, majd eltávolodott. A fiú visszarántotta a lányt és vöröses hajába túrva megcsókolta közben már kellően felvillanyozott farkát a lány nedves hüvelye irányába próbálta irányítani, de hamar lelankadt a figyelme, amikor rájött, hogy ez neki megy. Pánikba esett és egy enyhe dühkitörés kíséretében szitkozódásba kezdett

         - Fenébe is, hogy gondolhattam volna, hogy sikerül megdugnom téged,a mikor még sosem voltam nővel. Rohadt életbe!

         - Mamio nyugalom. Semmi baj. Menni fog. Segítek, gyere! Ülj ki a szélére. – utasította a feszült fiút Rie

Mamio kipattant a jakuzzi szélére és hátul két kezével megtámasztotta magát. Rie feltérdelt a lépcsőkre és kezébe vette a srác esetlen hímvesszőjét és játszani kezdett vele. Gyengéden ujjaival körbe fogta és szépen lassan fel és lemozgatta rajta.

-      Rie mit csinálsz? – nyögte Mamio

-      Izgatlak te kis butus. Ne beszélj. Élvezz. – suttogta a tanár.

Mamio farka virgoncságra talált és most már kellően felizgatva úgy állt, mint a zászlórúd.

-      Wow, ezt, hogy csináltad? Még sosem láttam ennyire megkeményedve. – álmélkodott a fiú

Rie hangosan kacagva felkelt a lépcsőkről és visszakúszott a vízbe intve a zászlósnak, hogy kövesse. A srác büszkén behuppant a vízbe és Rie felé ugrott. A Víz a bele nehezedő testtől kicsit ki fröccsent a fűre. Rie a kád falának dőlve ült. Mamio ajkával szorosan fogva tartotta a lány rubinvörös ajkát és elevenen ficánkoló farkát keményen a lány hüvelyébe nyomta. Elengedték egymás száját. Rie arca mosolyra húzódott a fiú meg lefagyva nézte a lány tekintetét.

-             Édesem nyugi, jól csináltad. Bennem vagy, de ezzel még nem vagyunk készen.

Előre hátra mozogva próbálta rávezetni a fit a dolgára. Szerencsére tudta, hogy mi a dolga így a kád szélébe kapaszkodva hatalmas lökések kíséretében ki és betolta farkát. Rie felsikoltott és zihálva nyögdécselt.

-      Jól csinálod, gyerünk, kérlek, ne hagyd abba.

Mamio minden erejét belevetve döngette a lányt. A kutya morogva és hangosan ugatva próbálta kiszabadítani magát a láncából. Mamio amikor meghallotta a dühtől tajtékozó kutyát, ijedtében felpattant, de hímvesszeje végül végső állapotában véletlenül Rie arcát töltötte meg spermával. Mind ketten tágra nyílt szemekkel meredtek egy két percig. Majd Rie hangos kacagásba kezdett, Mamio meg bocsánatkérések ezrével ült vissza a pezsgőfürdőbe. Rie felvette a törölközőjét a földről és arcát beletemetve tisztogatta le magát. A feladat elvégzése után visszahuppant a fiú mellé és szorosan hozzábújva az eget kémlelte.  A hold már az ég tetején járt és a kis fénylő csillagok is elfoglalták az őket megillető helyet.

-      Milyen szép most a Hold! Olyan, mint egy nagy kerek sajt. – álmélkodott a tanárnő.

-      Basszus. Ilyen késő van, Mennyi az idő?

-      Nem tudom. Miért? Baj van? Menned kell?

-      Kéne. Anyuék nem tudják, hogy hol vagyok. Aggódnak.

-      Oh, értem. Akkor gyere, haza viszlek.

-      Köszönöm szépen.

Azzal kikászálódtak a jakuzziból. Rie futva felkapta a törölközőt majd eltűnt a házban. Mamio kicsit félve elhaladt a kutya mellet, aki végig követte tekintetével, majd a ruháit elérve felvette őket a földről és magára öltötte. Időközben Rie is magára húzott egy fekete inget és egy testhez simuló feszes farmert és kezében a kulccsal bezárta maga mögött az ajtót. Majd kézen fogva a fiút elindultak a kocsi irányába. Kis idő múlva a motor felbőgött és az úton hasított előre.  

-      Ugye azért jó voltam? Nem voltam nagyon ügyetlen?

-      Most csak viccelsz ugye? Nagyon ügyes voltál. Nem ijesztettelek meg nagyon?

-      Nem. Nagyon élveztem. Bár egy kicsit rémisztő volt. Leginkább a kutyádtól féltem.

-      Az első alkalom amúgy is ijesztő. Hát még ha a kutyám acsarkodik a háttérbe. Ne haragudj érte.

-      Áh, semmi baj. Nyugi. Túléltem. A farkam is egyben van. Szerencsére. – kacagta Mamio

-      Igen. Eszméletlenül ügyesen bánsz a kígyóddal ahhoz képest, hogy kezdő vagy.

-      Köszönöm. – mondta zavarában a fiú

-      Hm. Megérkeztünk.

-      Igen. Tényleg. Holnap találkozunk tanárnő.

-      Remélem is Mamio. Ha lehet azért, a suliban ne terjeszd, hogy lefeküdtél velem. A végén még kivágnak a suliból.

-      Nem fogom senkinek mondani. Remélem lesz még alkalmam bőven, hogy veled tölthessem az éjszakát.

-      Teszünk róla.

Azzal búcsúzásképpen gyengéden megcsókolták egymást. Mamio kiszállt a sötétített üvegű kocsiból és a kapuból még visszafordulva integetett. Majd eltűnt a házban. Rie kocsija is eltűnt a messzeségben.

Tűz riadó szünet után

Johoku Fiú Gimnázium előtti utcákat újra benépesítették a tolongó ifjak. A 666-os terem hangos zsibaj árasztotta el megint. Az első sorban ülő 4népszerű egyéniség közül csak három volt jelen ezen a reggelen. Rie a terembe lépve rögtön kiszúrta, hogy Nobu nincsen jelen. Meg is kérdezte, hogy merre járhat a fiú

-      Nobu merre van? Elaludt vagy beteg?

-      Nobu Turnén van a bandájával. – felelte Eliot. A szavak a száját olyan tökéletes csengésben hagyták el, hogy Rie szíve erősen zakatolt és majd kiugrott a helyéről

-      Értem. Mikor jön?

-      Nem tudjuk. Azt nem mondta. Csak annyit, hogy turnézik.

-      Hmm. Rendben. Köszi, Eliot. Akkor vágjunk bele a Biológia órába. Nem ragaszkodom a tantervhez. Szóval olyan sorrendbe fogunk haladni, ahogy szeretnétek. Mivel kezdjük? Eliot ötlet?

-      Rie szerintem az emberi test felépítésével.

-      Az jó téma. Nos mint tudjátok az ember az idők során folyamatosan alakult ki az evolúció során. Az ember kifejlődése az ősi főemlősökből alakult ki. Az embert az élővilág legfejlettebb tagját, rendszertani szempontból a majmokkal együtt a főemlősök közé soroljuk. A főemlősök fejlődése mintegy 80 millió évvel ezelőtt kezdődhetett meg. A legrégebbi, biztosan emberféle előd a Ramapithecus, amely 10-12 millió éves. Hazánkban is találtak 10 millió éves majomleleteket. Ezek közül a Rudapithecus Hungaricus a Ramapithecusok rokona. Az emberfélék fejlődésének következő képviselői az Australopithecusok voltak. A legrégebbi ilyen lelet mintegy 6 millió éves. Minden kétséget kizáróan emberfélék. E leletekkel együtt feltártak olyan maradványokat is, amelyek közelében 2-3 millió éves kőeszközök is voltak. Ezt a leletet ma homo habilisnak nevezik, és ezt tartják a legősibb emberi leletnek. A homo habilisból alakulhattak ki az első homo erectusok, melyek első leleteit már régebben feltárták (jávai és pekingi ember). Ma már ezeknél sokkal ősibb homo erectusokat is felfedeztek. A hazánkban feltárt vértesszőlősi ember valószínűleg már átmenetet képez a fejlettebb emberfaj, a mai ember, a homo sapiens felé. Ennek a fajnak a származása még ma is kevéssé ismert. Sokáig azt tartották, hogy a késői Neander-völgyi ember volt az "ősember". Kiderült, hogy ez a típus homo sapiens alfaj, vagyis a ma élő emberekkel egy fajba tartozik. Így a homo sapiens ősét a korai Neander-völgyiek és elősapiensek valamelyikében kell keresni. Ezek az embertípusok 100 000-200 000 évvel ezelőtt már éltek. Belőlük alakulhatott ki a jégkorvégi ember, melynek legismertebb lelete a cro-magnoni ember. Ez volt a ma élő emberek közvetlen elődje. A ma élő emberfajták kialakulása már a crö-magnoni ember megjelenése után indulhatott meg, több tényezőre vezethető vissza, amelyek között a szelekció, a mutáció, az eltérő környezeti tényezők és az elszigetelődés egyaránt előfordul. De, hogy ne legyen túl nyomasztó ez a sok rizsa nézzük meg egy képen. Leon lennél szíves rajzolni nekem a táblára?

-      Persze. – Azzal kiment és krétát vett a kezébe.

-      Nagyon remek és most te fogod nekem lerajzolni a majomtól az emberig fejlődést. Ugye nem nehéz?

-      Dehogy. Akkor a dolgom csak annyi, hogy a majomtól felrajzolom a ma élő emberig az evolúció folyamatot?

-      Igen. Pontosan. A többiek csak figyeljenek.

Nem tartott sok időbe a táblán máris kirajzolódott egy szőrös majom aztán egy görnyedt hátú emberre hasonlító valami és az idő múlásával már egy komplett mai modern embert láthattunk fent.

