Pillangók

Pillangók

Ritka teremtmények egyike

Az egyik az éjszakák réme

Mikor éjfélt üt az óra

Szárnyra kapva röppen

Bele az éjszakába

Nem törődve azzal mit hoz a holnap

Élvezi a percet amit az éjszaka nyújthat

Nem mereng a jövőn

Nem tekint vissza a múltba

Él és boldog, hogy eljött az óra

Önfeledten repked az utcán

Megpihen néha valaki vállán

Nem számít, hogy ki ő honnan jött

A lényeg csak az, hogy okozzon örömöt

Száll virágról virágra

Kecsesen lebeg szárnya.

Van, ki meghúzza magát egy sötét szobába

Mereng múlton, s jövőn

de egyiktől sem menekül

Hajtogatják neki, hogy de szép vagy

Drága pillangó búj mellém az ágyba

Ő csak csapkod és ámul

Nem tudni mit bámul

Talán az eget nézi

És könnyes szemmel kéri

Legyen végre valaki

Aki őt is szereti

Egy ifjú kinek szíve tiszta

Nem lakozik benne a gonosz hatalma

Valahol mélyen nagyon jól tudja

Ez csupán csak álom

Ő még is féltve őrzi, és mélyen magába temeti

De időnként előtör, és ezt versekben énekli

Hogy melyik fajta vagy én nem tudhatom

Ezt csak igazán te tudhatod

De egyet tudok a bús lepkéből pillangó lesz egyszer

Mikor egy szép nap felragyog neki a reggel...