-      Nagyon szép. Köszönjük. Szóval, amit most a táblán láthattok az emberi evolúciófejlődés. Amint azt Leon nagyon ügyesen érzékeltette, hogy a majomtól hogy jutottunk el odáig, hogy teljesen felemelkedjük és kinézetben is emberiesen nézzünk ki. Az évek során nem csak testileg változtunk, hanem bizony agytérfogatunk is fejlődött. Ez nem jelenti azt, hogy ma nincsenek olyanok, akiknek az agy szintje nem egyezik meg a csimpánzéval. Sajnos vannak. Elég sokan előfordulnak manapság. Nagyon elkalandoztam a témától. Szóval az ember folyamatosan fejlődik. Az idők során rendkívül sok okos dologra jöttünk rá. De, mivel biológia óránk van, illene biológiáznunk is. Az Emberi test (Corpus humani) felépítése: fej (latinul caput); nyak (collum vagy cervix); törzs (truncus); mellkas (thorax); has (abdomen); medence (pelvis); felső végtagok; alsó végtagok. Utóbbi kettőnek nem kell a latin megfelelője. Most pedig részletesebben Az emberi szervezet felépítése: A sejt a legkisebb működési egysége: sejt (cellula). Különféle részekből épül fel. A sejtfelépítő anyagok jelentős mennyiségű vizet tartalmaznak. Jellegzetes az elektrolit (ásványi anyagok oldott formái) – Ca, K, Cl, Mg és a szerves anyag (szénhidrátok, zsírok, fehérjék) összetételűek. A Szénhidrátokat, Zsírokat és Fehérjéket olvassátok el a könyvből. A sejt alkotóelemei: sejthártya (membrán): nagy része zsírból épül fel; félig áteresztő; helyenként pólusok törik meg. Feladata: anyagáramlás szabályozása; rugalmas alakfenntartás; sejtszaporodás. Munkafüzetben a 16. oldalon láthatjátok. Próbáljátok kitalálni mi-mi, lehet. 1-es mit ábrázol Mamio?

-      Sejt felszín

-      Igen. Aguri a 2-es mi?

-      Sejthártya? – prüszköli egy kis szemüveges valahonnan hátulról

-      Ezt most fiam kérdezed vagy mondod? Egyébként meg ne prüszkölj itt nekem. Ha beteg vagy maradj otthon. Fertőzöd itt a jó népet a bacilusaiddal.

-      Elnézést tanárnő. – sírta el magát a fiú

-      Jajj, fiam. Most mért bőgsz? Mondtam neked bármi sértőt?

-      Nem.

-      Akkor meg ne bőgj, mint egy óvodás.

A fiú megkönnyebbülésére kicsöngettek.

          - A feladat befejezése Házi feladat.

A csoport szétszéledt ki-kiment a saját dolgára. Leon a padban maradva firkálgatott. Mamio éppen Eliotnak panaszkodott arról, hogy milyen szörnyű volt a gyomorrontás és, hogy egész szünetben az ágyban feküdt miatta. Eliot türelmesen végig hallgatta majd amikor Rie magas sarkújában kitipegett a teremből. Felpattant és utána rohant. Mamio érdekesen nézett a fiú után. Elgondolkozott, hogy vajon miért szaladt pont akkor ki, amikor ő is ki akart futni. Gyanúsnak vélte a szituációt, de művész lelke hamar elkalandozott és táskája nyúlva előkapott egy Mangát és olvasni kezdte. Eliot a tanárnőt elcsípve halk, kacér csevegésbe kezdett

         - Rie egész szünetben te jártál a fejembe. Nem tudtam kiverni az együtt töltött időt. Valahogy mindig előttem volt csodás elégült arcod és fülembe csengett édes gyöngéd halk sikoltozásod. Felüdülés hallgatni.

         - Eliot én is nagyon sokat gondolok rád. De ezt talán nem az iskolában kéne megbeszélnünk. Ez senki másra nem tartozik csak rám és rád. Gyere, kísérj el az irodámba. Amúgy is kérdezi akartalak Noburól.

         - Ok.

Az irodáig csak egymás mellet sétáltak csendben. Amikor beléptek egy sötétbarna tölgyfa asztal volt az ajtóval szemben elhelyezve mögötte és előtte egy-egy fekete bőr fotel. A jobb oldali falat hatalmas tölgyfa keretű ablak díszítette. Előtte szintén egy fekete bőrből készült kanapé. A túlsó falon hatalmas könyvespolcok sorakoztak. Tele érdekesebbnél érdekesebb könyvekkel.

-      Helyezd magad kényelembe. – szólt Rie. A fiú jellegzetes szétvetett lábakkal leült a kanapéra és karját lazán a támlára vetette. Arcán kacér vigyorral

-      Most hogy itt vagyunk, van kedved játszadozni egy kicsit?

Rie levette magas sarkú tipegőjét és lábujjhegyen oda ugrándozva felkuporodott a fiú mellé, térdét maga alá gyűrve.

-      Nobu akkor turnén van? Hol?

-      Tanárnő. Azt hittem csak viccel azzal, hogy Noburól akar beszélni. Egyáltalán nem azért jöttem, hogy Noburól trécseljek veled. Engem nem érdekel Nobu. Engem csak te érdekelsz, de ha zavarok el is mehetek.

-      Hé-hé, nyugalom. Ne húzd fel magad. Ne haragudj. Csak mivel a legjobb barátod gondolom, tudsz róla pár dolgot, ami hasznos lenne az osztályfőnök számára.

-      Sajnálom, de nem közölte.

-      Rendben. Akkor mit akarsz csinálni?

-      Ez komolyan kérdés?- húzta fel a fél szemöldökét Eliot és szája féloldalas mosolyra húzódott.

Rie közel hajolt a fiú arcához és ujjaival gyengéden megérintette Eliot tökéletes ajak formáját. Eliot vad gerjedt morgásra emlékeztető hangot adott ki és a nő arca után kapva ajkát szorosan ajkára szorította. Hevesen csókolóztak és közben a fiú keze Rie blúza alatt felderítő útra indult. Gyengéden ujjaival a hátát majd a hasát cirógatta. Végül felkóborolt kezével a keblekhez melyet fehér csipkés melltartó védett. Fél kézzel ügyesen hátra nyúlva kipattintotta a kapcsokat a helyéről és a melltartó pántja lazán csúszott le a nő vállára. Rie kissé felizgult állapotban lehúzta Eliot testéről a fekete feszülős pólót és hátra dobta. Eliot közben szintén megszabadította Rie-t a blúzától. Rie gerincoszlopán enyhe hidegrázás futott végig. A fiú átkarolta a nő derekát és fedetlen meztelen testéhez húzta testét. Fogai gyengéden Rie ajkába haraptak. Már éppen kezdtek volna mélyebben egymásba fonódni, amikor kopogtattak. Rie bosszankodva felvette a kis blúzát és az ajtóhoz sietve résnyire nyitotta. Fejét kidugva pillantotta meg zavarodott tanítványa arcát. Eliot a kissé kanos srác szorosan tanára mögött állt és csöppet sem könnyítette meg a dolgát azzal, hogy kezével a nő lába közé nyúlkált.

-      Tanárnő! Leon verekedésbe keveredett Aijivel. –hadarta Mamio

-      Lassabban Mamio. Mi történt? – próbálta nyökögni Rie

-      Aiji beszólt Leon egyik rajzára mire dühbe gurult és neki ment. Leon beverte Aiji fejét a falba, mire az betört. Aiji is pofán vágta Leont neki meg kiszakadt az állából a piercingje. A teremben mindenki őrjöng és Aiji eszméletét vesztette.

-      Jézusom. Leon hol van? Az igazgató tudja már? Milyen órátok volt? – mondta kissé ingerülten a tanár. Idő közben Eliot keze is megdermedt Rie kissé nedvesedő pináján.

-      Matematika óra lett volna vártuk a tanár urat. Nem még nem tudja a diri. Leon pedig itt ül kinn. – válaszolt a fiú

-      Rendben. 5perc és megyek. Sietek, csak még öö… van egy kis papírmunkám. – füllentette Rie

-      Köszönöm tanárnő. – mondta Mamio. Azzal Rie magukra zárta az ajtót.

-      Ez most komoly? Pont most? Amikor sexre éhezem? Egy gyors numera ugye azért belefér édesem?

-      Nem tudom, hogy jó ötlet lenne e pont most…- de ekkor már késő volt. Eliot felkapta Rie-t és az ajtónak nyomva fél kézzel tartva neki állt kiráncigálni nemi szervét. Amikor már elől volt kezét újra a nő lába alá csúsztatta és tenyerét az ajtónak támasztva tartotta a lányt. Rie lábai kecsesen lógtak le két oldalt az erős karokról. Feje az ajtónak szegezve szája szorosan összeszorítva, mintha egy láthatatlan lakat volna rajta. Eliot féloldalas mosollyal arcán dugni kezdte. Rie ajka lágyan kiengedett a szorításból… Eliot gyorsan megcsókolta, hogy bele fojtsa kitörni készülő sikolyát. Keményen kurta a nőt. Rie elhúzódott és lihegve kérlelte

-      Mennem kell. A végén még hatalmasabb baj történik.

Eliot vonakodva, de elengedte Rie-t és az aktus ezzel befejeződött. Arca feszült volt és szemöldöke összehúzva meredt az égbe.

-      Édesem ugye most nem duzzogsz?

-      Nem. Csak neked mindig minden fontosabb, mint az, hogy velem legyél.

-      Sajnálom Eliot, ha így érzed. De vannak kötelességeim, amiket teljesítenem kell. Szívesebben lennék, veled ezt nagyon jól tudod.  – felelte könnyes szemmel

-      Kérlek, ne sírj. Bocsánat. Nem így értettem. – nyugtatta Eliot

Rie búcsúcsókot lehelt ajkára és az ablak felé mutatott. Eliot arcára ismét féloldalas mosoly húzódott. Egy ugrással az ablak előtt termett kitárta és egy szökkenéssel átvetette magát az ablakpárkányon. Lába könnyed puffanással ért földet. Rie az ablakon kihajolva nézte az eltűnő fiú alakját, majd a tükréhez lépve megizgatta haját, sminkjét és ruháját. Zavartan nyitott ajtót. Mamio már türelmetlenül dobolt lábával.

-      Végre már.

-      Ne haragudj sok volt a papírmunka. – magyarázta Rie. Azzal Leon felé fordult letérdelt elé, felemelte fejét és mélyen a szemébe nézett.

-      Leon jól vagy? Nagyon fáj?

-      Nem fáj. De azt a nyomorékot még szétverem!

-      Nyugodj le, szerintem eléggé megverted már, ahogy hallottam. Na gyere kelj fel. – azzal lábra segítette és a zsebéből egy papír zsebkendőért nyúlt, hogy szorosan oda foghassa a fiúvérző állához. Eltámogatta a 666-os teremhez majd Mamio-ra bízva oda sietett Aijihoz és gyengéden pofozgatni kezdte az arcát, hogy észhez térítse. A fiú kinyitotta szemét és elképedt a gyönyörtől, hogy csodás tanára éppen őt szólongatja. Arcáért nyúlt és lehúzta a tanár fejét ajkához és erőszakosan megcsókolta. Leon és Mamio elképedten bámultak maguk elé. A Tanárnő arca természetes fehérségből rögtön pipacs vörösre változott és erősen ellökte magától a fiút majd hirtelen lekevert neki egyet. Kéznyoma ott maradt a fiú sápadt arcán. Mamio összerándult mérgében. Leon kitört Mamio támogató karjából és eszeveszett szebbséggel rohant át a tantermen. Szinte alig lehetett látni, ahogy oda siet. Egyik pillanatban még a túl oldalon volt és most Aiji torkát szorongatta. Aiji levegő után kapkodott. Kitört a botrány. Rie hátulról próbálta lefejteni Leon erős kézfejét a fulladozó fiú nyakáról. Mamio gyorsan segítségére sietett és végül ketten sikeresen leszedték a dühöngőt. Aiji levegő után kapkodott és hátra hőkölve szorította egyenes hátát a falnak.

-      Mamio, kérlek, vidd el Aiji-t a korházba. Szerintem most már komoly baja van. – utasította Rie

-      Igen is. – mondta a minta diák. Azzal felrántotta a földről a fiút és elernyedt karját a nyaka köré vágta. A fiú keze a dühödt ráncigálásban hatalmasat reccsent.

-      Mamio vigyázz már! Most már a karja is eltört. Mennyetek gyorsan. – pirított rá a tanár. A két diák kiandalgott. Rie Leon- hoz fordult megragadta a kezét és maga után vonszolva a kijárat felé, kiabálta a háta mögött álló elképedt népnek hogy „Órára! Nyomás”. A nép oszolni kezdett. Leon Rie társaságában a tanári mosdó felé tartott. Ahogy oda értek és bementek a kulcs elfordult a zárban és az ajtó bezáródott. Rie gyengéden lábujjhegyre emelkedve Leon állához hajolt és tüzetesen átvizsgálta a sérülést. Leon, hogy megkönnyítse a nő dolgát a földre ereszkedett terpeszülésbe és kezét a nő kezébe fektetve húzta magával le. Rie térdére ülve még mindig a sebet nézte elképedve. Halkan így szólt:

-      Ki kéne tisztítania sebed. Nézzük csak van-e fertőtlenítő. Azzal a mosdókagyló feletti kis szekrényhez lépett kinyitotta és kiemelt egy kis barna színű üvegcsét „Betadine” felirattal és egy zacskó kötszert is elővett. Visszaült Leon elé ráöntött egy kis vegyszert az egyik kötszerre és óvatosan Leon állához érintette, figyelmeztetve:

-      Csípni fog, de légy szíves ne rántsd el. – Amikor a kendő a fiú arcához ért kicsit elfintorodva próbált menekülni az érzéstől, a szer erősen marta a sebet. Rie gyengéden másik kezével a srác arcát simogatta és fújta a seb helyét. Leon rezzenéstelen arccal tűrte tovább. Egy két perc elteltével már halk csevegésbe kezdtek.

-      Mond, csak mióta van bent ez az izé? – érdeklődött Rie

-      Három éve. De nem csak az államba van. – válaszolta

-      Hol van még? – kíváncsiskodott a nő

-      Gyere, ide megmutatom. – azzal közel húzta arcát és kérdően nézett majd így szólt

-      Szabad? – Rie szemét lehunyva adta meg a választ. A fiú ajkával megérintette a kis pici rubin vörös ajkakat, mire azok kinyíltak. Leon átdugta fürge nyelvét a kis nyíláson és ügyesen mozgatta körbe és körbe. Rie is hasonlóképpen tett. Hosszas csókolózás után abba hagyták és Leon kérdőn nézett a lányra.

-      Érezted?

-      Igen!

-      Hogy tetszett?

-      Érdekesen izgalmas. De ezt ennyiből még nem tudom megmondani. – röhögte Rie. Leon is hangosan kacagott. Leon eddig ökölbe szorított ujjai végig siklottak Rie nyakán. Rie kistigrisként vetette rá magát a fiúra és nyelvével újra és újra körbejárta a fiú szájüregét. Hevesen nyalták falták egymást közben Leon kezei végig siklottak a nő hátán. Rie széttépte mellén a blúzt. A gombok szétpattantak és egyenként hullottak le a kőre. Leon szemei kitágultak, amikor meglátták a formás mellcsodákat. Arcát befúrta a tökéletesen kialakított mélyedésbe és elégedetten szuszogott. Amikor már elég erőt vett és kellően felizgatta saját magát kibújt és a földön elterülve feküdt a hátán mélyeket lélegezve. Rie felé hajolt megcsókolta és kihámozta ruháiból. Leon meztelenül feküdt tovább. Rie felhorkant és duzzogva elhúzódott a sarokba. Leon hirtelen felült és négykézláb oda kúszott hozzá

-      Finom az illatod.

-      Pont most utasítottál vissza.

-      Ez nem igaz. Csak kicsit megrémültem.

-      Mitől?

-      Attól, hogy most tényleg meg fogom dugni a tanárom.

-      Ebben mi a rémisztő?

-      Ha szerinted semmi, akkor csináljuk. – Azzal a beszélgetés véget ért. Leon, Rie két kezét a magasba nyújtotta és szorosan oda fogta a falhoz. Közel hajolt és csókolgatni kezdte a nő nyakát és egyre lejjebb és lejjebb haladt a testen. Elérve a kebleket leeresztette a nő karját és két kezével rámarkolt a „játékszerekre” gyengéden gyömöszölgette és a bimbókkal játszadozott. Rie élvezetében fel-felnyögött.

-      Ki akarok próbálni valamit. Benne vagy? – kérdezte hirtelen Leon

-      Persze, gyerünk!- jött a válasz a túl oldalról. Leon felpattant és egy másik helységbe lépve kitárta az első ajtót, amit meglátott. Az ajtó mögött egy jó nagy helység volt. Az ajtóval szemközti oldalon pedig egy WC volt. Lehajtotta az ülőkét és a tetőt és magához hívta párját. Ráparancsolt, hogy térdeljen fel a toalettre, amikor már ott térdelt ráhajolt a nő hátára és kezét a melleire helyezte simogatta és finoman izgatta a ciciket. Aztán ujjával a lány alá nyúlt és cirógatni kezdte a nemi szervét. Lassan munkálkodva simogatta és mutató ujjával behatolt. Egyre mélyebben nyomta fel a nő hüvelyébe az ujját.

-      Ez nagyon jó. – nyögdécselte a felizgult nő. A fiú egyre gyorsabban húzogatta ki-be az ujját a nő pinájából. Majd kihúzta és szemügyre vétele közben így reagált

-      Látom már eléggé benedvesedtél ahhoz, hogy beléd nyomjam a farkam. – jelentette ki Leon. Rie felkiáltott

-      Gyerünk. Nyomd belém a hatalmas kemény farkad. – Leon álló farka szinte mintha magától mozdulna hatolt bele a nedves lukba. Két kezét a nő csípőjére fektette és hullámzása mozgásba lendítette őt is. Rie mellei gyengéden ütköztek neki a szemközti falnak. egyik kezét a falra támasztotta, megelőzve azt, hogy bevágja a fejét is. Hangosan nyögött. Leon felemelt fejjel szintén nagyon élvezte a közösülést. Időnként felkiáltott

-      Imádlak. El fogok menni benned. – az egyik ilyen kiáltást követően sikeresen elment a nőben. Kihúzta még mindig álló farkát és elképedve nézte, ahogy Rie meg se rezzen azon, hogy elélvezett benne. Mindketten levegő után kapkodtak, ekkor dörömbölés rázta meg az ajtót. Dühödt kiabálás követte.

-      Miért van ez bezárva? Ráadásul benne van a kulcs is! Engedjenek be! – ordította

-      Úristen! Ez Mr. Baka. Hol a ruhám? – esett kétségbe Rie

-      Mr. Hülye le van szarva – suttogta Leon

-      Ki fog rúgni, ha meglátja, hogy veled vagyok itt bezárva és ráadásul a blúzom is tönkrement! Fenébe. – nyüszögte halkan elcsukló hangon a tanár arcát kezébe temetve kuporgott a WC-n. Leon oda hajolt gyengéden felemelte fejét megcsókolta, magához húzta szorosan és közben nyugtatgatta

-      Nincsen semmi baj, Mindjárt kitalálok valamit.

-      Mégis mit? Nincs egy gönc, amit fel tudok venni.

-      Figyelj. Én kisétálok, te elbújsz, és visszajövök, hozok egy felsőt neked. Rendben?

-       

-      Rendben. De várj! – Azzal oda lépett a fiúhoz szemügyre vette újra a sebet és gyengéden megcsókolta még egyszer Leon ajkát. Aztán körbe nézett a helységben azt fürkészte hova is tudna elbújni. Leon is körbe nézett.

-      Eddig fel se tűnt, hogy a WC fülkében, amiben az akciónk történt egy kis ajtó nyílik. – mutatta Leon.

-      Tényleg. - Azzal mind a ketten benyitottak. Egy raktárnak tűnt. A polcok magasan voltak és tisztítószeres flakonok sorakoztak. Rie próbaként beült a kis helységbe. Kényelmesnek bizonyult a kistermetű hölgyeménynek.

-      Ki bírsz itt pár órát?

-      Igen.

-      Sietek vissza. – Azzal rázárta a nőre az ajtót. Körbe nézett még utoljára a helységben, hogy megbizonyosodjon arról, hogy senki rá nem jön mit műveltek itt nem régiben. A helység tisztának tűnt. De hogy tökéletes biztonságban tudja szeretett tanárát egy adag toalett papírral eldugította a WC-t. Kifelé menet felvette vállán lógó felsőjét. Futva bele pillantott a tükörbe, majd az ajtóban elfordította a kulcsot és kitárta azt.

-      Na, végre már. Mi az ördögöt keresett a fiatalember a Tanári toalettben? – méregette Leon-t a morcos diri

-      Kiszakadt a piercingem és fertőtlenítőt kerestem. Azt mondták itt találok. Bocsánat.

-      Hmm. Talált?

-      Igen kérem Mr. Baka

-      Na, Lóduljon órára- förmedt gorombán az igazgató. Leon elfutott a folyosó végére és megvárta, amíg bemegy az ajtón a goromba házsártos vén szatír. Azzal visszaosont a folyosóra és a tanári felé vette az irányt. Belépett Rie irodájába. Kinyitotta a szekrényt majd bosszankodva vissza zárta.

-      Fenébe. Sehol egy rongy. Most téphetek hozzá. De várjunk, hol lakik? Picsába nem tudom, hol lakik. Na, jó akkor… haza megyek és keresek valamit a nővérem ruhái között. – Azzal sarkon fordult… a garázsba érve beült az ezüst Ford Mondeo kocsijában és a turbómotornak köszönhetően röpke 10 perc alatt haza száguldott. Igaz az út nem volt forgalmas és a megengedett sebességhatárt jóval túlszárnyalva száguldott… a ház elé gördülve leállította a motort behúzta a kézi féket és szélvész sebességgel a házba rontott. Anyja kedvesen szívélyesen fogadta

-      ようこそ、私の息子[1]

-      こんにちはママ[2]. –lökte oda fél vállról Leon. Azzal semmi perc alatt az emeleten kutakodott már nővére ruhás szekrényében... Kivett egy blúzt méregette majd visszaakasztotta. A negyedik vagy az ötödik ruhadarab után kikapott egyet, úgy döntött az megfelelő lesz és ránézésre még a stílus, sőt a méret is jónak bizonyult. Már amennyire egy pasi ért az ilyesmihez. A vállfára akasztott ruhadarabot begyömöszölte egy papír szatyorba, ami éppen a szekrény alján árválkodott, felkapta és már rohant is.

-      Fiam mi a baj? Hova sietsz? Mikor jössz? – aggodalmaskodott Leon mamája

-      Nincsen semmi baj, suliba rohanok, csak itthon hagytam valamit, majd – hadarta a fiú, hogy megnyugtassa az aggódó anyját kivillantotta fogsorát

-      Mi történt az áladdal? Hol a piercing? – sikoltotta a nő

-      Anyu, nincs semmi baj, kivettem- hazudta szemrebbenés nélkül a gyerkőc. Szélsebesen kiviharzott. A huzat csapta be az ajtót mögötte. Útja ezúttal valóban vissza a suliba történt a sebességnek köszönhetően hamar ért oda. Egyből a tanári mosdó felé futott. Feltépte az ajtót és szembe találta magát egy tanárnővel, aki épp bámulta magát a tükörbe.

-      Elnézést kérek. Itt hagytam valamit, amikor itt jártam. – törölgette a fejét Leon

-      Semmi baj. Nyugodtan intézd csak a dolgod. – felelte mosolyogva a hosszú aranyhajú hölgy. Leon szívdobogása felgyorsult a látványtól, amit a nő kisugárzása eredményezte. Lassan lépdelt oda a nő mellé… elég közel ahhoz, hogy megérezze parfümje és bőre finom illatát. Ahogy ott állt, hirtelen eszébe jutottak a képek, melyekben Rie-vel hancúrozott ugyan ebben a szobában. A képek gyorsan peregtek. Álmodozását az előbbi hang ébresztette fel.

-      Hé, jól vagy?

-      Igen, bocsánat! Elbambultam. Elnézést, hogy túl közel jöttem. Nem tudom mi történt. Sajnálom. – mentegetőzött a fiú

-      Semmi baj. Egyébként mit hagytál itt?

-      Öö, a piercingem! – mondta hirtelen és állához nyúlt, hogy megbizonyosodjon róla, hogy nincs a helyén… megkönnyebbült, amikor az tényleg nem állt ki.

-      Akkor keresd meg gyorsan, mert nem sokára takarítani és karban tartani fogják a helységet.

-      Köszönöm szépen tanárnő.

-      Segítsek?

-      Nem köszönöm.

-      Rendben, akkor megyek is. Szia!

-      Viszont látásra. – köszönt illedelmesen a fiú. A tanárnő széles vigyorral arcán kisétált a kis topánkájában. Leon egy két percig még elidőzött a köd felhőben, amit a nő hagyott maga után. Ezúttal Rie arc képe ébresztette fel. A képen Rie tépte szét a blúzát és estek ki a keblek… Leon nagyot nyelt a visszatekintésben. Halkan suttogta

-      Azaz érzés. Istenem! Örökre meg marad. Azaz illat. Istenem! Örökre üldözni fog. – futva a másik helységbe sietett és feltépte az első ajtó zárát, mit sem törődve a figyelmezető cetlire „Rossz”. Állt a víz bent. A kis trükk eredményesnek bizonyult. Kinyitotta a kis ajtót. Rie a falnak dőlve fejét lefelé lógatva bóbiskolt. Leon térde esett és gyengéden kezébe vette a nő arcát. A nő kinyitotta szemét és gesztenye barna szeme csillogva cikázott a másik gyönyörű szép tengerkék szempárban. Leon elmosolyodott.

-      Hoztam neked ruhát. Remélem jó lesz!

-      Köszönöm. – suttogta Rie. Kikászálódott a szekrény helységből és a zacskóból kivette a neki szánt finom anyagot. Tapintásra selyemnek tűnt. Élénkvörös színe volt. Jobb oldalt Rie válla a pólóból kikandikált, baloldalon ujjban végződött az anyag.  Az alja is ferdén vágott volt.

-      Fantasztikusan áll. Dögös.

-      Hálás vagyok. Jó ez a póló. Honnan van?

-      Nővéremé. Szép a színe. Jól áll neked. Dögös kis vörös Angyal lettél. – röhögte Leon

-      Köszönöm. – pirult bele a válaszba Rie. A fiú magához húzta a nőt és szorosan ölelve testéhez hevesen megcsókolta. Rie átkulcsolta a fiú nyakán két kezét és szőke fürtjeit csavargatta hátul ujjaira. A fiú váratlanul elhúzódott és lesütött szemmel a padlót nézte.

-      Mi a baj Leon?

-      Semmi csak…

-      Csak mi?

-      Azt hiszem beléd szerettem. – suttogta az utolsó szót alig hallhatóan.

-      Leon, ne kérlek! Ez nem helyes, nem szerethetsz belém. – sírta a szavakat kissé ingerülten Rie

-      Mégis mit kéne csinálnom? – ordította a fiú

-      Nem tudom, de ez akkor sem helyes. Addig, amíg ezt nem rendezed, le magadban lehet nem kéne érintkeznünk. – szipogta Rie

-      Most mégis miért bőgsz? Te sírsz, holott én vagyok szerelmes és te mondtad, hogy ne találkozzunk. – mondta durván és hangosan az ifjú szerelmes herceg

-      Leon ez bonyolult.

-      Nem érdekel. Szeretlek. Kívánlak, akarlak! Kell ennél több? – harsogta a fiú. Rie mutató ujját Leon ajkára tette és gyengéden végig húzta a formáján. Halkan suttogta

-      Minden rendben lesz. Megoldjuk. Ígérem. – Leon keze ökölbe szorult a fájdalomtól. Lehunyt szemekkel meredt előre. Rie gyengéden simogatta arc vonalát majd egy csókot nyomott a fiú homlokára és hátrálni kezdett az ajtó felé. Utolsó pillanatban Leon visszarántotta és erőszakosan megcsókolta a nőt, úgy mintha utoljára érinthetné, a tökéletes ajkak vonalát mintha utoljára ficánkolhatna benne. Elhúzódott és halkan suttogta

-      Szeretkeznél velem újra?

-      Leon félek, az csak rontana a helyzeten.

-      De, ha többet nem érhetek hozzád legalább tudjam, hogy több voltam pusztán egy éjszakánál.

-      Hiszel bennem? Hiszel a szavamnak?

-      Igen.

-      Akkor figyelj jól. Több voltál! Sokkal több. – szögezte le Rie. Arcán halvány mosoly húzódott.

-      Rendben. Tudod, hogy hol van a piercingem?

-      Itt van nálam. – Azzal oda nyújtotta a kis ékszert. Leon a tükörhöz sietett és behelyezte a fém darabot a helyére. Majd Leon és Rie érzékeny búcsút vettek egymástól. A fiú elindult órára, a tanár pedig úgy döntött, hogy elmegy családlátogatásra Nobuékhoz, hiszen Nobu nagyon sok anyaggal le van maradva. Utána nézett a naplóban merre felé lakik, a címet felírta egy lapra majd a parkolóba indult. Amikor odaért elsőként a szüleivel beszélt majd megkérte Nobut kísérje fel a szobájába, hogy meg tudja, mutatni neki a pótolandókat hol találja.

-      Nos, hát ez lenne, a te szobád egyáltalán nem tükrözi azt, hogy rocker vagy barátságos kisszoba. - mosolygott Rie.

-      -   Tanárnő itt vannak a könyvek!

-      -   Akkor fogjunk, hozzá kezdjük a magyarral hisz azt én tanítom a következő lesz a feladatod az Odüsszeia teljes témáját dolgozd ki nekem beadandó feladatként, így felmentelek a témazáró alól, ami most a többiekre vár a héten. - Rie kedves mosollyal az arcán magyarázott Nobunak a fiú szótlanul elképedve nézte a kedves tanárnőjét, ahogy magyaráz és közben azon gondolkodott, hogy lehet valaki ennyire tökéletes. Másnap Nobu óra előtt átnyújtott egy 2 oldalas lapot, ami egybe volt tűzve Rienek.

-      -   Tessék. - hangzott el Nobu enyhén mély hangján Rie felé a szó.

-      Ez mi Nobu?

-      Ez a beadandó tegnap kidolgoztam neked.

-      Oh, ez nagyon gyors munka még mindig nehezen hiszem el, hogy rock bandában játszol.

-      A látszat néha csal. - nevetett Nobu és a helyére ült. Másnap és harmadnap Rie és Nobu sokat beszélgetek a fiatal tanárnőt furdalta ugyan is a kíváncsiság milyen lehet a hírnév és a sok turné. A kis fiatal zenész elő szeretettel mesélt tanárnőjének. Péntek reggel Rie óra előtt magához hívta Nobut és elmondta, hogy a be adandóját hányasra értékelte.

-      Gratulálok elsőre csak így, még senki nem írt ilyen szép házi dolgozatot egy adott témáról erre csak is ötöst tudok adni még hozzá kettőt, azért mert nagyon szép munka, és mert annak ellenére, hogy sokat hiányoztál és aznap adtam le az anyagot másnap már hoztad is.

-      -   Köszönöm Rie igazán semmiség volt, sőt a sok zenélés után remek kikapcsolódás volt számomra.

-      -   Na, ennek örülök. - mondta Rie egy félre biggyesztett mosollyal. Beszélgetésüket a csengő zavarta meg. Mindenki helyet foglalt az óra megkezdődött leadta az új anyagot ahhoz a kérdéseket önálló munka volt kidolgozni. Ő dolgozatjavítással foglalatoskodott nagy lemaradása volt. Szép csendben dolgozott mindenki az osztályban csak Rie nagy sóhajai hallatszottak mikkor egy-egy baromságot látott a dolgozatokban. Nobu is dolgozott persze egészen máson egy dalszöveget próbált írni… nem nagy sikerrel, mert tanárnője elvonta figyelmét, így hát hagyott csapot- papot írt egy levelet, amit gondosan összehajtott. Ki csengettek, Rie felállt

-       Ahogy mentek ki a lapokat tegyétek az asztalomra lehetőleg a nevetekkel ellátva. – mondta a tanár. A kis okos tojás stréber gyerekek gyorsan kifelé vették az irányt, hogy ők legyenek az elsők. A négy nagyarc ment utoljára közülük is Nobu volt az utolsó. Rie bíbelődött a sok füzettel, de nem boldogult, hisz olyan kis törékeny volt. Nobu felajánlotta a segítségét.

-      Köszönöm Nobu, hogy segítesz annyi dolgozat van a nyakamon, amit még nem javítottam ki. – magyarázta a fiatal tanár.

-      Ugyan nem tesz semmit így legalább egy kicsit hasznos vagyok, ugyanis két hét múlva újra el kell mennem.

-      Miközben beszélgettek Rie elejtett egy lapot lehajolt érte, hogy felvegye addig Nobu a táskájába gondosan látható helyre csúszatta be a levelet. Az elején nagybetűkkel ez állt „Rie”-nek.

-      Elkísérte a tanáriig lepakolta a füzeteket az asztalra elköszönt majd szélvészként elviharzott.

-      Pár órával később Rie végzett a javításokkal. Összepakolta a tolltartóját éppen betette táskájába mikor megpillantotta a kispapírt, amire a neve volt biggyesztve. Miközben lement a parkolóba kocsijáért kibontotta és elolvasta a levelet.

„ Kedves Rie kérlek légy ma este a nagyhídnál. Van számodra egy meglepetésem. Szeretném, ha eljönnél ma este 8-kor. Várni foglak! Csók Nobu.”

Rie összehajtotta a kislevelet és a táskája egy rejtett zsebébe süllyesztette, majd beült piros kocsijába és elviharzott. Mikkor haza ért lepakolt, fogta telefonját beállította rajta az ébresztőt fél 7-re és ledőlt pihenni. Később álmából telefonja ébresztette fel. Kikászálódott az ágyból és neki állt készülődni. Először letusolt aztán rendbe szedte magát, felöltözött, sminkelt majd elindult a találkozóra. Út közben azon gondolkodott, hogy vajon milyen meglepetéssel állt elő diákja. Amikor oda ért a híd elejére,  a túloldalon megpillantotta diákját, ahogy kényelmesen támaszkodva áll és várja tanárnőjét. Leállította piros ciklonjának motorját, a lámpa kihunyt kiszállt a kocsiból és lassan elindult Nobu felé csak cipője finom kopogását lehetett hallani a betonhegyen. Elég meleg este volt nem is öltözött melegen. Felül egy mély V alakú vörös felső volt kiskövekkel kirakva. Alulra pedig egy fehér testre simuló térdnadrágot húzott cipője passzolt felsőjéhez. Haja tökéletes volt, mint mindig.

-      Szia Rie. - hangzott a híd végén. A hold magasan járt így már viszonylag lehetett látni a másik félt.

-      Szervusz Nobu, nos, itt vagyok, mi lenne a meglepetésed? – kíváncsiskodott Rie. Azzal Nobu megfogta törékeny kezét és magával húzta. Nem messze a hídtól a part közelében volt egy kisnyaraló ami Nobu-éké volt. Halvány fény pislákolt benne. Barátságos, távolról kicsinek tűnő ház volt, de belül nagyon tágas volt hatalmas szobákkal és ebédlővel mintha csak egy családi ház lett volna. Sok fa vette körül így nem kellet félni a leskelődőktől. Az útjuk egyenesen a piciny nyaralóba vezetett mikkor beléptek Rie igen csak meglepődött mindenűt kismécsesek égtek az asztalon két személyre meg volt terítve kínai volt a vacsora mellé finom édes vörös bor.

-       Nobu oda kísérte Riet megvárta, míg leül majd szemben ő is helyet foglalt.

-      Szerettem volna, hogy mielőtt újra elmegyek, eltölthessek veled egy szép estét kettesben. Mi tagadás igen csak az ujjad köré csavartál pedig nem is kezdeményeztél még semmit, de nem is baj meg tettem én az első lépést.  Szeretném, ha tudnád, hogy jobban kívánlak, mint eddig bármelyik csajt és nem érdekel az sem, hogy a tanárom vagy. Fiatal vagy és eszméletlen szexi bárkit megkaphatsz akár csak én a hírnév és a csillogás miatt. De ilyen nőt nem találok minden utcasarkon ilyet, mint te hogy már csak a nézésével megbolondít. Káprázatos vagy.

-      Igazán kedves vagy. Köszönöm a bókot. – pirult bele a nő. Sokáig nem hallatszott más csak az evőeszköz csörgése. Amikor Rie letette villáját és kését, Nobu is befejezte az étkezést. Felálltak és Rie házi asszonyként sürgött forgott az edényekkel. Nobu is segített elpakolni. A mosogatóban a mosatlan a hegyekben tornyozódott fel, Rie oda sietett és neki állt a kupacnak. Nobu a háta mögé osont és gyengéden átkarolta a nő derekát majd a füle tövét kezdte el csókolgatni szépen lassan haladt le a nyakán. Rie kezéből kiesett a szivacs és egy boros pohár, ami pici szilánkokra tört. Nobu elrántotta a nő kezét megpördítette, így Rie már szemben állt vele. Könnyedén felkapta a fiú a pihe könnyű testet és a pultra ültette. Hevesen megcsókolta a nő piros ajkát. Rie a srác nyaka köré kulcsolta kezét és ő is ugyan olyan hévvel csókolt vissza majd ujjait végig húzta a fiú tökéletesen kidolgozott hátán. Nobu lehúzta a lányról a nadrágot, majd megszabadult a sajátjától is. Rie előre csúszott a pulton annyira, hogy feneke éppen még a pult szélén legyen. Nobu nemi szerve gyengéden súrolta a nő nem szervét.

-      Érzem a farkad az alsó gatyádon keresztül. – sziszegte Rie

-       Teljesen beindultam rád.

-      Nobu… - nyögte Rie és közben lerántotta a fiúról az alsó nadrágot. Nobu ott állt életnagyságban enyhén felizgult állapotában. Felkapta Riet majd átvitte az asztalra, ahogy felülette lesöpört onnét mindent poharat, tányért, ami csak volt rajta. Nobu lehúzta Rie szexi vörös csipkés tangáját finoman letérdelt széthúzta lábait és elkezdett a nyelvével játszadozni a lány nemi szervével. Rie néha nagyokat felnyögött az élvezettől, amikor Nobu látta, hogy kellő kép felcsigázta újra felvette és bevitte a szobába majd lefektette az ágyra. Ott levette felsőjét és a szintén vörös csipkés melltartót majd fölé hajolt kezeit felnyújtotta és halkan azt súgta.

-      Most kényeztetni foglak utána már éhezni fogsz a szexre cica. - Rie arcán elsuhant egy mosoly. Nobu elő vett egy bilincset és oda bilincselte az ágyhoz. Gyengéden elkezdte csókolgatni a nő kezét és szépen haladt lefelé a nyakát majd a kulcscsontját, míg le nem ért a keblekig. Az egyikre rámarkolt, míg a másikat nyelvével cirógatta. Ebben a játszadozásban Nobu is teljesen beindult és se szó se beszéd Rie hüvelyébe nyomta farkát teljesen. Rie egy hangosat nyögött és annyit mondott

-      Mutasd, mit tudsz! - A fiú gyorsan, erősen és keményen húzta ki-be péniszét Rie pedig hangosan élvezett közben Nobu levette a bilincset a kezéről. Egészen addig dugta, amíg úgy nem érezte, hogy el fog élvezni ekkor kihúzta hímvesszőjét. Rie mint egy vadmacska a zsákmányra úgy vetette rámagát Nobu viperájára. Meg se kellet szinte szívnia a srác rögtön elélvezett Rie szájába, aki élvezettel nyelte az anyagot mikkor látta, hogy, Nobu mennyire élvezi tovább játszott farkával. A fiú fel-felkiáltott

-       Ez az, baby még! - Mikkor úgy érezte elég volt kivette Rie szájából viperáját majd ráparancsolt, hogy álljon négy kéz lábra. Rie úgy tett erre Nobu ismét behatolt farkával a lány vaginájába és azt mondta

-      Úgy szét kúrlak, hogy menni se tudsz majd. - Azzal keményen elkezdte pakolni a nőt ameddig mind ketten el nem élveztek majd egymásra borulva lihegtek.

-      Ez eszméletlen volt. Imádom, amikor a hatalmas farkad bennem van. – lihegte Rie

-      Az érzés kölcsönös. – Ahogy Rie feküdt az ágyon érezte, hogy hüvelyéből folyik Nobu forró spermája. Lihegve fel ült és így szólt

-      El kéne mennem, fürdeni…

-      Azt hiszed, hogy ilyen könnyen lerázhatsz? – felelt Nobu

-      Nem vagy semmi most hagytuk abba, de te már újra akarod.

-      Fiatal az idő és nagyok az igényeim veled kapcsolatban. El sem tudod képzelni mióta, álmodok erről az éjszakáról. – Azzal, nagy lendülettel rántotta vissza magára a nőt. Ajkuk szorosan összefonódott. Nobu farka ismét megmerevedett úgy állt, mint a zászlórúd. Rie felült a fiú mellkasára és nedves pinájával hátra húzódott annyira, hogy háta a farkánál legyen gyengéden elkezdett mozogni aztán rátérdelt az ágyra és fenekével keményen bele ült a rúdba. Ahogy egyre mélyebben hatolt be Nobu farka annál hangosabban kiáltott fel. Körmei végig szántották a fiú mellkasát vörös csíkokat hagyva maguk után. Nobu fejét szorosan a párnára szegezte és keze maga mellet a lepedőt markolta és fogai között azt suttogta

-      Istennő vagy. – Ahogy keményen basztak Nobu úgy durrant el ismét, mint egy lufi. Rie még egy kicsit ücsörgött aztán felállt alig indult el a fürdőszoba felé segglyukából sugárban csorgott végig mindenen a cucc. Kezét hirtelen oda kapta és a fürdő felé utat már rohanva tette meg azt kiáltozva

-      Ne haragudj! – azzal eltűnt az ajtó mögött. A szobába egy zuhany tálca volt rögtön szembe az ajtótól jobb oldalra pedig egy WC. Útja rögtön a zuhany felé tartott. Beszállt magára húzta a kabin ajtót és megengedte a meleg vizet. Lába közül még mindig folydogált az anyag és a vízzel összekeveredve a lefolyóban örvényezett a mélységbe.  A zuhany ajtó hirtelen kinyílt és Nobu tökéletes tetovált teste rajzolódott ki belépett és a falhoz szorította Rie könnyed kecses testét. Hevesen csókolóztak és a vízsugár cirógatta mindkettejük hátát.  Nobu gyengéden elengedte a lányt

-      Tudom, hogy már nagyon eleged van, de mint megígértem addig keféllek, ameddig járni tudsz és lássuk be idáig eljöttél. – kacagta azzal válaszadási lehetőséget se hagyva farka már keményen hatolt be Rie hüvelyébe. A lány hangosan felnyögött és semmi más nem hagyta el a száját csak

-      Ahh, Ahh Nobu ez az. Ahh – Aztán hangja elcsuklott és Nobu karjaiba omlott össze. Nobu felkapta a lányt és ezt kérdezte

-      Elfáradtál kicsi lány? – Rie felemelte fejét és szemei villámokat szórtak.

-      Mit mondtál? Kicsi lány? Tudod ki a kicsi… - azzal magához rántotta a vizes tetovált testet Nobu farka még mélyebbre hatolt, és amikor épp élvezni készültek mind a ketten Nobu hirtelen letette a lányt és spermája beborította tetőtől talpig a lányt és a zuhany fülkét. Majd mindketten kimásztak a zuhanyzóból fáradtan és totálisan kimerülten estek össze előtte. Rie hüvely váladéka természetesen kis tócsaként terült el mellettük. Mikkor Nobu nagyjából magához tért észrevette, hogy vállán Rie mélyen alszik. Óvatosan felállt majd felvette a pihe könnyűségű lányt. Bevitte a szobába felöltöztette anyja egyik hálóingét ráadta majd lefektette az ágyra betakarta és egy könnyű csókot lehelt Rie homlokára. Kiment a teraszra elszívott pár szál cigit ugyan is hébe – hóba szokott egy – kettőt szívni utána bezárt mindent és Rie mellé feküdt. Rie pedig átölelte Nobu csak elmosolyodott majd lassan elnyomta őt is az álom. Másnap Nobu már korán felkelt mielőtt kiment végig nézett azon a gyönyörű angyalon ki az ágyban édes álmát aludta. Kicsit később Rie is fel elébredt kinn meg volt terítve a reggelihez de Nobut nem látta sehol.

-      Így kiment a teraszra és szétnézett a tájon egyszer csak azt vette észre, hogy hátulról valaki gyengéden átöleli és megcsókolja a nyakát.

-      jó reggelt kedvesem – hangzott el kedves hangon.

-      Neked is jó Nobu!

-      Hogy aludtál?

-      Köszönöm nagyon jól és köszönöm a tegnap estét is mesés volt.

-      Szerintem is az volt nagyon élveztem.

-      De lassan haza kellene, menjünk. Mondta Rie kicsit szomorú hangon mintha csak arra várt volna, hogy Nobu marasztalja még 1 – 2 napot.

-      Ne maradjunk, még kicsit legalább a délelütött még töltsd velem Rie.

-      Rendben maradjunk! - Azzal Rie neki dőlt Nobunak és együtt élvezték a reggel varázsát. Reggeliztek összepakoltak, rendbe szedték magukat majd elindultak. Rie haza vitte Nobut búcsúként egy gyengéd csókot adott Rienek de mielőtt kiszállt volna. Rie megfogta kezét és ugyan ilyen könnyedséggel viszonozta a csókot. Aztán Nobu kiszállt Rie pedig elhajtott haza piros szélvészével.

Egy bórus péntek reggel 8:45-kor már mindenki a helyén ül és várja a tanárnőt. 10 perc késés után lehajtott fejjel naplóval a kezében sétál be az terembe és az osztály vigyáz állásban fogadja. Elbandukol, az emelvényig levágja és a naplót. Hátulról két stréber ki esik, a padból annyira futnak jelenteni. Rie hangjából enyhe feszültség tükröződik

-      Nem kell a jelentés köszönöm! – a hetesek visszaballagnak a helyükre az osztály kussban várja a fejleményeket.

Pár perccel később Rie feláll és belekezd mondani valójába

-      Gyerekek ezen túl semmilyen balhét nem tűrök, meg az osztályban visszatér az eredeti felállás ti kussoltok, én beszélek – osztály kicsit felmorajlik és Nobu bátorkodik megkérdezni

-      Még is miért és egyáltalán mi a bajod ma?

-      Azt mondtam, hogy, pofa befog semmi bajom nincs, pusztán csak elegem van az osztály viselkedéséből.

-      Egy közleményt tudósítanék, az osztály felé ezt az évet végig viszem, veletek lezavarjuk a ballagást és az érettségit aztán felmondok és elmegyek az iskolából végérvényesen.  - Mamio aggódással a hangjában feláll, és meg szeppenve azt kérdezi

-      Szólhatok?

-      Rie bólint.

-      Megtudhatjuk, hogy, mi is az indok, amiért elmész?

-      Persze megtudhatjátok nem titok senki előtt.

-      Amint azt látjátok, mostanában elég ingerült vagyok ezért bocsánatot is kérek tőletek, de megvan rá a nyomos okom. Várandós vagyok, az az immár 6 hetes terhes. - Az első sorban ülő 4 fene gyerek egyszerre süllyedt el a padban. Mind a négyük fejében az a kérdés merült fel „Én vagyok az apa?” Ez a szituáció nem volt teljesen láthatatlan Rie bosszankodó pillantást vetett a sorra. Majd belelendült a tanításba az óra lassan eltelt kicsöngetek és mindenki össze pakolt hangtalanul. A nagymenők egyszerre tódult oda a tanárnőhöz érdeklődni. Rie hagyott csapot – papot és egy szó nélkül kiviharzott a teremből. A fiúk rémülten össze néztek majd mindenki haza indult. Eliott, Leon és Nobu lementek a garázsba a kocsihoz beszálltak elindultak jobbra. Mamio aki iskolától az ellenkező irányba lakott a buszmegálló felé vette az irányt. Ahogy ott várt a buszra Rie fekete cabrio-jával kanyarodott elé és intett, hogy, szálljon be. Beszállt. A beszélgetést Rie kezdeményezte hangja nyugodt volt Mamio figyelj, amint mondtam gyerek várok, de az apa nem te vagy. - Mamio kicsit letörten, de megkönnyebbülten dőlt hátra az ülésben. Rie házuk előtt ki tette és búcsú képen annyi mondott „Sok sikert a jövőben.” Mamio mosolyogva becsukta az ajtót és bement a házba.  Rie haza indult a háza érve megpillantotta Eliott fekete dzsip-ét mind ketten kiszálltak Eliott neki szegezte a kérdést.

-      Én vagyok az apa?

-      Nem. - Eliott megkönnyebbülve felsóhajtott.

-      Hála az égnek. Akkor, ki ha nem én?

-      Nobu.

-      Ahogy ismerem Nobut úgysem fogja vállalni a baby-t nem úgy mintha én, lennék az apja. -Rie vállat von, majd elköszön és faképnél hagyja Eliotot. Hétfőn az iskolában Nobu már a tanár irodája előtt türelmetlenül várakozik. Rie megérkezik Nobu rögtön letámadja a kérdéssel. – KI AZ APA? - üvölti fenn hangon. Rie habozik a válasszal.

-      Nyögd már ki végre! – mondja még midig ingerülten az apa.

-      Mi lenne, ha nem itt beszélnénk meg?!

-      Nem itt és most megbeszéljük, hogy, ki a gyerek apja! – azzal enyhén lök egyet Rien.

-      Óvatosan te barom! Gyere, be az irodámba ott megbeszéljük. – nobu becsukja maguk mögött az ajtót.

-      Na, mond már ki az apja!

-      Te vagy a gyerek apja.

-      Mi ez most komoly? Ugye csak viccelsz?

-      Nem. Nem ez véresen komoly. A te véred.

-      Ezt nem hiszem el, hogy voltál akkora idióta hogy, nem védekeztél.

-      Ugyan annyira az é hibám, mint a tied. Te is tudnál a farkadra gumit húzni.

-      Nem hiszem el, hogy ezt mondtad. Komolyan azt hiszed, hogy, leszek a porontyod apja?!

-      Hát reméltem, hogy, van benned annyi bátorság, hogy felvállalod a véred, de úgy látom tévedtem Eliotnak igaza volt…

-      Ezt most úgy érted, hogy vele is kavartál?

-      Ehhez neked semmi közöd!

-      Mi vagy te valami kurva, hogy, mindenkivel kavarsz? - Ebben a pillanatban belép az igazgató és véget vet a vitának.

-      Kérem szépen ez itt egy iskola nem egy kocsma ezt a vitát azonnal felfüggesztik és Rie azonnal az irodámba!! – Förmedt rájuk a Diri. Nobut pedig az igazgató órára küldi. Rie és Mr. Baka átmennek, a másik irodába ahol leteremti a tanárt a perpatvar miatt.

-      Jól hallottam tényleg az egyik diákjától terhes?

-      Igen sajnos…

-      Akkor remélem, tudja a fejleményeket.

-      Igen tudom, nem kell, hogy, kirúgjon, én mondok fel. – azzal megfordul és elindult az ajtó felé, de mielőtt kimegy, visszafordul és engedélyt kér, hogy, a ballagást még levetethesse.

-      Rendben, de addig felfüggesztem. Azzal Rie felpakolta motyóját az irodában és könnyes szemmel kocsija felé indult. Lenn a garázsban Leon elcsípi, még mielőtt elindulhatna Rie int és be szálnak az autóba. Elhajtanak, egy csöndes helyre ahol mindent részletesen elmesél a fiúnak. A kis történet végén Leon így szól.

-      Felháborít Nobu viselkedése ezt nem néztem ki belőle a több éves barátság után! Mivel mindenki megtorpant én vállalom a gyereket és sajátom ként fogom felnevelni hiszen, szeretlek.

-      Meglep, hogy, milyen felnőttesen viselkedsz, hiszen nem is a te gyereked.

-      Nem számít, hogy, enyém vagy sem a gyereknek apára van szüksége, ha vége van, a suli együtt elköltözünk egy másik városba. – Rie potyogó könnyekkel karjaiba Leon borul majd kis idő múlva fel álltak és együtt Rie házához mentek, ahol eltöltöttek egy romantikus éjszakát. Reggel első útjuk Leon családjához vezetett.

-      Anyu apu ő itt a barátnőm Rin Rie szeretnénk egy fontos dolgot megosztani veletek. Már meséltem nektek hogy, kaptam egy állás ajánlatott Nara-ban úgy döntöttünk, hogy ballagás után oda költözünk. A másik fontos dolog, amit meg akartunk veletek osztani nagyszülők vagytok.

-      Gratulálunk a gyerekhez, ami pedig az elköltözést illeti az már a ti dolgotok a családi háttér biztosításának érdekében fogadjátok el ezt a kishozományt tőlünk. – azzal átnyújtanak egy köteg pénzt.

A ballagás reggelén nagy a sürgés - forgás mindenki készülődik a termek kidíszítve hang és világítás készen áll. Majd a végzős osztály bevonul, a csarnokba lezavarják, az ünnepélyt majd a végén búcsút vesznek osztályfőnöküktől. Rie összepakol, fogja, Gyilkost bezárja az ajtókat és elindul, a kapu felé ahol Leon már várja és elindulnak az új világ felé.

The End

Négy év múlva Naraban

-              Minden tökéletes volt egészen addig az éjszakáig, mikor Leon fáradtan tért haza a munkából és az eddigi meghitt kis életünk fenekestül felfordult, amikor az én egyetlen kis hercegem Daichi, aki épp mostanság ismerkedett a beszélgetés rejtelmeivel és azt a korszakát élte, hogy

-              Anyu, ez mi? Az mire való? – nehéz, amikor nem tudja, és az agyadra megy egésznap a kérdésekkel. Azon a bizonyos estén is ezt a játékot játszottuk…Dai kiszaladt a konyhába, kezébe egy fényképalbummal és a képekre mutogatva kérdezni kezdte

-              Anyu, ki ez a bácsi? Miért vagyunk vele rajta a fényképen? – rápillantottam a képre és kiesett a kezemből a tányér, melybe éppen Leon vacsoráját raktam. Leon ijedten felugrott a székből elrántott az üvegszilánk darabkák mellől és egy lopott pillantást vetett a kis tudatlan fiúra, aki kezébe ott volt az album. A szívem hevesen vert nem tudtam se köpni se nyelni a látványtól, mely a képről tekintett vissza rám. Letérdeltem elvettem az albumot és hebegve feleltem

-              Daichi, kérem szépen az albumot ez nem a babáé… menj be kicsim játszani a szobádba még lefekvés előtt. Anyu is megy mindjárt és lefektetlek. – A kisfiú örömteli vigyorgó arcal puszit nyomott az arcomra és elszaladt. Leon felettem állt és mereven nézett maga elé az albumra, mely a kezembe nyitva pihent. Hosszú kínos csend után így szólt

-              Ez mikor készült rólatok? – nagyot nyeltem, de hang nem jött ki ajkamon.

-              Rie, kérdeztem valamit. – mondta erélyesebben. Felálltam, becsaptam a könyvet, átöleltem és könnyek záporoztak szememből

-              Rie – tolt el magától és szemébe olyan érzések mutatkoztak melyeket eddig nem láttam és nem értettem miért történik ez most, mikor minden olyan szépen alakult köztünk.

-              Leon… ne haragudj – kezdtem bele a mondókámba. Ő csak nézett rám-tágra nyílt szemekkel és várta, hogy folytassam

-              Emlékszel, amikor el kellet menned arra, a tréningre egy hónapja két hétre? Eliot felkeresett, hogy látni akar épp Naraba járt és elmentünk vele Daichival kávézni. Esküszöm nem történt semmi csak beszélgettünk. Aztán, mikor elbúcsúztunk egy turista megállított minket, hogy milyen szép pár vagyunk és milyen fiatalok és már, hogy van baba is… lefényképezett minket és a kezünkbe nyomta a kameráját és tovább szaladt. Eliot elrakta gépet és elküldte a képet nekem tegnap hozták postán. Nem akartam kidobni így beraktam ide…

-              Mert Eliotnak sok köze van a gyerekhez ugye? Ő eteti, neveli és viseli mindkettőtök gondját a vállán. Tudod mi a legundorítóbb dolog az egészbe? Kiteszem érted, értetek a lelkem és, amikor felhozom, az eljegyzéstémát te mindig lezárod annyival, hogy még nem állsz készen… Eszedbe se jut, hogy azért ennyi év után megérdemelném? Vagy ezt te nem így látod?  - mondandóját Dai csoszogása zavarta meg, aki időközbe mögém állt és a kis takaróját szorongatva, piciny hüvelyk ujját szájába tartva nézett fel ránk

-              Anyuuu, miért veszekedtek apuval? – fakadt ki a kérdés a kisfiúból. Leon letérdelt felemelte leült vele szembe fordította magával és magyarázni kezdett

-              Tudod Daichi anyu, és nos, én egy fontos dolgot beszélünk meg… Meséltük már, hogy anyuval, hogy ismerkedtünk meg emlékszel, hogy anyu bajban volt és, hogy én segítettem rajta…

-              Leon hallgass el kérlek. Nincs még itt az ideje, hogy megtudja az igazat, hiszen még csak gyerek. – kiabáltam zokogva

-              Szerintem pontosan most van itt az ideje, hogy megtudja, hogy az anyja egy ribanc, aki középiskolás diákokkal kavart és, hogy hagyta magát felcsinálni… Tudod egyáltalán biztosan ki az apja? Érdekes, hogy a szeme csoki barna… hm, kinek is van csoki barna szeme Rie? Ja, tudom már Eliotnak. És a haja… - ujjai közre fogták a kis göndör fekete fürtöket és csavargatni kezdte…

-              Fekete és göndör- suttogta.

-              Látod Dai, Anyu nem egy kis angyal, ahogy te azt gondolod. Anyu bizony rossz kis lány ő egy Démon.

-              Mi az a démon? – kérdezte elcsukló hangon a fiúcska, gyönyörű szép hosszú pillái mögül, melyet bizony édesanyjától örökölt kétségtelenül.

-              Leon kérlek, ne mondj többet. – kérleltem és a gyerek felé nyúltam, aki értetlenül nézett hol rám, hol pedig arra, akit eddig apjának hitt…

-              Apu? Miért sír anyu? – faggatózott tovább a fiam

-              Anyu azért sír, mert tudja, hogy rosszat csinált azzal a bácsival a képről.

-              Ki az a bácsi?

-              A neve Eliot a barátom volt és most, hogy így jobban megnézlek, lehet, hogy az ő fia vagy

-              Akkor nem vagy az apukám? – szipogta a gyerek és ajka sírásra görbült nem telt el kis idő és hangos bömbölésbe kezdett.

-              Elég volt Leon. – mordultam rá… elvettem Daichit és szorosan magamhoz húztam és bevittem a kis szobába, mely tengerkékre volt festve és Leon kis macikkal díszítette a tapétát. Leültem az ágyra és ringatni kezdtem

-              Ne sírj, kicsim – suttogtam neki felnézett rám és szipogva kérdezte

-              Miért haragszik Daichira az apu?

-              Dai késő van rég aludnod kéne, holnap elmesélem, ígérem

-              De anyu Daichi nem álmos… Daichi tudni, szeretné ki az apukája. Eliot bácsi?

-              Igaza van Leon-nak rossz anya vagyok… nem tudtam mindent megadni neked, amit meg kellet volna… nem adtam meg azt a személyt, aki igazán hiányzik az életedből az apádat. A helyzet tudod az kisfiam, hogy nem tudom biztosra ki az apukád. Mielőtt megszülettél 4 fiú volt az életembe, akik között akadnak lehetséges apa jelöltek. Leon, aki felnevelt eddig úgy mintha a sajátja lennél, de úgy tűnik, nem szeret már engem. Eliot bácsi a képről… igen talán ő az igazi apukád… a szemeid az övé, mikor rád nézek, pont olyan mintha ő tekintene vissza rám. A harmadik fiú biztosan nem lehet. A negyedik, aki talán a legesélyesebb, és akit annak tudtam be hisz utána jöttem rá nem sokkal, hogy várandós vagyok veled… nos, ő nem akarta, hogy megtartsalak és ezt a tudtomra is adta. De kérlek kicsim elég mára anyu meséjéből… kicsi vagyok még ehhez. Ígérem, egy nap utána járunk és megismered az igazi apukád. Most pedig hunyd le a szemed és aludj én csodálatos szép kis hercegem. – Leraktam az ágyába. felkapcsoltam az éjjeli szekrényen a kis világítós teknősbékát, mely az altatóját dúdolta és puszit leheltem könnyektől piros pofijára. Az ajtóból visszafordultam rám nézett és így szólt

-              Jó éjszakát anyu szeretlek – azzal befordult a fal felé, ahol világító csillagok pislákoltak magához szorította a takaróját és elszenderült. Becsuktam az ajtót és ki mentem a konyhába. Leont ugyan ott találtam ahol hagytam… ott ült a széken és csendben fogyasztotta a vacsorát.

-              Elaludt- mondtam neki beszélgetést kezdeményezve.

-              Jól van, örülök, szegény kölyöknek rossz napja van, rá fér a pihenés. Ami minket illet, ne haragudj, de ezt én nem bírom így tovább… El kell mennetek – jelentette kis hidegen

-              Leon kérlek, ne csináld ezt. Nincs hová mennem te is tudod. – suttogtam

-              Ma megvettem a régi házad itt a kulcsa.  folytatta és az asztalra dobta a kulcscsomót.

-              Leon nem lehet így vége. Azt mondtad, hogy szeretsz, hogy örökre velem maradsz.

-              A szerelem múlandó, ha nem kapja, meg amit érdemelne… nem elég, ha én, szeretlek neked is kell. Tudtam Eliotról. Négy hónapja őrlődöm rajta. – értetlenül néztem rá így folytatta

-              Felhívott a mobilomon, hogy valami igazán fontosat kell elmondania így találkoztam vele. Elmondta, hogy nagyon sajnálja ezt az egész kavalkádos helyzetet, de hogy ő nem tud lemondani rólad és, hogy vissza akar kapni. Valamint elmondta azt is, hogy Nobu felkereste, hogy mi van veled és a gyerekkel és, hogy ha valóban az ő gyereke Daichi akkor gondoskodni akar róla vagy legalábbis megismerni. Megkértem Eliotot, hogy keressen fel téged és járjon utána, hogy ki a gyerek apja. Amikor találkoztatok Eliottal és meglátta Daichit rögtön tudta a választ, de a vizsgálathoz kellet A DNS is így mind hárman leadtuk a vizsgálathoz szükséges anyagot Daichiéval együtt… ma nem a munkából tértem haza, hanem az eredményért voltunk a fiúkkal Tokyoba… - elő húzott egy borítékot a táskájából és felém nyújtotta.

-              Ha felkészültél, hogy megtudd, ki az apja nyisd ki- azzal felállt és a fürdőbe ment. Ott ültem az asztalnál kezembe a borítékkal és nem mertem kinyitni. Nem tudtam szembe nézni a félelemmel, hogy mi lesz, ha olyan az apja, akit nem akarok, hogy bármi köze legyen az én egyetlenemhez. Hosszú percekig győzködtem magam, hogy nem lehet Nobu. Fohászkodtam, hogy ne kelljen ki nyitni és szembesülni a valóság álarcával. Leon érintését éreztem a kezemen és ki zökkentett az elmémbe lezajló harctól. Könnyes szemmel néztem fel rá

-              Te tudod ki az? – kérdeztem elhaló hangon. Fejét ingatta.

-              Egyikünk se tudja. Egy boríték van. – arcán halovány mosoly futott végig

-              Leon… nem tudom meg tenni – suttogtam és hatalmas kövér könnycseppek gördültek végig arcomon

-              Nyissuk ki együtt?  - kérdezte és megfogta a kezem. Bólintottam és a kezem fogva felnyitottuk a borítékot. Mindketten mély levegőt vettünk és együtt húztuk ki a fehér lapot, melyen az eredmény volt feltüntetve. Végig futottuk a rizsás szöveget, és amikor elértem, hogy a DNS egyezés egyértelműen ki mutatta 100%-ban hogy a fiam apja… az nem Nobu… megkönnyebbülést éreztem… kidörzsöltem a könnyeket a szememből és Leon arcára pillantottam.

-              Sajnálom Leon, hogy nem te vagy az apja. – suttogtam.

-              Rie nem kell sajnálnod. Tavaly február óta tudom, hogy nem én vagyok… nem mondtam el ez idáig, de elmentem egy vizsgálatra, mely kimutatta, hogy nemzés képtelen vagyok. – meglepetten pislogtam rá

-              Komolyan? De miért nem mondtad el?

-              Nem akartalak terhelni a gondjaimmal – felelte.

-              Leon – szorosan hozzá bújtam és a könnyek újra felszínre törtek… hosszú percekig egymás karjaiba fonódva sírtam a vállán. Ő törte meg a csendet

-              Ne itasd az egereket, mert a végén megfulladnak – halkan felnevettem. Megtöröltem nedves arcom és elmélyültem tengerkék szemébe, majd szóra nyitottam ajkam

-              Miért segítettél ki akkor azon az éjjelen? Régóta foglalkoztat ez a kérdés, de nem mertem feltenni

-              Figyelj meg van benned minden, ami kell… okos vagy szép… minden amire egy férfi csak vágyhat. Nem tudtam volna végig nézni azt, hogy szenvedsz. Sajnáltalak azt hiszem

-              Akkor az együtt töltött négy év sajnálat volt? – kérdeztem hitetlenkedve

-              Szerettelek Rie és szeretlek most is, de rá jöttem, hogy nem, mint az élettársam hanem, mint a fogadott nővérem. Gondoskodni akarok rólad és tartani veled a kapcsolatot, de ideje, hogy a saját utad járd és megtaláld azt, aki igazán meg tudja adni azt, amire vágysz. Annyira sajnálom Rie amiket a gyerek előtt mondtam, de valahogy ki csúszott.

-              Nem haragszom igazad volt rossz anya vagyok és hiba volt veletek ki kezdenem is. Nem így akartam, de nem tudom vissza fordítani az idő kerekét és semmisé tenni a múltat… igazad volt én egy egy ribanc vagyok- csuklott el a hangom a végén

-              Nem tudod valóban, de talán mindennek meg kellet történnie, hogy rá gyere arra, hogy mi is a célod az életbe és azt, hogy hova vezet az utad. – gyengéden megsimította arcom és elővette a zsebéből a csörgő telefonját

-              Azt hiszem, téged keresnek – nyújtotta felém a készüléket. A telefonon ott villogott „Hívás Eliot”. Felvettem és rögtön meghallottam mély hangját

-              Na, végre már tesó. Na, ki nyitotta? – megköszörültem a hangom és a túl oldalról hallottam a megdöbbenést, hogy ez bizony most nem Leon hangja majd jött a kérdés

-              Rie?

-              Szia, Eliot

-              Szia

-              A válaszom igen

-              Igen? Mi igen?  - kérdezte

-              Igen ki nyitottam a borítékot – nevettem fel

-              Ohh, értem és mit írtak? Ki az apja? – kérdezte lényegre törően. Leon arcát néztem és nem tudtam, hogy mondjam el a telefonba, a választ. Leon a szívemre tette a kezét és a telefonra mutatott. Tudtam, hogy mit jelent. Egyértelmű volt. Mély levegőt vettem és feleltem

-              Eliot mielőtt megmondanám a választ kérdeznem kell valamit.

-              És pedig?

-              Mióta vagy szerelmes belém? – kérdeztem azzal huncut kis mosollyal az arcomon, ami csak akkor jelent meg, ha boldog voltam… magam elé képzeltem Eliot arcát és automatikusan bekúszott a képbe a fiam is Daichi. Kiköpött mása.

-              Nos, elég régóta, ahhoz, hogy megtudjam, hogy enyém e Daichi… - felelte egyszerűen és komoran

-              Eliot

-              Igen?

-              Szeretlek – suttogtam a telefonba… Leon felállt és ki sétált a konyhából. A túl oldalról nem jött válasz…

-              Eliot itt vagy? – de a választ kétszeresen hallottam. Egy részről a telefonból másrészről mögülem. Hátra fordultam és ott volt. Ott állt életnagyságba. A nyakába borultam

-              Te mit keresel itt? – kérdeztem

-              Jöttem megnézni az asszonyom és a gyerekem – suttogta és szorosan ölelt.

-              De még nem is mondtam meg, hogy ki az apja – feleltem kérkedően és a háta mögül Leonra mosolyogtam, aki ott állt és nézett minket és huncutul vigyorgott

-              Ti kis mocskok. Mióta tudjátok?

-              Nem mindegy? A lényeg, hogy tudjuk és kész. Hol a fiam? – kérdezte türelmetlenül Eliot. Azzal elindult a kis lakásba arra amerre tudott a szoba felé. A hálóba érve megtorpant és elismerően nézett körbe

-              Az igen Tesó tudtam, hogy jól megy a szekér de, hogy ennyire azt nem gondoltam. Valamint köszönöm, hogy gondját viselted a családomnak – magához rántotta a törékeny fiút és megszorongatta úgy, hogy a lába se érte el a földet.

-              Most már igazán letehetsz, de nincs mit tesó – felelte

-              Halkabban fiúk Daichi alszik – dorgáltam meg őket… kicsit amolyan tanárosra sikeredett, mert mindkettő halkan mondta

-              Igenis Tanárnő bocsánat – mindannyian vigyorogva haladtunk a kis szoba felé és beözönlöttünk oda ahol a kis hercegem feküdt és édesen szunyókált. Felkuporogtam mellé az ágyba, mire ő azonnal átölelt és álmába döngicsélte

-              Anyuci – sok pici puszit nyomtam a homlokára és szólongatni kezdtem

-              Daichi ébredj fel, hoztam neked valakit – a kis fekete hajú csöppség ki nyitotta a szemeit és lassan felült az ágyra. Megdörzsölte a csokoládé barna szemét és álmosan kérdezte

-              Az apukámat?

-              Igen édesem. Elhoztam aput – feleltem. Alighogy ezt ki mondtam Leon felkapcsolta az ajtó mellet, a lámpát és az égők bevilágították a szobát és Eliotot, aki lassan leereszkedett és kezével az ágyra támaszkodott

-              Szia Daichi, leülhetek? – kérdezte

-              Szia, Igen – felelte a kis fürtös. Eliot lehuppant az ágyra és folytatta

-              Emlékszel rám? Pár hónapja találkoztunk elmentünk együtt a cukrászdába

-              Anyu ő Eliot bácsi a képünkről ugye? Ő az apukám?

-              Igen Dai. – bólintottam. Az én pici fiam kitakarta magát és Eliot nyakába vetette magát és hatalmas öleléssel fejezte ki a boldogságát. Átöleltem én is őket és könnyek szöktek a szemembe, de nem a szomorúságtól… ezek most örömkönnyek voltak.

-              Apu gyere te is – mondta a fiú és intett Leonnak, hogy csatlakozzon. Leon oda sietett és leguggolt és könnyes szemmel így felelt

-              Dai kicsikém nem én vagyok az apukád. Eliot az ő az igazi apukád.

-              Ajj apu, ti felnőttek mindent olyan komolyan vesztek. Nekem van a legjobb dolgom van egy csodálatos anyukám, akit imádok és két apukám, akiket szintén nagyon szeretek.

Mind a hárman hangosan felnevettünk és szorosan összebújtunk mind a négyen a kis szobába, ahol mi felnőttek rá jöttünk arra, hogy hajlamosak vagyunk túl bonyolítani a legegyszerűbb dolgokat is és, hogy egy kis gyerek szeretete sokkal értékesebb a világ összes gyémántjánál vagy arányánál.

End Of Story

---

[1] Isten hozott fiam!

[2] Szia anyu!